12. nap
2009. október 27.
Reggel korán keltünk, mert minél előbb szerettünk volna a repülőtérre (Aeroporto Internacional) kiérni, tartva a tegnap tapasztalt csúcsforgalomtól. Sőt a csomagok galibáját is meg kellett oldani, erről később. Szerencsére a hotelban (Golden Park Hotel, mindenkinek ajánlom szeretettel), korán lehetett reggelizni, meglepetésünkre, amilyen kicsi volt a szálloda, annyira bőséges volt a kínálat. Jól bereggeliztünk, szerencsére volt néhány perc indulásig, felmentem a tetőre kicsit skypolni, mert az épületben vezeték nélküli internet volt. Sajnos csak Mesit tudtam elérni, legalább neki megmutattam a belvárost. Pedig most nagyon jól mozogtak a madarak, tangarák, fregattmadarak, fecskék.
A szálloda előtt nem volt nehéz taxit fogni, mert itt van egy taxiállomás. A bejárat előtti kocsiba nem férnek be a csomagok, mert a csomagtartót teljesen elfoglalja az üzemanyagtartály (gáz). Jön egy másik kocsi (kombi), ebben is csak szűkösen férünk be. Csilla hátul nyomorog a két csomag üveggel, kicsit elbeszélgetünk a sofőrrel, idősebb spanyol. Kicsit figyelni kell rá, mert ha nem a vezetésre koncentrál, akkor veszélyes helyzetek alakulnak ki…
Szerencsésen és meglepetésünkre gyorsan kiérünk, a Terminal 1-re. Fizetünk (40 reál), felszámol valamennyi díjat a csomagokra, majd elmegy, még borravalót is adok. Keressük a check-in pultot, miközben visszajön a taxisofőr kicsit zavartan, magyaráz valamit, de nem érjtük és lobogtat egy 5 reálost. Annyit tudok kivenni, hogy adjunk még 5-t, mert a szállodának is fizetni kell?! Távozás után nincs reklamáció, így nem fizetünk.
A pultnál már érezzük a vesztünket, úgy viselkednek, mintha soha nem utaztak volna eggyel több útipoggyásszal. Hosszan magyarázzuk a helyzetet, ők meg hosszasan számolják, hogy mennyi pluszt kell fizetni. Szerencsére a nehezebb dolgokat a kézipoggyászba raktuk, így 5kg-t megspóroltunk. Már hárman számolják ugyanazt, kijön az eredmény, a táblázatban is ugyanaz szerepel, de lényegesen több, mint amit nekünk előzetesen az online chat-en megadtak. Háromnegyed óra alatt sikerül is túljutnunk a becsekkoláson…
Negyven perces késéssel indultunk neki az 50 perces repülőútnak!!! Kicsit imbolyogva, de leszállunk. Eddig egyszer sem volt sima landolás, lehet, hogy az itteni levegő teszi. Campo Grande-ba pontosan indulunk, egy kicsit kiakadok, hogy ismét csak keksz van és kész, mint a Rió-Sao járaton. Annyi a különbség, hogy most 4 kicsi töltött keksz versenyzett a nagyobb csokissal. Simább landolás, a repülőből itt is bejön egy új faj (Buff-necked Ibis) és az elmaradhatatlan déli bíbicek (Southern Lapwing), amely szinte mindenhol ott van, még a Maracaná gyepszőnyegén is volt kettő. A reptér olyan kicsi, hogy néhány lépésre állt meg a gép a várótól. Sokkal melegebb és párásabb a levegő, nehéz lesz megszokni. Utolsóként jönnek a csomagok, kicsit megviselten, Csilla hátizsákja kikapcsolva, láthatóan kerestek benne valamit, de első látásra nem hiányzik semmi. Az eddig pedánsan becsomagolt üvegeket is szétszedték, éppen nem esett darabjaira. Sao Paolo, te kedves…
Bencével megbeszéltekkel ellentétben senki nem vár minket a repülőtéren, 3-kor indul a buszunk Corumbá felé. Megkérdezem a helyi taxisokat, hogy kb. mennyi az út odáig. 5-6 perc, így van idő pénzt csiholni az egyetlen kompatibilis ATM-ből (HSBC, ejtsd Ágáeszbészé). Veszek egy telefonkártyát, hogy felhívjam a lodge-t ahová megyünk, de addigra látom, hogy Csillánál már ott van egy nő. Odamegyek, taxit küldtek értünk. Mondom a nőnek, hogy útközben álljunk meg, mert szeretnék vizet és banánt venni. Biztos, ami biztos, 5 és fél órás út áll előttünk. Kiérünk a buszpályaudvarra, ahol ismét készségesen segít mindenki. Andorinha (fecske) busztársasággal megyünk, (cipekedés közben az üveg csomagjának utolsó füle is megadja magát, még szerencse, hogy a busz csomagtere előtt). Belül kényelmes, mélyre dönthető székekkel, még lehajtható lábtartó is van. Ezen már én nem is csodálkozom, mivel a szervezés elején még a Rió-Campo Grande utat is azzal akartam megtenni, ami 24 órás lett volna. A táj teljesen átalakult, sokkal laposabb a terület és mindenhol tehéncsordák. Egy-egy csorda akkora, mint Konyáron volt régen az falu teljes tehén állománya.
A busz gyorsan halad és idegesít, hogy nem tudom meghatározni a fajokat, így nem is nézek kifelé, inkább megírom a napi beszámolót.
Reméljük Bence a megbeszélt helyen vár minket, mert nem szeretnénk 30km-t a sötétben gyalogolni…(Csilla megjegyzése: bele is halnék, ennyi csomaggal).
A szálloda előtt nem volt nehéz taxit fogni, mert itt van egy taxiállomás. A bejárat előtti kocsiba nem férnek be a csomagok, mert a csomagtartót teljesen elfoglalja az üzemanyagtartály (gáz). Jön egy másik kocsi (kombi), ebben is csak szűkösen férünk be. Csilla hátul nyomorog a két csomag üveggel, kicsit elbeszélgetünk a sofőrrel, idősebb spanyol. Kicsit figyelni kell rá, mert ha nem a vezetésre koncentrál, akkor veszélyes helyzetek alakulnak ki…
Szerencsésen és meglepetésünkre gyorsan kiérünk, a Terminal 1-re. Fizetünk (40 reál), felszámol valamennyi díjat a csomagokra, majd elmegy, még borravalót is adok. Keressük a check-in pultot, miközben visszajön a taxisofőr kicsit zavartan, magyaráz valamit, de nem érjtük és lobogtat egy 5 reálost. Annyit tudok kivenni, hogy adjunk még 5-t, mert a szállodának is fizetni kell?! Távozás után nincs reklamáció, így nem fizetünk.
A pultnál már érezzük a vesztünket, úgy viselkednek, mintha soha nem utaztak volna eggyel több útipoggyásszal. Hosszan magyarázzuk a helyzetet, ők meg hosszasan számolják, hogy mennyi pluszt kell fizetni. Szerencsére a nehezebb dolgokat a kézipoggyászba raktuk, így 5kg-t megspóroltunk. Már hárman számolják ugyanazt, kijön az eredmény, a táblázatban is ugyanaz szerepel, de lényegesen több, mint amit nekünk előzetesen az online chat-en megadtak. Háromnegyed óra alatt sikerül is túljutnunk a becsekkoláson…
Negyven perces késéssel indultunk neki az 50 perces repülőútnak!!! Kicsit imbolyogva, de leszállunk. Eddig egyszer sem volt sima landolás, lehet, hogy az itteni levegő teszi. Campo Grande-ba pontosan indulunk, egy kicsit kiakadok, hogy ismét csak keksz van és kész, mint a Rió-Sao járaton. Annyi a különbség, hogy most 4 kicsi töltött keksz versenyzett a nagyobb csokissal. Simább landolás, a repülőből itt is bejön egy új faj (Buff-necked Ibis) és az elmaradhatatlan déli bíbicek (Southern Lapwing), amely szinte mindenhol ott van, még a Maracaná gyepszőnyegén is volt kettő. A reptér olyan kicsi, hogy néhány lépésre állt meg a gép a várótól. Sokkal melegebb és párásabb a levegő, nehéz lesz megszokni. Utolsóként jönnek a csomagok, kicsit megviselten, Csilla hátizsákja kikapcsolva, láthatóan kerestek benne valamit, de első látásra nem hiányzik semmi. Az eddig pedánsan becsomagolt üvegeket is szétszedték, éppen nem esett darabjaira. Sao Paolo, te kedves…
Bencével megbeszéltekkel ellentétben senki nem vár minket a repülőtéren, 3-kor indul a buszunk Corumbá felé. Megkérdezem a helyi taxisokat, hogy kb. mennyi az út odáig. 5-6 perc, így van idő pénzt csiholni az egyetlen kompatibilis ATM-ből (HSBC, ejtsd Ágáeszbészé). Veszek egy telefonkártyát, hogy felhívjam a lodge-t ahová megyünk, de addigra látom, hogy Csillánál már ott van egy nő. Odamegyek, taxit küldtek értünk. Mondom a nőnek, hogy útközben álljunk meg, mert szeretnék vizet és banánt venni. Biztos, ami biztos, 5 és fél órás út áll előttünk. Kiérünk a buszpályaudvarra, ahol ismét készségesen segít mindenki. Andorinha (fecske) busztársasággal megyünk, (cipekedés közben az üveg csomagjának utolsó füle is megadja magát, még szerencse, hogy a busz csomagtere előtt). Belül kényelmes, mélyre dönthető székekkel, még lehajtható lábtartó is van. Ezen már én nem is csodálkozom, mivel a szervezés elején még a Rió-Campo Grande utat is azzal akartam megtenni, ami 24 órás lett volna. A táj teljesen átalakult, sokkal laposabb a terület és mindenhol tehéncsordák. Egy-egy csorda akkora, mint Konyáron volt régen az falu teljes tehén állománya.
A busz gyorsan halad és idegesít, hogy nem tudom meghatározni a fajokat, így nem is nézek kifelé, inkább megírom a napi beszámolót.
Reméljük Bence a megbeszélt helyen vár minket, mert nem szeretnénk 30km-t a sötétben gyalogolni…(Csilla megjegyzése: bele is halnék, ennyi csomaggal).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése