2009. október 17.
2.nap
Sao Paolo-ban (GRU) a Rio-i (GIG) csatlakozásra másfél óránk volt. Lehetetlen küldetés. Természetesen le is késtük a gépet, a sok utas, és a mienktől kicsit másabb munkatempó miatt. A személyzet segítőkészsége ismét jelesre vizsgázott (példa: a piros – vámköteles – folyosón 2 perc alatt száguldottunk át a 7 csomaggal úgy, hogy semmi elvámolnivalónk nem volt, míg a zöldfolyosónál kígyózó sor fogadott). A késés miatt átírták a jegyünket, de már csak a másik – a városközpontban lévő (CGH) – reptérről induló gépre, ami Rio-ban is a helyi reptérre (SDU) érkezik. A késésnek köszönhetően András egy kicsit tudott madarászni a buszmegállóból, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Amit meg tudott határozni: hollókeselyű, Picazuro Pigeon, házi veréb. Átbumliztunk reptéri busszal a városon (1 óra út + 40 perc várakozás a buszra) a 7 csomaggal (a 4 utazó kb. 91 kg, a 3 kézipoggyász kb. 30 kg), és felszálltunk a Rio-i járatra (ami persze másik kapuról indult, nem arról, ami a jegyen volt).
Megjegyzés: szombaton egyelten bank sem volt nyitva a reptéren, pénzváltás nyista. Az ATM nem fogadta el a VISA kártyát, így 0 reállal a zsebünkben indultunk Rio-ba.
A Rio-i járat kisebb-nagyobb turbulenciákban tette meg az utat, volt egy nagyobb zuhanásunk, amikor a narancslevet majdnem felkentem poharastól a plafonra, de mentségemre szolgáljon, hogy a „stewik” is leöntötték az utasokat. András tiszta extázisban volt, amikor a gépről – leszállás közben - meglátta az első fregattmadarakat. Nem mellesleg nagyon szép kilátás nyílt a tengerpartra, közöttük a Cukorsüvegre is.
Rio-ban a reptéren senki, ismétlem, senki nem beszélt angolul, sem az információ, sem a GOL légitársaság irodai alkalmazottjai, sem a taxis cég recepciósa. Itt szeretnénk köszönetet mondani Fehér Ferinek, a portugál tanárunknak, aki brazil-portugált is próbált a fejünkbe táplálni az órákon, mert a brazilja nélkül elég nehéz lett volna. Mellesleg itt a géppuskatempó-beszéd a divat. Taxit béreltünk (37 reál), és végre eljutottunk a szállásra.
Utólag számolva, még jól is jártunk, hogy lekéstük a gépet, mert a nemzetközi reptér a Copacabana-ról kb. 15 km-re van, míg a helyi reptér bent Rio-ban, nem messze a szállásunktól található, így a felébe került emiatt a taxi (a Lonely Planet 70 reál körül írja).
Copacabana szép, a strand körül lévő épületek, szállodák, a harsogó zöld fű, és a színes virágú fák. Nagy a páratartalom, de nem elviselhetetlen. Most éppen esik az eső, bár annyira nem, mint az írásommal egy időben futó Interlagosi F1 futamon, ahol már lassan 2 és fél órája megy az időmérő, és a második időmérő végéig jutottak el.
A szálloda tetejéről jó a kilátás, és András is tud madarászni. Felvágtázott a tetőre, esőkabátban, kistávcsővel és napszemüvegben, és madarászott. Röhögve jött le, hogy a tetőtéri bárból biztosan senki nem nézte hülyének, de látott egy csomó madarat, és ez a lényeg.
A víz a lefolyóban tényleg a másik irányba forogva folyik le, már ezt is ellenőriztük!
Megjegyzés: szombaton egyelten bank sem volt nyitva a reptéren, pénzváltás nyista. Az ATM nem fogadta el a VISA kártyát, így 0 reállal a zsebünkben indultunk Rio-ba.
A Rio-i járat kisebb-nagyobb turbulenciákban tette meg az utat, volt egy nagyobb zuhanásunk, amikor a narancslevet majdnem felkentem poharastól a plafonra, de mentségemre szolgáljon, hogy a „stewik” is leöntötték az utasokat. András tiszta extázisban volt, amikor a gépről – leszállás közben - meglátta az első fregattmadarakat. Nem mellesleg nagyon szép kilátás nyílt a tengerpartra, közöttük a Cukorsüvegre is.
Rio-ban a reptéren senki, ismétlem, senki nem beszélt angolul, sem az információ, sem a GOL légitársaság irodai alkalmazottjai, sem a taxis cég recepciósa. Itt szeretnénk köszönetet mondani Fehér Ferinek, a portugál tanárunknak, aki brazil-portugált is próbált a fejünkbe táplálni az órákon, mert a brazilja nélkül elég nehéz lett volna. Mellesleg itt a géppuskatempó-beszéd a divat. Taxit béreltünk (37 reál), és végre eljutottunk a szállásra.
Utólag számolva, még jól is jártunk, hogy lekéstük a gépet, mert a nemzetközi reptér a Copacabana-ról kb. 15 km-re van, míg a helyi reptér bent Rio-ban, nem messze a szállásunktól található, így a felébe került emiatt a taxi (a Lonely Planet 70 reál körül írja).
Copacabana szép, a strand körül lévő épületek, szállodák, a harsogó zöld fű, és a színes virágú fák. Nagy a páratartalom, de nem elviselhetetlen. Most éppen esik az eső, bár annyira nem, mint az írásommal egy időben futó Interlagosi F1 futamon, ahol már lassan 2 és fél órája megy az időmérő, és a második időmérő végéig jutottak el.
A szálloda tetejéről jó a kilátás, és András is tud madarászni. Felvágtázott a tetőre, esőkabátban, kistávcsővel és napszemüvegben, és madarászott. Röhögve jött le, hogy a tetőtéri bárból biztosan senki nem nézte hülyének, de látott egy csomó madarat, és ez a lényeg.
A víz a lefolyóban tényleg a másik irányba forogva folyik le, már ezt is ellenőriztük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése