40. nap
2009. november 24.
Reggel András ébredt a legkorábban. Átment Mariahoz reggelizni, sütit és tejeskávét hozott nekem. Ezalatt én arra ébredek, hogy valaki tapsikol a bejárati ajtónál. Kitántorgok, Olívia az, mennek Mirandába, Bencéért jöttek. Nagy nehezen felkeltem Bencét, aki elkezd öltözködni, majd 10 perc múlva már a recepción van, ahol várnak rá.
Eközben András kimegy a hangárba, hogy méretre vágja a vasakat a leshez. Fél óra múlva megjelenik Bence, még mindig nem indultak el…
András 10 körül visszaér, kicsit pihen, majd visszamegy a műhelyhez, és egyedül felrak három fát a Toyotára, az andráskereszthez (egyenként kb. 150 kiló). Megáll a háznál, bepattanok a kocsiba és visszük a fákat a leshez. Én nyitogatom a kapukat, meg nézem, hogy nehogy leessenek a fák. Útközben meg kell állnunk, mert a leghosszabb fa (9 m) kicsúszott és a homokban húzzuk a végét magunk mögött. Felkötjük, majd a következő kapu előtt megint meg kell állni, mert akkor meg az alátámasztó fát kell kihúzni, ugyanis nem fér át keresztben a kapun.
Végül is kiérünk a leshez, ahol András a földre dönti a fákat, nagyokat huppannak. Mindezt úgy, hogy a kocsin tegnap este elszállt a fék, és most sincs.
Ebéd, majd utána kicsi szieszta. András egyik lába be van dagadva, meg a bokája mellett lila. Valószínű tegnap rosszul lépett, és azért. Bekenem krémmel, és bekötöm neki vizes ruhával, megemelem takarókkal, és ráparancsolok, hogy maradjon úgy. Mondanom sem kell, 10 percig bírta. Legközelebb behozom a 40 méter kötelet a kocsiból és lekötöm az ágyra.
Délután háromkor András Pelikánnal átmennek a hangárba, Gvatót is elkapják segítségnek, mert a legsúlyosabb elemeket kell felpakolni a kocsira, a les szemöldökfáit, 6,5 méter hosszú, Balsafát, mindjárt kettőt. A sikeres szállítás után a műhelynél lévő, maradék rönkfákat rakják fel, majd Pelikán egyedül kiviszi, mert András lába most már fáj is. Pelikán rápróbál a baglyokra is.
Mi a házban vagyunk, végre András le tudja kötni magát (Barcelona - Inter meccs a TV-ben) és nem ugrál állandóan, én meg netezek.
Bence ír a skypon, hogy ma nem jönnek haza, mert sok az elintézni való. Kiadja, hogy holnap mit kellene csinálni.
Este vacsi, marha csíkok paprikás-szerű szószban, rizs, bab, meg valami zöldség salátának, finom.
Feltámad a szél, jönnek az esőfelhők, de ahogy jönnek, úgy tovább is mennek. A levegő nagyon párás, nagyon meleg van, a szobában folyik rólunk a víz. András már kétszer fürdött, de 5 perc múlva olyan, mintha most szállt volni ki a zuhany alól. Rólam is szakad a víz (pedig nem vagyok izzadós fajta), a könyökhajlatomban a szúnyogok úszni tudnának.
Én hamar elalszom, András még skypol. Mindig késő estére van normális net.
Eközben András kimegy a hangárba, hogy méretre vágja a vasakat a leshez. Fél óra múlva megjelenik Bence, még mindig nem indultak el…
András 10 körül visszaér, kicsit pihen, majd visszamegy a műhelyhez, és egyedül felrak három fát a Toyotára, az andráskereszthez (egyenként kb. 150 kiló). Megáll a háznál, bepattanok a kocsiba és visszük a fákat a leshez. Én nyitogatom a kapukat, meg nézem, hogy nehogy leessenek a fák. Útközben meg kell állnunk, mert a leghosszabb fa (9 m) kicsúszott és a homokban húzzuk a végét magunk mögött. Felkötjük, majd a következő kapu előtt megint meg kell állni, mert akkor meg az alátámasztó fát kell kihúzni, ugyanis nem fér át keresztben a kapun.
Végül is kiérünk a leshez, ahol András a földre dönti a fákat, nagyokat huppannak. Mindezt úgy, hogy a kocsin tegnap este elszállt a fék, és most sincs.
Ebéd, majd utána kicsi szieszta. András egyik lába be van dagadva, meg a bokája mellett lila. Valószínű tegnap rosszul lépett, és azért. Bekenem krémmel, és bekötöm neki vizes ruhával, megemelem takarókkal, és ráparancsolok, hogy maradjon úgy. Mondanom sem kell, 10 percig bírta. Legközelebb behozom a 40 méter kötelet a kocsiból és lekötöm az ágyra.
Délután háromkor András Pelikánnal átmennek a hangárba, Gvatót is elkapják segítségnek, mert a legsúlyosabb elemeket kell felpakolni a kocsira, a les szemöldökfáit, 6,5 méter hosszú, Balsafát, mindjárt kettőt. A sikeres szállítás után a műhelynél lévő, maradék rönkfákat rakják fel, majd Pelikán egyedül kiviszi, mert András lába most már fáj is. Pelikán rápróbál a baglyokra is.
Mi a házban vagyunk, végre András le tudja kötni magát (Barcelona - Inter meccs a TV-ben) és nem ugrál állandóan, én meg netezek.
Bence ír a skypon, hogy ma nem jönnek haza, mert sok az elintézni való. Kiadja, hogy holnap mit kellene csinálni.
Este vacsi, marha csíkok paprikás-szerű szószban, rizs, bab, meg valami zöldség salátának, finom.
Feltámad a szél, jönnek az esőfelhők, de ahogy jönnek, úgy tovább is mennek. A levegő nagyon párás, nagyon meleg van, a szobában folyik rólunk a víz. András már kétszer fürdött, de 5 perc múlva olyan, mintha most szállt volni ki a zuhany alól. Rólam is szakad a víz (pedig nem vagyok izzadós fajta), a könyökhajlatomban a szúnyogok úszni tudnának.
Én hamar elalszom, András még skypol. Mindig késő estére van normális net.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése