2009.október 20.
5. nap
Itatiaia városka (ejtsd Itacsiájá)
Koradélután érkeztünk meg Itatiaia városkába, ami Rio-tól kb 200 km-re van. Rio de Janeiro állam leghidegebb települése, itt már télen – 15 fokot is mértek!!!
Rio-ból sikeresen kikeveredtünk, pedig a közlekedés eléggé kaotikus. A sávok nincsenek felfestve, szinte minden utca egyirányú, és mindenki azt hiszi, hogy ő Rubens Barichello.
Szerencsére csak a „Piros vonalra” (Linha Vermelha) kellett felmennünk, ami a városon keresztül egészen a Sao Paolo-ig tartó autópályára vitt fel. Mivel autópálya, fizetni kellett 8,8 reált. Az út minősége nem rossz, viszont egy baleset miatt kb egy órát vesztettünk, mert a szembejövő forgalmat a mi sávunkra terelték.
Ititaia kis város, aranyos kertes házakkal, rengeteg madárral, kolibrikkel és papagájokkal, amik a fák virágain és termésein táplálkoznak. Sikerült találnunk egy kis pousada-t (apartman) ami nagyon szerény, de tiszta, és a személyzet maximálisan segítőkész (még úgy is, hogy ők csak portugálul beszélnek).
A célunk, hogy eljussunk az Itatiaia Nemzeti Parkba, itt található meg az atlanti partvidék leggazdagabb flórájú és faunájú területe, a ma már ritka és veszélyeztetett atlanti esőerdő itt őrződött meg a legnagyobb épségben. Az itt fekvő Agulhas Negras hegység Brazília hetedik legmagasabb pontja (2787 m), 1000 m felett jelenik meg a 30 m magas atlanti esőerdő. Ezt szeretnénk megnézni.
Mivel a Nemzeti Park 5-kor bezár, ezért a környéken bóklásztunk, madarásztunk. Andrásnak ma kb. 40 új faja volt, pedig meg csak a Nemzeti Park bejáratához jutottunk. Most nagyon boldog, mert a latott fajok 90%-at meg is tudta hatarozni.
Este még beültünk egy netszalonba, ahol gyorsan feltöltöttünk pár sort a blogba, megnyugtatva az otthoniakat. Amint a netezéssel végeztünk, az ég is leszakadt, és azóta is ömlik az eső, és villámlik, dörög. Reménykedünk, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően éjjel esik, és nappal süt a nap.
A szálláson a TV-ben brazil „Lagzi Lajcsi est” megy, a dalok feliratozva, így én halkan énekelgetek, köszönve a Caipirinha-nak (fehér rum+lime+cukor+jég) a bátorságomat. András nem nagyon élvezi, nem is értem miért…
Rio-ból sikeresen kikeveredtünk, pedig a közlekedés eléggé kaotikus. A sávok nincsenek felfestve, szinte minden utca egyirányú, és mindenki azt hiszi, hogy ő Rubens Barichello.
Szerencsére csak a „Piros vonalra” (Linha Vermelha) kellett felmennünk, ami a városon keresztül egészen a Sao Paolo-ig tartó autópályára vitt fel. Mivel autópálya, fizetni kellett 8,8 reált. Az út minősége nem rossz, viszont egy baleset miatt kb egy órát vesztettünk, mert a szembejövő forgalmat a mi sávunkra terelték.
Ititaia kis város, aranyos kertes házakkal, rengeteg madárral, kolibrikkel és papagájokkal, amik a fák virágain és termésein táplálkoznak. Sikerült találnunk egy kis pousada-t (apartman) ami nagyon szerény, de tiszta, és a személyzet maximálisan segítőkész (még úgy is, hogy ők csak portugálul beszélnek).
A célunk, hogy eljussunk az Itatiaia Nemzeti Parkba, itt található meg az atlanti partvidék leggazdagabb flórájú és faunájú területe, a ma már ritka és veszélyeztetett atlanti esőerdő itt őrződött meg a legnagyobb épségben. Az itt fekvő Agulhas Negras hegység Brazília hetedik legmagasabb pontja (2787 m), 1000 m felett jelenik meg a 30 m magas atlanti esőerdő. Ezt szeretnénk megnézni.
Mivel a Nemzeti Park 5-kor bezár, ezért a környéken bóklásztunk, madarásztunk. Andrásnak ma kb. 40 új faja volt, pedig meg csak a Nemzeti Park bejáratához jutottunk. Most nagyon boldog, mert a latott fajok 90%-at meg is tudta hatarozni.
Este még beültünk egy netszalonba, ahol gyorsan feltöltöttünk pár sort a blogba, megnyugtatva az otthoniakat. Amint a netezéssel végeztünk, az ég is leszakadt, és azóta is ömlik az eső, és villámlik, dörög. Reménykedünk, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően éjjel esik, és nappal süt a nap.
A szálláson a TV-ben brazil „Lagzi Lajcsi est” megy, a dalok feliratozva, így én halkan énekelgetek, köszönve a Caipirinha-nak (fehér rum+lime+cukor+jég) a bátorságomat. András nem nagyon élvezi, nem is értem miért…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése