60. nap
2009. december 14.
Kora reggeli kelés, ágyneműhuzat csere (zökkenőmentesen!), és utána munka. Pelikán és Carlos a másik itatós les helyét ássák, ismét szúnyogok között, mi pedig a toronyhoz megyünk felrakni a tetőt. Természetesen tűz a nap, és rengeteg a szúnyog, meg a hangya. Ennyi hangyát még nem láttam a toronynál.
Feladogatjuk Bencének a tetőhöz szükség alapanyagokat és szerszámokat, megpróbálják Andrással a lehetetlent, hat nagy rétegelt lemezt színeltetni 3 oldalon (a színeltetés Bencénél hajszálpontosságot takar), de nem megy. Ismét csodáját láttuk a Brazil Qualitynek (már csak így, nagy betűvel!). Mindenhol más a mérete, mint a másik sarokban. Tanakodás, vágás.
Úgy tizenegy óra körül Andrással visszaindulunk, felvesszük Pelikánékat, (útközben ismét elszáll a fék), majd mi ketten kimegyünk meglocsolni a tegnapi betont. Itt is sokkal több a szúnyog, mint tegnap, néha alig lehet látni az erdőben tőlük.
Már az ebédlő előtt járunk, amikor András szól, hogy beesett a kuplung, hiába nyomja, nem csinál semmit. Még jó, hogy hármasban van a kocsi. Most érkeztünk el ahhoz az ünnepélyes eseményhez, hogy a kocsiban egy pedál sem jó: a gázpedál a mirandai kirándulás óra hegesztésre vár, a fék egy órája ment el, és most még a kuplung is beesett. Dea váltó jó…
Ebédelünk, pakolunk Bencének is, aki kint dolgozik a toronynál és vár minket legkésőbb fél kettőre. Joao csak pislog, mikor elmondjuk neki, hogy nincs kuplung és fék, majd megnézi. Végül is kettőkor sikerül elindulniuk, valamit átmeneti megoldást találtak, és így használható a kocsi.
Délután öt körül Pelikán gyalog beesik a ház elé, kész vannak, és nem akarták megvárni Bencééket, akik este végeznek. 3 km gyalog az itatós les helye, az út tele szúnyogokkal.
Lassan nyolc óra (vacsoraidő), és a fiúk még nincsenek sehol. Egy fejlámpa van náluk, azzal dolgozni nem lehet. Rádión sem válaszolnak. Kezdek ideges lenni, nehogy bajuk legyen. Negyed kilenc körül hallom András hangját a rádióban, kérdezem, hogy mi van, a válasz: „Végre egy értelmes ember, kitört a kerék, kb. 10 perc múlva otthon vagyunk.”
Kitört a kerék. Ezt a kocsit szerelték tegnapelőtt, tegnap, ma, és holnap is ez vár rá. Nekünk iszonyú tempóban kellene dolgozni, de a helyszínek távolsága miatt ez csak kocsival lehetséges (nem a gyaloglás, hanem az alapanyagok és szerszámok cipelése miatt).
A fiúk mesélik, hogy lassan mentek, szerették volna látni a Potoo-t, (nem látták), és akkor érezték, hogy valami furcsa történt a kocsival… Kitört a kerék. Utólag kiderül, hogy összesen egy csavar tartotta a felfüggesztést, az is most elégelte meg.
Ennek tükrében a holnapi terv már most bukott… Pedig a mai programot teljesen jól belőttük, több dolog is stimmelt az előre elkészített dokumentációban!
2009. december 14.
Kora reggeli kelés, ágyneműhuzat csere (zökkenőmentesen!), és utána munka. Pelikán és Carlos a másik itatós les helyét ássák, ismét szúnyogok között, mi pedig a toronyhoz megyünk felrakni a tetőt. Természetesen tűz a nap, és rengeteg a szúnyog, meg a hangya. Ennyi hangyát még nem láttam a toronynál.
Feladogatjuk Bencének a tetőhöz szükség alapanyagokat és szerszámokat, megpróbálják Andrással a lehetetlent, hat nagy rétegelt lemezt színeltetni 3 oldalon (a színeltetés Bencénél hajszálpontosságot takar), de nem megy. Ismét csodáját láttuk a Brazil Qualitynek (már csak így, nagy betűvel!). Mindenhol más a mérete, mint a másik sarokban. Tanakodás, vágás.
Úgy tizenegy óra körül Andrással visszaindulunk, felvesszük Pelikánékat, (útközben ismét elszáll a fék), majd mi ketten kimegyünk meglocsolni a tegnapi betont. Itt is sokkal több a szúnyog, mint tegnap, néha alig lehet látni az erdőben tőlük.
Már az ebédlő előtt járunk, amikor András szól, hogy beesett a kuplung, hiába nyomja, nem csinál semmit. Még jó, hogy hármasban van a kocsi. Most érkeztünk el ahhoz az ünnepélyes eseményhez, hogy a kocsiban egy pedál sem jó: a gázpedál a mirandai kirándulás óra hegesztésre vár, a fék egy órája ment el, és most még a kuplung is beesett. Dea váltó jó…
Ebédelünk, pakolunk Bencének is, aki kint dolgozik a toronynál és vár minket legkésőbb fél kettőre. Joao csak pislog, mikor elmondjuk neki, hogy nincs kuplung és fék, majd megnézi. Végül is kettőkor sikerül elindulniuk, valamit átmeneti megoldást találtak, és így használható a kocsi.
Délután öt körül Pelikán gyalog beesik a ház elé, kész vannak, és nem akarták megvárni Bencééket, akik este végeznek. 3 km gyalog az itatós les helye, az út tele szúnyogokkal.
Lassan nyolc óra (vacsoraidő), és a fiúk még nincsenek sehol. Egy fejlámpa van náluk, azzal dolgozni nem lehet. Rádión sem válaszolnak. Kezdek ideges lenni, nehogy bajuk legyen. Negyed kilenc körül hallom András hangját a rádióban, kérdezem, hogy mi van, a válasz: „Végre egy értelmes ember, kitört a kerék, kb. 10 perc múlva otthon vagyunk.”
Kitört a kerék. Ezt a kocsit szerelték tegnapelőtt, tegnap, ma, és holnap is ez vár rá. Nekünk iszonyú tempóban kellene dolgozni, de a helyszínek távolsága miatt ez csak kocsival lehetséges (nem a gyaloglás, hanem az alapanyagok és szerszámok cipelése miatt).
A fiúk mesélik, hogy lassan mentek, szerették volna látni a Potoo-t, (nem látták), és akkor érezték, hogy valami furcsa történt a kocsival… Kitört a kerék. Utólag kiderül, hogy összesen egy csavar tartotta a felfüggesztést, az is most elégelte meg.
Ennek tükrében a holnapi terv már most bukott… Pedig a mai programot teljesen jól belőttük, több dolog is stimmelt az előre elkészített dokumentációban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése