14. nap
2009. október 29.
Bence hajnal 5-kor elment üregi baglyokat fotózni, én hatkor felkeltem, és beszéltem Mesivel (húgom), majd anyuval is. Jó volt hallani a hangjukat, nagyon picit nyugodtabb lettem.
Apu túl van a műtéten, csavarokat tettek a lábszárába és a csípőjébe. Nagy valószínűséggel egy év múlva csípőprotézisre lesz szüksége. Nekem állandóan az jár a fejemben, hogy tudnék-e segíteni valamit otthon, hazamenjek-e?
Fotón küldünk át egy üzenetet apunak, kérem Mesit, hogy nyomtassa ki, és holnap anyu vigye be a kórházba.
Kicsit rendezgettük a házat, ami négyünknek már kicsit szűkös (négyünknek és Bence több tonna fotós cuccának).
Ebéd után először megnéztük a lodge kikötőjét, de a folyó még ki van száradva, viszont elénk került az első vízidisznó, más néven kapibara (Portré, a bejegyzés elején). Elsétáltunk Bence itatójához (kb. 2-3 km oda), ami a lodge közeli erdőben van. Azt hittük, hogy megtaláltuk, de kiderült, hogy az egy régebbi itató-prototípus. Itt minden olyan egyforma. Mire visszaértünk, minden vizes volt rajtunk, annyira meleg van. Ez még a kevésbé rossz, mert inkább magamra húzom a vastag melegítő-felsőt, a vastag nadrágot, a kapucnit a fejemre és rá a kalapot, és megsülök, de talán akkor kevesebb szúnyog tud megcsípni.
A szúnyog hadsereg a legnagyobb probléma. Olyannyira sokan vannak, hogy az erdőben szabályszerű felhő „úszik” mögöttünk, míg bennünket százasával lepnek. A nyílt területen kicsit jobb, de legkevesebb szúnyog a tűző napon van, ahol pedig egy picit mozog a levegő, ott már elviselhető. Hoztunk többféle szúnyogriasztót, használhatatlanok. Talán egy kicsit, pár perces zümmögő-szünet van, de utána ugyanúgy lepnek. Erre valamit ki kell találnunk, mert nekem 2 nap után olyan a felkarom, mint egy karfiol (mert a csípés helye ráadásul be is dagad, nem csak viszket).
Miután visszaértünk a túráról, nagy kedvünk támadt mártózni egyet a medencében, Bence is csatlakozott. Mire felvettük a fürdőruhákat, megérkeztek a turisták. Bár Bence és a tulaj erről nem beszéltek, mi addig nem szeretnénk a medencében fürdeni, amíg a vendégek itt vannak, és látnak bennünket.
Kicsi szieszta (szobában 31 fok, a kintihez képest kellemes), net, tanulgatás brazilul (brazilportugálul), majd András látja, hogy a vendégek elmennek szafarizni. Irány a medence!!! Isteni a víz hőmérséklete, bár nagyon klóros. Biztos úgy vannak vele, hogy inkább a klór legyen benne sok, mint hogy a vendégekben a bilharzia (kis féreg, mely a bőr alá fúrja magát, és a májat roncsolja).
Este Bence és András biliárdozni próbálnak, de nem találjuk az asztal feletti lámpákhoz a villanykapcsolót, így csak „lökdösnek” párat.
Este a fiúk neteznek. n kapcsolgatom a TV-t, itt is van olyan csatorna, ahol állatokat árvereznek, de itt kicsit másabbak, és mások az árak is. Én viszonylag hamar (10 óra) kidőlök, ezt a meleget még szokni kell.
Apu túl van a műtéten, csavarokat tettek a lábszárába és a csípőjébe. Nagy valószínűséggel egy év múlva csípőprotézisre lesz szüksége. Nekem állandóan az jár a fejemben, hogy tudnék-e segíteni valamit otthon, hazamenjek-e?
Fotón küldünk át egy üzenetet apunak, kérem Mesit, hogy nyomtassa ki, és holnap anyu vigye be a kórházba.
Kicsit rendezgettük a házat, ami négyünknek már kicsit szűkös (négyünknek és Bence több tonna fotós cuccának).
Ebéd után először megnéztük a lodge kikötőjét, de a folyó még ki van száradva, viszont elénk került az első vízidisznó, más néven kapibara (Portré, a bejegyzés elején). Elsétáltunk Bence itatójához (kb. 2-3 km oda), ami a lodge közeli erdőben van. Azt hittük, hogy megtaláltuk, de kiderült, hogy az egy régebbi itató-prototípus. Itt minden olyan egyforma. Mire visszaértünk, minden vizes volt rajtunk, annyira meleg van. Ez még a kevésbé rossz, mert inkább magamra húzom a vastag melegítő-felsőt, a vastag nadrágot, a kapucnit a fejemre és rá a kalapot, és megsülök, de talán akkor kevesebb szúnyog tud megcsípni.
A szúnyog hadsereg a legnagyobb probléma. Olyannyira sokan vannak, hogy az erdőben szabályszerű felhő „úszik” mögöttünk, míg bennünket százasával lepnek. A nyílt területen kicsit jobb, de legkevesebb szúnyog a tűző napon van, ahol pedig egy picit mozog a levegő, ott már elviselhető. Hoztunk többféle szúnyogriasztót, használhatatlanok. Talán egy kicsit, pár perces zümmögő-szünet van, de utána ugyanúgy lepnek. Erre valamit ki kell találnunk, mert nekem 2 nap után olyan a felkarom, mint egy karfiol (mert a csípés helye ráadásul be is dagad, nem csak viszket).
Miután visszaértünk a túráról, nagy kedvünk támadt mártózni egyet a medencében, Bence is csatlakozott. Mire felvettük a fürdőruhákat, megérkeztek a turisták. Bár Bence és a tulaj erről nem beszéltek, mi addig nem szeretnénk a medencében fürdeni, amíg a vendégek itt vannak, és látnak bennünket.
Kicsi szieszta (szobában 31 fok, a kintihez képest kellemes), net, tanulgatás brazilul (brazilportugálul), majd András látja, hogy a vendégek elmennek szafarizni. Irány a medence!!! Isteni a víz hőmérséklete, bár nagyon klóros. Biztos úgy vannak vele, hogy inkább a klór legyen benne sok, mint hogy a vendégekben a bilharzia (kis féreg, mely a bőr alá fúrja magát, és a májat roncsolja).
Este Bence és András biliárdozni próbálnak, de nem találjuk az asztal feletti lámpákhoz a villanykapcsolót, így csak „lökdösnek” párat.
Este a fiúk neteznek. n kapcsolgatom a TV-t, itt is van olyan csatorna, ahol állatokat árvereznek, de itt kicsit másabbak, és mások az árak is. Én viszonylag hamar (10 óra) kidőlök, ezt a meleget még szokni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése