28. nap
2009. november 12.
András hatkor kelt, ismét próbált skypolni Icuval. Kicsit később Bencével elmentek meglocsolni a betont.
Én nyolckor keltem arra, hogy az egyik alkalmazott (akinek még nem tudjuk a nevét, nem az ismerkedős fajta) jött, hogy megszerelje a házunk és a „Village” (falu, ahol az alkalmazottak laknak, és ahol enni szoktunk, kb. hat, egymáshoz épített lakrész) közötti területen az izzókat, hogy a sötétben ne kelljen állandóan lámpával közlekednünk (lássuk a kígyókat és a madárpókokat). Hozott egy nagy öl energiatakarékos izzót (csak úgy doboz nélkül) és elkezdte próbálgatni a három sorba kötött foglalatba. Kb. fél óra múlva sikerült találni hármat, ami beleillik a foglalatokba és még világít is, majd ezen felbuzdulva a bejárati ajtónk felett is kicserélte az izzót, és a „nappalinkba” is tett még egyet. Mindez a művelet egy órácskát vett igénybe (jelzem, összesen 5 izzó).
Délelőtt Pelikán megjavította Maria ősrégi turmixgépét (azzal a megjegyzéssel, hogy már csak Isten tartja össze). Maria megkérdezte, hogy mit kérünk érte, a válasz: tejberizst! András megszerelte az asztalt, végre nem emelkedik fel a lapja minden kanalazáskor.
Ebéd, majd délután kimentünk a műhelybe, ahol Pelikán elkezdte fotózni a denevéreket, mi addig kiugrottunk a hangárba, ahol tároljuk a fát. András benyitott és majdnem a szívroham jött rá, egy hatalmas állat volt az ajtónál. Egy leguán tévedt be valahogy, Bencének sikerült megfogni az állatot. Átvittük Pelikánhoz és mindenki megfotózta. Hihetetlen szép állat, hasonlít egy dinoszauruszhoz.
Valószínűleg az izgalom és napsütés kicsit megárthatott Bencének, mert fáj a feje és szédül. András visszaviszi a házba, szigorúan ráparancsolok, hogy tusolás és fekvés (én a hárpia), mi pedig Andrással megszereljük a les tetejét, kicsit átrendezzük és kitakarítjuk a műhelyt, hogy nagyobb hely legyen.
A terv, hogy este teniszezünk, ugrik. Mindenki lazít, pihen, nagyon meleg van. Pelikán felbuzdulva a délutáni fotózáson kitalálja, hogy menjünk ki a fazendára baglyokat fotózni, na meg szegény Bence most úgy sem tud kimenni. Gyorsan összepakolunk, és kb. fél hétkor már a lessátorból fényképez. Mi szafarizunk egy kicsit, a fazenda mellett van egy pici tó, ott még nem voltunk. Nagy meglepetés, ide is járnak a kékarák inni. András videózik, én meg nevetem, hogy milyen esetlenül gyalogolnak a földön.
Fél nyolc körül visszaindulunk. András a háznál felkapcsolja a kinti villanyt, „Ha már van!” felkiáltással, és a három izzóból a középső szét is durran. Mivel sorba voltak kötve, a bejárat felett sincs világítás, és ez a gyereknek egy órai munkájába került…
Vacsora a házban (mert kint az étkezőnél rengeteg a szúnyog). Bence kicsit jobban van (szerintünk enyhe napszúrást kapott). Megnézzük a Roncsfilmet, Pelikán inkább olvas, a társalgóból szerzett valami angol nyelvű könyvet.
András megbeszéli a „Tapíros fiúkkal”, hogy holnap délelőtt kilenckor kimegyünk velük tapírt keresni. Már megjelölték nyomkövetős nyakörvvel, „csak” meg kell keresni a jelet, és látni fogjuk.
Az áram megint elmegy, majd visszajön, de a két energiatakarékos izzót a nappalinkban nem bírja. Pelikán kicsavarja az egyiket, így már van fényünk és ventillátorunk is.
Nagyon meleg van a szobában.
2009. november 12.
András hatkor kelt, ismét próbált skypolni Icuval. Kicsit később Bencével elmentek meglocsolni a betont.
Én nyolckor keltem arra, hogy az egyik alkalmazott (akinek még nem tudjuk a nevét, nem az ismerkedős fajta) jött, hogy megszerelje a házunk és a „Village” (falu, ahol az alkalmazottak laknak, és ahol enni szoktunk, kb. hat, egymáshoz épített lakrész) közötti területen az izzókat, hogy a sötétben ne kelljen állandóan lámpával közlekednünk (lássuk a kígyókat és a madárpókokat). Hozott egy nagy öl energiatakarékos izzót (csak úgy doboz nélkül) és elkezdte próbálgatni a három sorba kötött foglalatba. Kb. fél óra múlva sikerült találni hármat, ami beleillik a foglalatokba és még világít is, majd ezen felbuzdulva a bejárati ajtónk felett is kicserélte az izzót, és a „nappalinkba” is tett még egyet. Mindez a művelet egy órácskát vett igénybe (jelzem, összesen 5 izzó).
Délelőtt Pelikán megjavította Maria ősrégi turmixgépét (azzal a megjegyzéssel, hogy már csak Isten tartja össze). Maria megkérdezte, hogy mit kérünk érte, a válasz: tejberizst! András megszerelte az asztalt, végre nem emelkedik fel a lapja minden kanalazáskor.
Ebéd, majd délután kimentünk a műhelybe, ahol Pelikán elkezdte fotózni a denevéreket, mi addig kiugrottunk a hangárba, ahol tároljuk a fát. András benyitott és majdnem a szívroham jött rá, egy hatalmas állat volt az ajtónál. Egy leguán tévedt be valahogy, Bencének sikerült megfogni az állatot. Átvittük Pelikánhoz és mindenki megfotózta. Hihetetlen szép állat, hasonlít egy dinoszauruszhoz.
Valószínűleg az izgalom és napsütés kicsit megárthatott Bencének, mert fáj a feje és szédül. András visszaviszi a házba, szigorúan ráparancsolok, hogy tusolás és fekvés (én a hárpia), mi pedig Andrással megszereljük a les tetejét, kicsit átrendezzük és kitakarítjuk a műhelyt, hogy nagyobb hely legyen.
A terv, hogy este teniszezünk, ugrik. Mindenki lazít, pihen, nagyon meleg van. Pelikán felbuzdulva a délutáni fotózáson kitalálja, hogy menjünk ki a fazendára baglyokat fotózni, na meg szegény Bence most úgy sem tud kimenni. Gyorsan összepakolunk, és kb. fél hétkor már a lessátorból fényképez. Mi szafarizunk egy kicsit, a fazenda mellett van egy pici tó, ott még nem voltunk. Nagy meglepetés, ide is járnak a kékarák inni. András videózik, én meg nevetem, hogy milyen esetlenül gyalogolnak a földön.
Fél nyolc körül visszaindulunk. András a háznál felkapcsolja a kinti villanyt, „Ha már van!” felkiáltással, és a három izzóból a középső szét is durran. Mivel sorba voltak kötve, a bejárat felett sincs világítás, és ez a gyereknek egy órai munkájába került…
Vacsora a házban (mert kint az étkezőnél rengeteg a szúnyog). Bence kicsit jobban van (szerintünk enyhe napszúrást kapott). Megnézzük a Roncsfilmet, Pelikán inkább olvas, a társalgóból szerzett valami angol nyelvű könyvet.
András megbeszéli a „Tapíros fiúkkal”, hogy holnap délelőtt kilenckor kimegyünk velük tapírt keresni. Már megjelölték nyomkövetős nyakörvvel, „csak” meg kell keresni a jelet, és látni fogjuk.
Az áram megint elmegy, majd visszajön, de a két energiatakarékos izzót a nappalinkban nem bírja. Pelikán kicsavarja az egyiket, így már van fényünk és ventillátorunk is.
Nagyon meleg van a szobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése