13. nap
2009. október 28.
Pantanal, Xaraes Lodge
Korán, fél hatkor keltünk, mert hatra jött értünk a kocsi (és a madarak hangzavarától sem tudtunk), és kivitt bennünket a másik fazendára, ahol egy bivaly vágtak le. Miközben a vágás tartott, Bence végigvitt bennünket a fazenda környékén, és megmutogatta a madarakat. András a Paradicsomban érezte magát, mert fél óra alatt volt 20 új faja, amit eddig még nem látott. Már csak, azért is a Paradicsomban érezhette magát, mert a fazenda körül éjszakázott a Pantanal egyik karaktermadara a jácintkék ara, amely már majdnem kipusztult a világon. Jelenleg 4500 körülire becsülik az állományt. Nekem is nagyon tetszett. Ennek a „körútnak” az is volt a célja, hogy ne lássuk, ahogy a bivalyt késsel leszúrják, és véreztetik ki, mert Bence (aki saját bevallása szerint, bírja a véres dolgokat) sem akarta végignézni, állítólag nekünk (magyaroknak) ez olyan borzasztó látvány.
A bivaly fejét (lenyúzva) és a beleit elvittük, és beetettük vele a keselyűket, meg a karakarákat. Ültünk kb 2 órát a napon, addigra a belekből már alig maradt valami, a ragadozók nagyon szelídek, fényévekkel közelebbről lehet nézegetni őket, mint otthon, sőt fényév milliókkal. Ha már a milliókról van szó, szúnyogból is annyi volt.
Keselyűzés után kicsit várni kellett a visszafuvarra, kicsit ijedeztünk, mert csúnya fellegek jöttek, de csak kerülgetett minket. A kocsival visszamentünk a lodge-ba, ahol skypolni próbáltunk, csak Mesi volt bejelentkezve. Próbált hívni minket, de nem sikerült. Újra és újra próbálkozott, míg egyszer tökéletesen hallottuk egymást, ekkor derült ki, hogy Béci van a vonalban (Bencének, akik 1 hónapja van itt, még senkivel sem sikerült normálisan beszélni, nekünk sikerült).
Éreztük a hangján, hogy valami nagy baj történt, elmondta a rossz hírt (András kicsit babonás és reméli, hogy a 13-hoz már mást nem fogunk hozzákapcsolni, mivel ez utazásunk 13. napja…). Aput autóbaleset érte. A szívem megállt. Ez a pár másodperc, nekünk nagyon lassan telt, utána megnyugtatott bennünket, hogy a sérülése életveszélyes, de rendbe fog jönni. Ezután, az internet kapcsolat megszűnt és vártuk, hogy újra legyen, de másnap reggelig, se kép se hang, pedig megbeszéltük, hogy délután még beszélünk a családdal, hogy többet tudjunk apu állapotáról. Ez volt a legrosszabb, várni az internetre, de az eső (vihar) annyira közeledett, hogy az áram is rendszeresen elment. Én a lodge-ban maradtam az internetre várva, míg András és Bence kimentek egy másik területre, ahol a lesek egy része lesz.
Erről a napról nem is szeretnék többet írni...
A bivaly fejét (lenyúzva) és a beleit elvittük, és beetettük vele a keselyűket, meg a karakarákat. Ültünk kb 2 órát a napon, addigra a belekből már alig maradt valami, a ragadozók nagyon szelídek, fényévekkel közelebbről lehet nézegetni őket, mint otthon, sőt fényév milliókkal. Ha már a milliókról van szó, szúnyogból is annyi volt.
Keselyűzés után kicsit várni kellett a visszafuvarra, kicsit ijedeztünk, mert csúnya fellegek jöttek, de csak kerülgetett minket. A kocsival visszamentünk a lodge-ba, ahol skypolni próbáltunk, csak Mesi volt bejelentkezve. Próbált hívni minket, de nem sikerült. Újra és újra próbálkozott, míg egyszer tökéletesen hallottuk egymást, ekkor derült ki, hogy Béci van a vonalban (Bencének, akik 1 hónapja van itt, még senkivel sem sikerült normálisan beszélni, nekünk sikerült).
Éreztük a hangján, hogy valami nagy baj történt, elmondta a rossz hírt (András kicsit babonás és reméli, hogy a 13-hoz már mást nem fogunk hozzákapcsolni, mivel ez utazásunk 13. napja…). Aput autóbaleset érte. A szívem megállt. Ez a pár másodperc, nekünk nagyon lassan telt, utána megnyugtatott bennünket, hogy a sérülése életveszélyes, de rendbe fog jönni. Ezután, az internet kapcsolat megszűnt és vártuk, hogy újra legyen, de másnap reggelig, se kép se hang, pedig megbeszéltük, hogy délután még beszélünk a családdal, hogy többet tudjunk apu állapotáról. Ez volt a legrosszabb, várni az internetre, de az eső (vihar) annyira közeledett, hogy az áram is rendszeresen elment. Én a lodge-ban maradtam az internetre várva, míg András és Bence kimentek egy másik területre, ahol a lesek egy része lesz.
Erről a napról nem is szeretnék többet írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése