2009. október 16.
1. nap
A kalandozások kezdetének napja
A gépünk este 8-kor indult Budapestről. A napunk azzal telt, hogy bepakoltunk, a két nagy 75 literes hátizsákba, a 2 kisebb hátizsákba (kézipoggyász), és András a Bence két üvegcsomagjára füleket eszkábált. A ház körül is tettünk-vettünk, téliesítettünk és minden értéket átvittünk András szüleihez. A legnagyobb értéket is, Manókát (játszótéri keverék, és tiszta értelem kutyusunkat), aki depis volt, mert tudta a nagy pakolászásban, hogy „ezek már megint mennek”…
Délután negyed 7-re értünk a 2/A-ra (köszönet András szüleinek a fuvarért), ahol a Swiss Air-es hölgy csak Zürich-vel történ többszöri telefonos értekezés után engedett fel a gépre bennünket, mivel nem volt vízumunk, és ő csak azt látta a repjegyfoglalásunkon, hogy négy és fél hónapra megyünk Brazíliába.
A jogszabályok szerint a 90 napnál hosszabb Brazil tartózkodáshoz vízum szükséges. Ez azt jelenti, hogy hatalmas pénzösszeget kellene a bankszámlán bemutatni. Továbbá mi a Bolívia határ mellé megyünk (kb. 140 km) és át is megyünk Bolíviába, így megszakad a Brazil tartózkodásunk, és nem kell vízum. Miután ezt elmagyaráztuk, már csak az volt a problémája, hogy nincs repjegy-foglalásunk Bolíviába, emiatt nem hihető a történet, és visszafordíthatnak Sao Paolo-ból, akkor pedig megbüntetik a Swiss Air-t. Végül is Zürich telefonja szerint nem kellett bemutatnunk foglalást, és átengedtek.
Az út Sao Paolo-ig eseménytelen volt. Annyira, hogy az egyenlítői átlépés alatt mind a ketten aludtuk…
A légi személyzet hibátlanul végezte a dolgát. A biztosítékot csak az verte ki Andrásnál, hogy a főfogást -éjjel fél 1 körül- fém evőeszközzökkel (kés, villa, kanál) szolgálták fel… Biztos ekkor már a terroristák is alszanak vagy a „stewik” nem fontosak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése