Szenteste napja

70. nap

2009. december 24.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!

Reggel hétkor Carlos már itt van a háznál, András feltölteti vele a vizes ballonokat a betonozáshoz. Mire végeznek, Bence és Pelikán is felkel, majd kimennek a leshez. Hárman betonoznak, András meg Gvato-val hordja a homokot és a kavicsot a toronyhoz, én a műhelynél festek.
Délelőtt már egyáltalán nincs net, egy képeslapot sem tudunk elküldeni, a blogunkba sem tudok bejutni, pedig két órán keresztül próbálkozom.
Délután Bence Pelikánnal kimegy és befejezi az itatós les betonozását. Ha minden igaz, akkor a munkák neheze és nagy része ezzel a simítással meg is van. Már csak kisebb munkák lesznek.
A házban mind a hárman alszunk, net még mindig nincs, Bence tesz-vesz. Délután Bence és András kimennek a keselyűs leshez fotózni. Tegnap találtunk egy döglött bocit, és kivittük a leshez. Ma már nyolcvan madár volt lent.
Pelikán nem adja fel, próbálkozik a nettel, én megnézem a Madagaszkár-t.
Olíviáék meghívnak minket kilencre vacsorázni a turistás étterembe, persze ők csak háromnegyed tízre jönnek. Az új Toyota most is rakoncátlankodik. Felbontjuk az otthonról hozott Tokaji Aszút is, Joao viccelődik, hogy otthon van szőlő, de ízlik nekik, az Aszú. András szomorú is lett volna, ha nem… Beszélgetünk, meghívnak hozzájuk holnap ebédre is. Joao süt kecskét. Közben megjelenik Rodrigó, hogy a munkás étkezdénél is buli van, és meghívtak, minket is.
Átmegyünk oda is, üldögélnek az emberek egy-egy dobozos sörrel a kezükben, az asztalon már halomban állnak a kiürült dobozok. Ismeretlen arcok is vannak, a szomszéd fazendáról jöttek. András hazamegy a fényképezőért, mindenkit lefényképez, ez nagy sikert arat. Szól valamilyen „cowboy-zene”, de ez nem észak-amerikai, hanem itteni. Nekünk nem igazán jön be. Éjfél körül elpárolgunk, addigra a társaság már elég jól érzi magát.