Miután szerencsésen hazaértünk, készítettünk egy kis összegzést (így fél év távlatából).
A négy és fél hónap alatt:
- SP-ban szembesülünk először azzal, hogy nem minden úgy van, ahogy mondják (lásd, a csomagjaid végig mennek Rio-ig, de SP-ban fel kellett venned).
- Rio-ban felkészültünk a nagy rablási és támadási lehetőségekre, de semmi baj nem ért minket, még akkor sem, amikor pár km-re tőlünk hatalmas összecsapás volt a kábítószer maffia és a rendőrség között, többen meghaltak (17-en). Éjjel fegyverropogásra ébredtünk, ami a mellettünk lévő utcából szólt. Szerencsénk volt…
- Itaiaia-ban találkoztunk először az igazi Atlanti Esőerdővel, ami valami megdöbbentő élmény volt mindkettőnknek, én (Csilla) itt láttam életem legszebb panorámáját, ha becsukom a szemem, akkor most is mintha ott lennék.
- Három hónapot töltöttünk Pantanalban, ahol láttuk a száraz és a nedves évszak szépségeit, valamint a kettő közötti döbbenetes átmenetet, megismertük a vidéki élet szépségeit és hátrányait, valamint megtanultuk azt, hogyan kell trankilónak lenni (ha nem teszed, belehülyülsz az ottani életritmusba), felépítettünk jó pár lest, szétmartunk magunkon pár száz szúnyogcsípést, szafariztunk szárazon és vízen, csónakáztunk, és ettünk nagyon finom helyi ételeket meg kutyakaját is, láttunk jácintkék arákat (veszélyeztetett faj) és jabirut, viszont NEM LÁTTUNK JAGUÁRT!
- Alta Florestában és Cristalino-ban sétáltunk először az igazi esőerdőben, amiben macsetével kell vágni az utat, valamint átéltük azt az érzést, milyen találkoznod a világ egyik legmérgesebb kígyójával! A helyi vezetők arcán látni a félelmet és rettegést ettől az állattól borzasztó volt. András pedig idegösszeroppanásig tudott volna madarászni.
- Ponta Pora-ban megtapasztaltuk, milyen az, mikor az utca egyik oldala Brazília a másik pedig Paraguay, és azt is, amikor úgy beszélnek veled a helyi erők, mintha kutya lennél.
- Foz do Iguacu életünk egyik legszebb élménye volt, valami döbbenet, hogy milyen erők munkálkodnak a Föld felszínén, és ezt a mi kis hazánkban nem nagyon érezzük meg.
- Curitiba mindenki szerint nagyon szép város, nekünk nem jött be.
- Viszont Morretes és Marumbi annál inkább. Morettesből visszafelé a kis vasút valami eszméletlen helyeken jön vissza, alattunk csak a szakadék látszik az ablakból kinézve!
- Ilha do Superagui nagyon jó választás volt, a Papagáj-sziget egyedi, ezer papagáj hangja pedig fülsiketítő. Az óceán nagyon kellemes, de a nappal óvatosan, mert napokig hámlottunk a 30 faktoros naptej ellenére.
- SP-t nem szeretjük, bolond egy város, mindenki rohan, és senki nem figyel a másikra. Az utcák tele hajléktalanokkal, és fegyveres-golyóálló mellényes rendőrökkel.
- Santosra érdemes egy-két napot pazarolni, mert a történelmi városrész kellemes hely, a Kávé-múzeum érdekes, és vannak nagyon jó tengerpartok a városban és a közelben is.
Utaztunk összesen:
- villamossal: 5 km-t
- vonattal: 70 km-t
- hajóval: 80 km-t az óceánon és valamennyit csónakkal a folyón
- kocsival: 2000 km-t a bérelt kocsival és Pantanalban az igáslóval átlag napi 30 km-t
- busszal: 4600 km-t és a városi tömegközlekedéssel annyit, amit még megbecsülni sem tudunk
- repcsivel: 14.300 km-t (kb)
- gyalog: kiszámolhatatlan km, de nagyon sok, átlag napi 5-6 km-t
Cipeltünk:
- kifelé: 94 kg úti- és 10-10 kg kézipoggyászt
- hazafelé: 60 kg úti- és 10-10 kg kézipoggyászt
Leadtunk fejenként 3-5 kilót és két ruhaméretet.
Életünk egyik legnagyobb élménye volt ez az időszak!
A négy és fél hónap alatt:
- SP-ban szembesülünk először azzal, hogy nem minden úgy van, ahogy mondják (lásd, a csomagjaid végig mennek Rio-ig, de SP-ban fel kellett venned).
- Rio-ban felkészültünk a nagy rablási és támadási lehetőségekre, de semmi baj nem ért minket, még akkor sem, amikor pár km-re tőlünk hatalmas összecsapás volt a kábítószer maffia és a rendőrség között, többen meghaltak (17-en). Éjjel fegyverropogásra ébredtünk, ami a mellettünk lévő utcából szólt. Szerencsénk volt…
- Itaiaia-ban találkoztunk először az igazi Atlanti Esőerdővel, ami valami megdöbbentő élmény volt mindkettőnknek, én (Csilla) itt láttam életem legszebb panorámáját, ha becsukom a szemem, akkor most is mintha ott lennék.
- Három hónapot töltöttünk Pantanalban, ahol láttuk a száraz és a nedves évszak szépségeit, valamint a kettő közötti döbbenetes átmenetet, megismertük a vidéki élet szépségeit és hátrányait, valamint megtanultuk azt, hogyan kell trankilónak lenni (ha nem teszed, belehülyülsz az ottani életritmusba), felépítettünk jó pár lest, szétmartunk magunkon pár száz szúnyogcsípést, szafariztunk szárazon és vízen, csónakáztunk, és ettünk nagyon finom helyi ételeket meg kutyakaját is, láttunk jácintkék arákat (veszélyeztetett faj) és jabirut, viszont NEM LÁTTUNK JAGUÁRT!
- Alta Florestában és Cristalino-ban sétáltunk először az igazi esőerdőben, amiben macsetével kell vágni az utat, valamint átéltük azt az érzést, milyen találkoznod a világ egyik legmérgesebb kígyójával! A helyi vezetők arcán látni a félelmet és rettegést ettől az állattól borzasztó volt. András pedig idegösszeroppanásig tudott volna madarászni.
- Ponta Pora-ban megtapasztaltuk, milyen az, mikor az utca egyik oldala Brazília a másik pedig Paraguay, és azt is, amikor úgy beszélnek veled a helyi erők, mintha kutya lennél.
- Foz do Iguacu életünk egyik legszebb élménye volt, valami döbbenet, hogy milyen erők munkálkodnak a Föld felszínén, és ezt a mi kis hazánkban nem nagyon érezzük meg.
- Curitiba mindenki szerint nagyon szép város, nekünk nem jött be.
- Viszont Morretes és Marumbi annál inkább. Morettesből visszafelé a kis vasút valami eszméletlen helyeken jön vissza, alattunk csak a szakadék látszik az ablakból kinézve!
- Ilha do Superagui nagyon jó választás volt, a Papagáj-sziget egyedi, ezer papagáj hangja pedig fülsiketítő. Az óceán nagyon kellemes, de a nappal óvatosan, mert napokig hámlottunk a 30 faktoros naptej ellenére.
- SP-t nem szeretjük, bolond egy város, mindenki rohan, és senki nem figyel a másikra. Az utcák tele hajléktalanokkal, és fegyveres-golyóálló mellényes rendőrökkel.
- Santosra érdemes egy-két napot pazarolni, mert a történelmi városrész kellemes hely, a Kávé-múzeum érdekes, és vannak nagyon jó tengerpartok a városban és a közelben is.
Utaztunk összesen:
- villamossal: 5 km-t
- vonattal: 70 km-t
- hajóval: 80 km-t az óceánon és valamennyit csónakkal a folyón
- kocsival: 2000 km-t a bérelt kocsival és Pantanalban az igáslóval átlag napi 30 km-t
- busszal: 4600 km-t és a városi tömegközlekedéssel annyit, amit még megbecsülni sem tudunk
- repcsivel: 14.300 km-t (kb)
- gyalog: kiszámolhatatlan km, de nagyon sok, átlag napi 5-6 km-t
Cipeltünk:
- kifelé: 94 kg úti- és 10-10 kg kézipoggyászt
- hazafelé: 60 kg úti- és 10-10 kg kézipoggyászt
Leadtunk fejenként 3-5 kilót és két ruhaméretet.
Életünk egyik legnagyobb élménye volt ez az időszak!
