11.nap2009. október 26.
Magé, Rio de Janeiro – Glória
Visszatérve a szállásra, annyival szeretnénk kiegészíteni a tagnapi beszámolót, hogy milyen a motel kialakítása. Abszolút a diszkréciót helyezik előtérbe, azaz a garázsba beállsz a kocsival, a garázsajtó lecsukódik, és a garázsból lehet lépcsőn feljutni a szobába.
Hajnal 6-kor keltünk, ez a korai kelés megváltás volt mindkettőnknek. A szobában iszonyú meleg volt, tele szúnyogokkal. András néha el tudott aludni, de én fél kettőkor már nem bírtam tovább, lementem a garázsba, ahol a hőmérséklet kb. 10 fokkal volt alacsonyabb. Összeszedtük az értékeket, és leköltöztünk a kocsiba, ahol hűvös és szúnyogmentes volt a terület. Ott már mindketten gyorsan el tudtunk aludni.
Hajnal 6-kor keltünk, ez a korai kelés megváltás volt mindkettőnknek. A szobában iszonyú meleg volt, tele szúnyogokkal. András néha el tudott aludni, de én fél kettőkor már nem bírtam tovább, lementem a garázsba, ahol a hőmérséklet kb. 10 fokkal volt alacsonyabb. Összeszedtük az értékeket, és leköltöztünk a kocsiba, ahol hűvös és szúnyogmentes volt a terület. Ott már mindketten gyorsan el tudtunk aludni.
Kijelentkeztünk és visszamentünk az autópályán Rióba. Hatalmas hétfő reggeli dugó fogadott bennünket, több km-es sorban araszoltak az autók, kamionok, még a buszsávok is tele voltak (pedig csak a buszok mentek ott, nem úgy, mint nálunk). Sikeresen beértünk Copacabanara, ahol további háromnegyed órát köröztünk a kocsival, mert nem tudtunk a legelső szállásunkig visszajutni (ott hagytuk Bence üvegeit). Copacabanat az egyirányú utcák jellemzik, ezek közül is egyik-másik magánosítva van, azaz hatalmas kerítéssel zárják le a betörők elleni védekezésül, továbbá vannak utcák, melyekbe csak délelőtt vagy délután lehet behajtani. Így azért elég nehéz közlekedni.
Sikeresen felvettük az üvegeket, és irány Glória városrész, itt van a mai szállásunk. Természetesen ide sem jutottunk el egykönnyen, mert a tengerpart mellet 4 sugárút vezet, a sugárutak kétsávosak, és egyik erre, másik arra egyirányú, de nem végig az úton. A sugárutakat összekötő, illetve azokról levezető kis utak is egyirányúak. Nagy nehezen megtaláljuk a szállást, elfoglaljuk a szobát, én maradok itt a csomagokkal, András megy és leadja a kocsit (Copacabana-n). Próbálok internetezni, mert van wifi, de valami miatt nincs kapcsolat. Gondolom, hogy akkor teljesen feltöltöm a laptop aksiját.
Kipakolok a két nagy táskából és módszeresen vissza, egyrészt azért, mert minden nap csak bedobáltunk mindent, és már semmit sem találunk, másrészt azért, hogy holnap a repülőn ne lépjük túl a súlyhatárt. Kikészítem a legvastagabb és legnehezebb nadrágot, pulcsit mindkettőnknek, (ezekben jöttünk otthonról), mindjárt nagyobb a hely a táskákban. Mikor kinyitom az ablakot, megcsap a kinti hőség és szomorúan nézek a téli cuccokra, holnap meg fogunk sülni.
András másfél óra múlva visszajön, lemegy laptopostól a recepcióra, ahol rögtön lesz kapcsolat, szépen lassan feljön, és felhozza a wifit.
Skypolunk egy kicsit a családdal, barátokkal, megbeszéljük, hogy még este 8-kor üljenek a gép elé, és elmegyünk ebédelni.
Pizzát és csapolt sört rendelünk, kicsit „butikolunk”, sikerül pénzt felvennünk a kártyáról (a harmadik bankban), lemegyünk a tengerpartra, nézelődünk, és visszamegyünk a szállásra. Meleg van, és mindketten érezzük az elmúlt éjszaka gyötrelmeit (András csak fáradt, én még a szúnyogcsípésemet [kb. 30] is vakarom).
Még egy kicsit netezünk, skypolunk a családdal és Bencéékkel, majd lefekszünk aludni.
Reméljük, ez az éjszaka már nyugodtabban fog telni.
Holnap korán reggel kelünk, mert 10 óra körül indul a gépünk Campo Grande-ba. Ott vár ránk a fazenda tulajdonosa, Joao, aki felrak bennünket a buszra, ami Corumba-ig (Bolíviai határ) közlekedik. Mi 100 km-rel hamarabb szállunk le, és ott vár ránk Bence. Ha minden összejön, este 8 körül érünk a szállásunkra, ami a további 4 hónapban az „otthonunk” lesz.
Sikeresen felvettük az üvegeket, és irány Glória városrész, itt van a mai szállásunk. Természetesen ide sem jutottunk el egykönnyen, mert a tengerpart mellet 4 sugárút vezet, a sugárutak kétsávosak, és egyik erre, másik arra egyirányú, de nem végig az úton. A sugárutakat összekötő, illetve azokról levezető kis utak is egyirányúak. Nagy nehezen megtaláljuk a szállást, elfoglaljuk a szobát, én maradok itt a csomagokkal, András megy és leadja a kocsit (Copacabana-n). Próbálok internetezni, mert van wifi, de valami miatt nincs kapcsolat. Gondolom, hogy akkor teljesen feltöltöm a laptop aksiját.
Kipakolok a két nagy táskából és módszeresen vissza, egyrészt azért, mert minden nap csak bedobáltunk mindent, és már semmit sem találunk, másrészt azért, hogy holnap a repülőn ne lépjük túl a súlyhatárt. Kikészítem a legvastagabb és legnehezebb nadrágot, pulcsit mindkettőnknek, (ezekben jöttünk otthonról), mindjárt nagyobb a hely a táskákban. Mikor kinyitom az ablakot, megcsap a kinti hőség és szomorúan nézek a téli cuccokra, holnap meg fogunk sülni.
András másfél óra múlva visszajön, lemegy laptopostól a recepcióra, ahol rögtön lesz kapcsolat, szépen lassan feljön, és felhozza a wifit.
Skypolunk egy kicsit a családdal, barátokkal, megbeszéljük, hogy még este 8-kor üljenek a gép elé, és elmegyünk ebédelni.
Pizzát és csapolt sört rendelünk, kicsit „butikolunk”, sikerül pénzt felvennünk a kártyáról (a harmadik bankban), lemegyünk a tengerpartra, nézelődünk, és visszamegyünk a szállásra. Meleg van, és mindketten érezzük az elmúlt éjszaka gyötrelmeit (András csak fáradt, én még a szúnyogcsípésemet [kb. 30] is vakarom).
Még egy kicsit netezünk, skypolunk a családdal és Bencéékkel, majd lefekszünk aludni.
Reméljük, ez az éjszaka már nyugodtabban fog telni.
Holnap korán reggel kelünk, mert 10 óra körül indul a gépünk Campo Grande-ba. Ott vár ránk a fazenda tulajdonosa, Joao, aki felrak bennünket a buszra, ami Corumba-ig (Bolíviai határ) közlekedik. Mi 100 km-rel hamarabb szállunk le, és ott vár ránk Bence. Ha minden összejön, este 8 körül érünk a szállásunkra, ami a további 4 hónapban az „otthonunk” lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése