27. nap2009. november 11.
A hat órás ébredés nagyon nehezen ment ma, éjjel szinte semmit nem aludtam, az okát nem tudom. Nagy nehezen összeszedtem magam, elmentünk reggelizni (süti és tejeskávé).
Mondjuk azt nem igazán értem, hogy ha Joao-nak kb. 2500 marhája van, aminek x %-a tehén, amiket mindig fejnek, miért csak hetente egyszer van tejeskávé reggelire? (András válasza egyszerű, húsmarhákat tart)
Reggeli alatt megjelenik az egyik pincérlány és az egyik sofőr (Barriga, nem tudom, hogy kell írni), és Maria-val hosszasan arról beszélgetnek, hogy kinek milyen sokat kell dolgozni, és hogy ez nem állapot… (Mintha otthon lennénk, azzal a különbséggel, hogy itt az alkalmazottak 12-15 órát keményen végig dolgoznak egy nap alatt). Meglepően sokat értek abból, amit mondanak. Andrással megbeszéljük, hogy szerintünk Barriga-t eltanácsolták, majd miután én eljövök, András rákérdez Maria-nal, aki a szemével jelzi, hogy igen, és mondja, hogy később majd megbeszéljük.
Reggeli után (Bence kókuszos sütit evett sonkával), elindultunk meglocsolni a leseknél a friss betont. Már visszafelé jöttünk a legtávolabbi lestől, mikor András elkezdte verni a kocsi tetejét, hogy „Anakonda!!!”. Gyors fék, Bence kiugrik, és keressük az anakondát az 50-70 cm magas, szúrós, sűrű növényzetben. Meg kell néznünk!! A fiúk körbejárják a bozótost, mire András ismét meglátja a bokros szélén, mutatják nekem is, kb. 2 méter hosszú, és karnyi vastag sárgás-barna kígyó, fekete mintázattal. Tanakodnak még egy kicsit, majd arra jutnak, hogy ez lehet, hogy nem a barátságos kategóriába tartozik és inkább nem kellene zargatni. Azért még egyszer megpróbáljuk kizavarni a nyílt terepre, zajongnak a bozótos szélén, kezembe nyomják a fényképezőt, hogy „ha feléd megy az úton, videózzál!!!”, én felkészülök a legrosszabbra (mondanom sem kell, ha felém jött volna, milyen profi videó lett volna…), de a kígyó nem jön ki. A fiúk csalódottan otthagyják…
Mire visszaérünk, kb. 10 óra, mindannyiunk gyomra korog, Bence eltüntet egy tábla csokit, András a kekszeket dézsmálja, én narancsot eszek.
Bence kitalálja, hogy csináljanak meg egy keselyűs lest Andrással a műhelyben. Süthet a nap, eshet az eső, nem probléma. A hangárból át kell vinni az anyagokat a műhelybe, mert csak ott van áram, viszont a műhely nagyon kicsi, elég szűkösen tudnak dolgozni.
11 körül átnézek hozzájuk, viszek vizet, meg Andrásnak labellót, mert a nap sebesre szárította a 2 nap alatt a száját. Mivel Pelikán nincs itt, én örökítem meg az első csavar befúrását. Bence szerint „történelmi pillanat!”
Ebéd alatt András előadja Maria-nak, hogy állítólag nagyon finom tejberizst tud készíteni, lehetséges- e, hogy mi is megkóstoljuk? Meglepően gyorsan ráállt a dologra, ha minden igaz, holnap este az lesz. Megjelenik két idegen ember, kiderül, hogy ők itt és most tapírok után kutatnak, és megjelölik őket GPS adóval. Elmesélték, hogy hogyan fogják meg, hogy teszik fel (áthozták megmutatni a komplett szerkezetet), hogyan veszik az adatokat, mennyi ideig jó a szerkezet, csak egy dolgot nem értettek meg, hogy MIKOR mennek legközelebb ilyen „tapír-vadászatra”? Maria segítségével kiderült, hogy legközelebb februárban tesznek fel jeladót. Reméljük, hogy mi is ki tudunk velük menni, nem szeretnénk ilyen alkalmat kihagyni.
András a tejberizsért cserébe megígéri, hogy megcsavarozza az asztalt, amin enni szoktunk.
Rövid, de intenzív esőzés, majd utána András és Bence visszamegy a műhelybe. 5 óra körül átnézek hozzájuk, és összerakjuk a les 4 oldalát. Bence kivágja az ajtaját, és örömmel nézi, hogy milyen jó lett. Még egy-két apróságot szeretnének igazítani rajta, de megjelenik Joao, aki most érkezett vissza Mirandából (120 km 4 óra alatt, rossz volt a zöldhullám), és hozta a kért dolgokat, meg Barriga utódját, akinek olyan tájszólása van, hogy az „igen”-jét alig értettük meg. Ráadásul már volt benne pár kupicányi alkohol is. Sofőrként fog dolgozni…
Vacsora, finom paprikás-krumpli szerűség és dinsztelt káposzta, most kell figyelni: NEM VOLT BAB! Mióta András elmesélte Maria-nak, hogy otthon szinte nem is eszek húst, minden nap van valamilyen zöldség. Lehet, hogy csak véletlen az időzítés, és beindult Brazíliában a zöldségtermesztés, ennek köszönhető a dolog, de én nem hiszek a véletlenekben.
Próbáljuk kideríteni, hogy milyen kígyót láttunk, Maria beszél-beszél, elmeséli, hogy itt vannak kis kígyók, amik mérgesek is lehetnek, meg nagyok, amik az anakondához hasonlóan rátekerednek az állatokra. Állítólag 20 éve német gyerekeket vitt el az anakonda, . Pelikán még neten keresi, hogy milyen kígyót láthattunk, András készített egy alig használható fotót róla, de sajnos nem sikerül beazonosítani, hogy mi lehetett. Nagy volt az biztos!
Mondjuk azt nem igazán értem, hogy ha Joao-nak kb. 2500 marhája van, aminek x %-a tehén, amiket mindig fejnek, miért csak hetente egyszer van tejeskávé reggelire? (András válasza egyszerű, húsmarhákat tart)
Reggeli alatt megjelenik az egyik pincérlány és az egyik sofőr (Barriga, nem tudom, hogy kell írni), és Maria-val hosszasan arról beszélgetnek, hogy kinek milyen sokat kell dolgozni, és hogy ez nem állapot… (Mintha otthon lennénk, azzal a különbséggel, hogy itt az alkalmazottak 12-15 órát keményen végig dolgoznak egy nap alatt). Meglepően sokat értek abból, amit mondanak. Andrással megbeszéljük, hogy szerintünk Barriga-t eltanácsolták, majd miután én eljövök, András rákérdez Maria-nal, aki a szemével jelzi, hogy igen, és mondja, hogy később majd megbeszéljük.
Reggeli után (Bence kókuszos sütit evett sonkával), elindultunk meglocsolni a leseknél a friss betont. Már visszafelé jöttünk a legtávolabbi lestől, mikor András elkezdte verni a kocsi tetejét, hogy „Anakonda!!!”. Gyors fék, Bence kiugrik, és keressük az anakondát az 50-70 cm magas, szúrós, sűrű növényzetben. Meg kell néznünk!! A fiúk körbejárják a bozótost, mire András ismét meglátja a bokros szélén, mutatják nekem is, kb. 2 méter hosszú, és karnyi vastag sárgás-barna kígyó, fekete mintázattal. Tanakodnak még egy kicsit, majd arra jutnak, hogy ez lehet, hogy nem a barátságos kategóriába tartozik és inkább nem kellene zargatni. Azért még egyszer megpróbáljuk kizavarni a nyílt terepre, zajongnak a bozótos szélén, kezembe nyomják a fényképezőt, hogy „ha feléd megy az úton, videózzál!!!”, én felkészülök a legrosszabbra (mondanom sem kell, ha felém jött volna, milyen profi videó lett volna…), de a kígyó nem jön ki. A fiúk csalódottan otthagyják…
Mire visszaérünk, kb. 10 óra, mindannyiunk gyomra korog, Bence eltüntet egy tábla csokit, András a kekszeket dézsmálja, én narancsot eszek.
Bence kitalálja, hogy csináljanak meg egy keselyűs lest Andrással a műhelyben. Süthet a nap, eshet az eső, nem probléma. A hangárból át kell vinni az anyagokat a műhelybe, mert csak ott van áram, viszont a műhely nagyon kicsi, elég szűkösen tudnak dolgozni.
11 körül átnézek hozzájuk, viszek vizet, meg Andrásnak labellót, mert a nap sebesre szárította a 2 nap alatt a száját. Mivel Pelikán nincs itt, én örökítem meg az első csavar befúrását. Bence szerint „történelmi pillanat!”
Ebéd alatt András előadja Maria-nak, hogy állítólag nagyon finom tejberizst tud készíteni, lehetséges- e, hogy mi is megkóstoljuk? Meglepően gyorsan ráállt a dologra, ha minden igaz, holnap este az lesz. Megjelenik két idegen ember, kiderül, hogy ők itt és most tapírok után kutatnak, és megjelölik őket GPS adóval. Elmesélték, hogy hogyan fogják meg, hogy teszik fel (áthozták megmutatni a komplett szerkezetet), hogyan veszik az adatokat, mennyi ideig jó a szerkezet, csak egy dolgot nem értettek meg, hogy MIKOR mennek legközelebb ilyen „tapír-vadászatra”? Maria segítségével kiderült, hogy legközelebb februárban tesznek fel jeladót. Reméljük, hogy mi is ki tudunk velük menni, nem szeretnénk ilyen alkalmat kihagyni.
András a tejberizsért cserébe megígéri, hogy megcsavarozza az asztalt, amin enni szoktunk.
Rövid, de intenzív esőzés, majd utána András és Bence visszamegy a műhelybe. 5 óra körül átnézek hozzájuk, és összerakjuk a les 4 oldalát. Bence kivágja az ajtaját, és örömmel nézi, hogy milyen jó lett. Még egy-két apróságot szeretnének igazítani rajta, de megjelenik Joao, aki most érkezett vissza Mirandából (120 km 4 óra alatt, rossz volt a zöldhullám), és hozta a kért dolgokat, meg Barriga utódját, akinek olyan tájszólása van, hogy az „igen”-jét alig értettük meg. Ráadásul már volt benne pár kupicányi alkohol is. Sofőrként fog dolgozni…
Vacsora, finom paprikás-krumpli szerűség és dinsztelt káposzta, most kell figyelni: NEM VOLT BAB! Mióta András elmesélte Maria-nak, hogy otthon szinte nem is eszek húst, minden nap van valamilyen zöldség. Lehet, hogy csak véletlen az időzítés, és beindult Brazíliában a zöldségtermesztés, ennek köszönhető a dolog, de én nem hiszek a véletlenekben.
Próbáljuk kideríteni, hogy milyen kígyót láttunk, Maria beszél-beszél, elmeséli, hogy itt vannak kis kígyók, amik mérgesek is lehetnek, meg nagyok, amik az anakondához hasonlóan rátekerednek az állatokra. Állítólag 20 éve német gyerekeket vitt el az anakonda, . Pelikán még neten keresi, hogy milyen kígyót láthattunk, András készített egy alig használható fotót róla, de sajnos nem sikerül beazonosítani, hogy mi lehetett. Nagy volt az biztos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése