6.nap
2009. október 21.
Penedo és Ititaia Nemzeti Park felső bejárat
Reggel már nem esett az eső, viszont még hűvös van. Bementünk a városközpontba pénzt váltani, ahol kiderült, hogy csak Resende-ben lehet, ami kb 15 km-re van innen, vissza, Rio felé. Irány Resende, ahol egy bankautomata sem fogadta el pénzfelvételre a VISA kártyát (még jó, hogy van). A Brazil Bank csak 11-kor nyit. András dühös, hogy erre megy el a délelőtt, én kitalálom, hogy menjünk el Penedo-ba, ami Resende-től kb 5 km-re van, nézzük meg a vízeséseket, és sétáljunk egy órát az esőerdőben.
Penedo az 1920-as évek közepén még finn-kolónia volt, majd a kis település kinőtte magát „nem-brazil” turista-várossá. Változatos stílusú, kialakítású fazenda, posuada és hotel van itt, mind virágzó növények között, színek és ötletek kavalkádja, mind csak azért, hogy Te (turista) azt a szállást válaszd, és ne a szomszédét. Azért a legtöbb szállás még mindig skandináv stílusú. Van itt kis skandináv falu is, és finn múzeum, és Koskenkorva - - szálloda is!
Természetesen délig bóklásztunk itt, Andrásnak megint volt jó néhány új faja. Három vízesésből kettőt láttunk (közöttük a legnagyobbat is), a harmadikhoz nem tudtunk eljutni, mert nagy volt a sár.
Délben visszamentünk Resende-be, a bankba pénzt váltani. Ott felvilágosítottak, hogy valutaváltással nem foglalkoznak, és elirányítottak egy utazási-irodába (ami természetesen korábban kinyitott).
Átterveztük a programot (immár sokadjára) nem megyünk be a parkba az alsó (kapuval védett) bejáraton, hanem az északi (felső) bejáratig megyünk, addig is madarászunk és csodáljuk az erdő szépségeit. (A park egy hegységet foglal magában, és két bejárata van. Az alsó Itatiaia várostól pár km-re, a hegység lábánál, a felső bejárat Itaiaia-tól 60 km-re, a hegység legmagasabb pontjától nem messze található). Végül is sötétedésig a bejáratig sem jutottunk el, annyira szép volt a hely. A napsütést sokszor felváltotta egy-egy nagyobb felhő, ami olyan párát hozott magával, hogy a karunkon vízcseppek csapódtak ki. 15-20 m magas fák (András szerint olyan az erdő, mintha az otthoni egzotikus szobanövények nukleáris katasztrófa után ide szabadultak volna ki), embermagasságú broméliák, liánok, banánfák, pálmák és virágok mindenhol. (Egy portugál hajós a 19. században megszökött a mauritiusi fogáságból és az ottani kertből hozott magával pálma-magvakat. Az akkori „brazil” uralkodó a növényeket olyan gondosan őrizte, hogy a pálma terméseit elégette, nehogy valaki kezébe jusson. A rabszolgák viszont megkaparintották, és elterjesztették a pálmát egész Brazíliában.)
A felső bejárat közelében a hegy tetejéről a kilátás csodálatos, a legszebb, amint életemben valaha is láttam.
Este a szomszédos étteremben vacsi, itt van leves is. András zöldséglevest kér, én kinézek valami mást, a pincér azt mondja, hogy nem halleves, megnyugszom és rendelek. Nem jöttem rá, hogy mi lehet pontosan, talán spenót, talán sóska, de lehet, hogy egyik sem. A lényeg: nem hal és nem karfiol. Az adag óriási, alig bírom megenni, viszont finom.
Vacsora végére ismét elkezd esni, és reggel fél hétig abba sem hagyja. Úgy látszik, itt ez a normális.
Még nézzük egy kicsit a TV-t, vidulunk, hogy van két olyan csatorna, ahol állatokat árvereznek (telefonos árverés). Mutatják az állatot – egyik csatornán lovak és csacsik, a másikon tehenek és bikák – amint szaladgál, hogy lobog a sörénye, milyen izmos a teste, minta egy szépségverseny lenne, a képernyő bal oldalán pedig látszik az „árverés”. A lovak kb 15.000 HUF-tól indulnak (nem versenyló), a tehenek és bikák 25.000 HUF-tól, a csacsik 10.000 HUF-tól.
Tervünk szerint holnap indulnánk Teresópolis-ba, Rio állam ÉK-i részre, de úgy döntöttünk, hogy inkább itt töltünk még egy napot, annyira jól érezzük magunkat.
Reggel már nem esett az eső, viszont még hűvös van. Bementünk a városközpontba pénzt váltani, ahol kiderült, hogy csak Resende-ben lehet, ami kb 15 km-re van innen, vissza, Rio felé. Irány Resende, ahol egy bankautomata sem fogadta el pénzfelvételre a VISA kártyát (még jó, hogy van). A Brazil Bank csak 11-kor nyit. András dühös, hogy erre megy el a délelőtt, én kitalálom, hogy menjünk el Penedo-ba, ami Resende-től kb 5 km-re van, nézzük meg a vízeséseket, és sétáljunk egy órát az esőerdőben.
Penedo az 1920-as évek közepén még finn-kolónia volt, majd a kis település kinőtte magát „nem-brazil” turista-várossá. Változatos stílusú, kialakítású fazenda, posuada és hotel van itt, mind virágzó növények között, színek és ötletek kavalkádja, mind csak azért, hogy Te (turista) azt a szállást válaszd, és ne a szomszédét. Azért a legtöbb szállás még mindig skandináv stílusú. Van itt kis skandináv falu is, és finn múzeum, és Koskenkorva - - szálloda is!
Természetesen délig bóklásztunk itt, Andrásnak megint volt jó néhány új faja. Három vízesésből kettőt láttunk (közöttük a legnagyobbat is), a harmadikhoz nem tudtunk eljutni, mert nagy volt a sár.
Délben visszamentünk Resende-be, a bankba pénzt váltani. Ott felvilágosítottak, hogy valutaváltással nem foglalkoznak, és elirányítottak egy utazási-irodába (ami természetesen korábban kinyitott).
Átterveztük a programot (immár sokadjára) nem megyünk be a parkba az alsó (kapuval védett) bejáraton, hanem az északi (felső) bejáratig megyünk, addig is madarászunk és csodáljuk az erdő szépségeit. (A park egy hegységet foglal magában, és két bejárata van. Az alsó Itatiaia várostól pár km-re, a hegység lábánál, a felső bejárat Itaiaia-tól 60 km-re, a hegység legmagasabb pontjától nem messze található). Végül is sötétedésig a bejáratig sem jutottunk el, annyira szép volt a hely. A napsütést sokszor felváltotta egy-egy nagyobb felhő, ami olyan párát hozott magával, hogy a karunkon vízcseppek csapódtak ki. 15-20 m magas fák (András szerint olyan az erdő, mintha az otthoni egzotikus szobanövények nukleáris katasztrófa után ide szabadultak volna ki), embermagasságú broméliák, liánok, banánfák, pálmák és virágok mindenhol. (Egy portugál hajós a 19. században megszökött a mauritiusi fogáságból és az ottani kertből hozott magával pálma-magvakat. Az akkori „brazil” uralkodó a növényeket olyan gondosan őrizte, hogy a pálma terméseit elégette, nehogy valaki kezébe jusson. A rabszolgák viszont megkaparintották, és elterjesztették a pálmát egész Brazíliában.)
A felső bejárat közelében a hegy tetejéről a kilátás csodálatos, a legszebb, amint életemben valaha is láttam.
Este a szomszédos étteremben vacsi, itt van leves is. András zöldséglevest kér, én kinézek valami mást, a pincér azt mondja, hogy nem halleves, megnyugszom és rendelek. Nem jöttem rá, hogy mi lehet pontosan, talán spenót, talán sóska, de lehet, hogy egyik sem. A lényeg: nem hal és nem karfiol. Az adag óriási, alig bírom megenni, viszont finom.
Vacsora végére ismét elkezd esni, és reggel fél hétig abba sem hagyja. Úgy látszik, itt ez a normális.
Még nézzük egy kicsit a TV-t, vidulunk, hogy van két olyan csatorna, ahol állatokat árvereznek (telefonos árverés). Mutatják az állatot – egyik csatornán lovak és csacsik, a másikon tehenek és bikák – amint szaladgál, hogy lobog a sörénye, milyen izmos a teste, minta egy szépségverseny lenne, a képernyő bal oldalán pedig látszik az „árverés”. A lovak kb 15.000 HUF-tól indulnak (nem versenyló), a tehenek és bikák 25.000 HUF-tól, a csacsik 10.000 HUF-tól.
Tervünk szerint holnap indulnánk Teresópolis-ba, Rio állam ÉK-i részre, de úgy döntöttünk, hogy inkább itt töltünk még egy napot, annyira jól érezzük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése