Szafari a Saline-ra

26. nap

2009. november 10.

Szokásos reggeli hat órai kelés, András próbálkozik skypolni anyukájával, de nem jött össze a kapcsolat. Reggeli finom sütikkel, ami nagyon jó lenne ebéd után, de egy újabb betonozós nap elejére ez kevés. Kenyér nincs, pedig a hűtőben ott vár napok óta a vaj, felvágott és sajt. Csokis sütire mégsem kenhetjük…
Kiderül, hogy Joao csak délután megy Mirandába, így Pelikán is csatlakozik hozzánk. Kimegyünk ahhoz a leshez, ahol tegnap végeztünk, a kiásott gödrökből kimentjük a beleesett békákat és egereket. Pelikán keze volt csak elég hosszú, ő fejjel lefelé a gödrökben matat, majd a mentés végeztével csendben megjegyzi, hogy „tegnap mostam hajat”.
Az oszlopok beállítása is gyorsabban megy, ez alatt Pelikán fotózik (sántikálva, mert a vízhólyag éjjel majdnem megduplázta önmaga méretét). Betonkeverés tűző napon, szúnyogokkal (úgy látszik, minden verzióból kijár nekünk – napsütés felhővel, napsütés porral, napsütés szúnyogokkal).
11 óra körül végeztünk, felpakoltunk és átmentünk a másik két leshez, megnézni a betonozást, meglocsolni és betakarni földdel, hogy a gyilkos napsugárzás ne szárítsa ki teljesen.
Azt elfelejtettem leírni, hogy Joao és Bence között volt egy kisebb „vita”a betonozási technikákat illetően. Joao váltig állította, hogy a mi „magyar” technikánk, az hogy összekevered először a száraz hozzávalókat, majd a mixhez a vizet, azt is összekevered, és úgy lapátolod bele a gödörbe, nem jó, és lassú. Az itteni technika sokkal gyorsabb és jobb: azaz összekevered a száraz hozzávalókat, így szárazon beleborítod a gödörbe, ráöntöd a vizet, és kész. Másfél napon keresztül ezen viccelődtünk, nem tudjuk elképzelni, hogy ebből hogy lett volna igazán jó beton.
Ebéd a szokásos, már le sem írom, hogy mi, utána kicsi szieszta.
Délután már mindenki árnyéka önmagának, a meleg és a tűző nap rettenetes energiákat vesz ki az emberből. Hiába kenjük magunkat, én 3 heti bulgár és ukrán tengerparti nyaralás után voltam olyan barna, mint most 2 napi előkészület és betonozás után. Bence kitalálja, hogy ő megfotózza még egyszer a baglyokat, mi pedig addig kocsikázunk (szafarizunk), és vágunk pálmamagot az aráknak. Pelikán is jön velünk.
Bencét kirakjuk a baglyoknál, este visszajövünk érte, mi pedig elindultunk az egyik tóhoz, amiben még most is van víz.
Napról napra szemmel láthatóan fogynak a vízfelületek, legyen az tó, vagy csak nagyobb pocsolya. A napokban hullott esőnek köszönhetően nagyon sok növény virágba is borult. Állítólag ez csak szebb lesz, ahogy egyre több csapadék fog esni. Nehezen tudom elképzelni, mert már most nagyon szép.
A tónál Pelikán fotóz, majd továbbmegyünk a Saline Lagoon-hez (Saline tó), amely a vendégek kedvenc célpontja. Már az út is, ami oda visz, nagyon hangulatos, hatalmas fák és legyezőpálmák mindenhol. Út közben látunk 3 majmot, amik a földön szaladnak (esetlenül aranyosak), majd irány a Saline. A tó ki van száradva, de nagyon szép, még így is. Egy szinte szabályos kör alakú tómeder körülötte pálmaerdő. A tó partjához közelebb kisebb, távolabbra egyre magasabbak a pálmák, és mindenhol madarak a fák között… Ha lesz víz a tóban, lefotózzuk és a képet feltesszük a blogra. Addig is:
http://www.xaraes.com.br/galeria_de_fotos.asp?tp=Landscapes〈=eng
Naplementére visszaértünk Bencéhez, aki még bőszen fotózza a baglyokat, addig András és Pelikán Nakundáznak (lappantyú-féle), de azok nem fotogén alkatok, így kirakjuk a pálmamagokat. A pálmamagok fürtökben nőnek, mint a banán, és egyik-másik olyan nehéz, hogy alig bírom elcipelni a fától a kocsiig, pedig mindig a lehető legközelebb állunk meg. A fáról a fürtöt csak macsetével lehet levágni, olyan vastag az „ág”, amin lóg.
Bencét felvesszük, vacsora (ismét a személyzettel), András ott marad kockázni, én visszajövök és beállok a zuhany alá. András kb. fél óra múlva érkezik, alig ül le a számítógép elé, elmegy az áram. Mindenhol. Totál sötétség. Végre valaki beindítja az aggregátort, ismét van fény. Gyorsan kirázom az ágyneműt, és lefekszek aludni. A fiúk még neteznek, beszélgetnek.
Azt is elfelejtetten leírni, talán azért, mert már kezd természetessé válni, hogy itt mielőtt befekszünk az ágyba, minden ágyneműt, pizsamát ki kell rázni, ugyanígy öltözködésnél a ruhákkal, cipővel, papucsokkal is. Bence már talált a tusolóban skorpiót, András mega méretű csótányt, én pedig ölöm a kitines pattogó bogarakat, amik mindenhova (értsd szó szerint mindenhova, nyílásokba is) bemásznak. András ma (11-én) reggel egy hatalmas pókot öntött ki a papucsomból, szerencsére én még aludtam.