2009.október 19.
4. nap
Pao de Acucar (Cukorsüveg-hegy) és Praia Verhelma („Vörös tengerpart”)
Reggel kinézve az ablakon borús látvány fogadott minket, így nyugodt tempóban készülődtünk, reggeliztünk, majd elindultunk a Cukorsüveg-hegyhez. A hegyről mindenkinek Rio jut eszébe (ahogyan a Megváltó Krisztus szoborról is).
Helyi busszal (Copacabana-ról az 511-es) mentünk, a buszmegállóban beszélgetésbe elegyedett velünk két Sao paolo-i hölgy (akik Japán bevándoroltak leszármazottai), és kevert portugál-angol nyelven megtudtunk néhány dolgot a városról, az országról, és a brazilokról. Az idősebb hölgy már járt Budapesten, és nagyon tetszett neki, különösen a termálfürdő (hogy melyik, arra nem emlékezett).
A Cukorsüveg-hegy az Urca városrészben van, amelyik Rio legrégibb portugálok által lakott területe. Kicsit nyugisabb a többi városrésznél. A hegy lábánál található a felvonó (44 reál), amellyel fel lehet jutni a kisebb hegyre (Morro da Urca), amely 220 m magas, és onnan tovább a másik felvonóval a Cukorsüveg hegyre (396 m). Az első megállónál van helikopter leszállóhely, bolt, étterem. A felvonók kb 20 percenként közlekednek. Mikor elindultunk a felvonóval a hegy (második állomás) felhőben volt. Az első állomáson sétálgattunk, madarásztunk, néztük a virágzó fákat, vártuk, hátha oszlik a felhőzet. Szerencsénkre mikor felértünk a Cukorsüvegre, kitisztult az idő, és csak a Copacabana-t nem láttuk. Gyönyörűen kiépített a hely, kis kanyargós ösvények kígyóznak az erdőben, a fákon majmocskák ugrálnak, az aljnövényzetben varánuszok napoznak. Andrásnak sikerült néhány új fajt meghatározni, és néhányat pedig nem. Kínjában már csitt-csatt képeket készített a madarakról (amikről tudott), hogy otthon meghatározza, most is a határozót nézegeti.
A Lonely Planet szerint nem érdemes 10-11 óra között a cukorsüvegre menni, mert akkor érkezik a legtöbb turista. Mi ezt nem tapasztaltuk, egyáltalán nem voltak sokan. Mivel délután 3 körül érkeztünk vissza az első állomásra, és a Krisztus szobor egész nap felhőben úszott, úgy döntöttünk, hogy ha az idő is úgy szeretné, majd 26-án nézzük meg. Ennek tudatában a hegy lábánál üldögéltünk a strandon, nézelődtünk, és sétálgattunk. Valószínűnek tartjuk, hogy ez a legvédettebb része Rio-nak, mert itt található egy hatalmas katonai komplexum, rengeteg rendőrrel és katonával.
Busszal (512-es) visszamentünk a Copacabana-ra, ahol sétálgattunk a tengerparton. Bár nincs hideg, a víz nem éppen kellemes, mégis sokan fürödtek. Hatalmas, kétembernyi magas hullámok a parton, kevesen mernek messzebb beúszni a tengerbe. A parton leültünk, iszogattunk (a helyi italokat, András kókuszdió levet [Coco], én Caipirinha-t) és bámultuk a tömeg sokszínűségét.
Este a szállodától nem messze egy kis utcában találtunk egy kis vendéglőt, ahol csak helyiek ettek-ittak. Kiszolgálás elsőrendű, a kaja jó, a személyzet segítőkész. A hangulat is nagyon jó. Végre nem egy turistás, kérd-fizess-adom-vidd, mosolytalan hely.
A szállodában a net szakadozik, de azért sikerül elolvasnom húgom levelét, hogy tegnap Rio-ban tűzharc volt a drogcsempészek és a rendőrök között. Este mi is láttuk a hírekben, hogy lelőttek egy helikoptert, de arról lemaradtunk, hogy mindez hol történt. Ma ömlik a RIO-TV-ből a hír, hogy Rio északi (Villa Isabel) részén milyen lövöldözés volt, hányan haltak meg (17), a rendőrök milyen felszereléssel és munícióval vonultak ki. Mi ebből eddig semmit nem éreztünk, tény, hogy mi a város déli részében vagyunk/voltunk. Talán több rendőr volt az utcán, mint eddig, de ezt egy nap tapasztalatából nem lehet levonni.
Holnap kocsit bérlünk, és indulunk az Itatiaia Nemzeti Parkba. A Rio-i erdők után el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet az igazi esőerdő!! Már mindketten nagyon várjuk…
Reggel kinézve az ablakon borús látvány fogadott minket, így nyugodt tempóban készülődtünk, reggeliztünk, majd elindultunk a Cukorsüveg-hegyhez. A hegyről mindenkinek Rio jut eszébe (ahogyan a Megváltó Krisztus szoborról is).
Helyi busszal (Copacabana-ról az 511-es) mentünk, a buszmegállóban beszélgetésbe elegyedett velünk két Sao paolo-i hölgy (akik Japán bevándoroltak leszármazottai), és kevert portugál-angol nyelven megtudtunk néhány dolgot a városról, az országról, és a brazilokról. Az idősebb hölgy már járt Budapesten, és nagyon tetszett neki, különösen a termálfürdő (hogy melyik, arra nem emlékezett).
A Cukorsüveg-hegy az Urca városrészben van, amelyik Rio legrégibb portugálok által lakott területe. Kicsit nyugisabb a többi városrésznél. A hegy lábánál található a felvonó (44 reál), amellyel fel lehet jutni a kisebb hegyre (Morro da Urca), amely 220 m magas, és onnan tovább a másik felvonóval a Cukorsüveg hegyre (396 m). Az első megállónál van helikopter leszállóhely, bolt, étterem. A felvonók kb 20 percenként közlekednek. Mikor elindultunk a felvonóval a hegy (második állomás) felhőben volt. Az első állomáson sétálgattunk, madarásztunk, néztük a virágzó fákat, vártuk, hátha oszlik a felhőzet. Szerencsénkre mikor felértünk a Cukorsüvegre, kitisztult az idő, és csak a Copacabana-t nem láttuk. Gyönyörűen kiépített a hely, kis kanyargós ösvények kígyóznak az erdőben, a fákon majmocskák ugrálnak, az aljnövényzetben varánuszok napoznak. Andrásnak sikerült néhány új fajt meghatározni, és néhányat pedig nem. Kínjában már csitt-csatt képeket készített a madarakról (amikről tudott), hogy otthon meghatározza, most is a határozót nézegeti.
A Lonely Planet szerint nem érdemes 10-11 óra között a cukorsüvegre menni, mert akkor érkezik a legtöbb turista. Mi ezt nem tapasztaltuk, egyáltalán nem voltak sokan. Mivel délután 3 körül érkeztünk vissza az első állomásra, és a Krisztus szobor egész nap felhőben úszott, úgy döntöttünk, hogy ha az idő is úgy szeretné, majd 26-án nézzük meg. Ennek tudatában a hegy lábánál üldögéltünk a strandon, nézelődtünk, és sétálgattunk. Valószínűnek tartjuk, hogy ez a legvédettebb része Rio-nak, mert itt található egy hatalmas katonai komplexum, rengeteg rendőrrel és katonával.
Busszal (512-es) visszamentünk a Copacabana-ra, ahol sétálgattunk a tengerparton. Bár nincs hideg, a víz nem éppen kellemes, mégis sokan fürödtek. Hatalmas, kétembernyi magas hullámok a parton, kevesen mernek messzebb beúszni a tengerbe. A parton leültünk, iszogattunk (a helyi italokat, András kókuszdió levet [Coco], én Caipirinha-t) és bámultuk a tömeg sokszínűségét.
Este a szállodától nem messze egy kis utcában találtunk egy kis vendéglőt, ahol csak helyiek ettek-ittak. Kiszolgálás elsőrendű, a kaja jó, a személyzet segítőkész. A hangulat is nagyon jó. Végre nem egy turistás, kérd-fizess-adom-vidd, mosolytalan hely.
A szállodában a net szakadozik, de azért sikerül elolvasnom húgom levelét, hogy tegnap Rio-ban tűzharc volt a drogcsempészek és a rendőrök között. Este mi is láttuk a hírekben, hogy lelőttek egy helikoptert, de arról lemaradtunk, hogy mindez hol történt. Ma ömlik a RIO-TV-ből a hír, hogy Rio északi (Villa Isabel) részén milyen lövöldözés volt, hányan haltak meg (17), a rendőrök milyen felszereléssel és munícióval vonultak ki. Mi ebből eddig semmit nem éreztünk, tény, hogy mi a város déli részében vagyunk/voltunk. Talán több rendőr volt az utcán, mint eddig, de ezt egy nap tapasztalatából nem lehet levonni.
Holnap kocsit bérlünk, és indulunk az Itatiaia Nemzeti Parkba. A Rio-i erdők után el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet az igazi esőerdő!! Már mindketten nagyon várjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése