37. nap
2009. november 21.
Reggel korán kelés, majd András, Bence és én kimegyünk dolgozni a leshez. Viszünk magunkkal reggelit és ebédet is, (Bence a konyhával este megbeszélte), hogy egész nap kint tudjunk lenni. Nagy a meleg, süt a nap, de azért jól halad a munka.
Ebédre kicsit befelhősödik. Raktak nekünk rántott padlizsánt, sült kolbászt (ilyeneket sem láttam még, mióta Brazíliában vagyunk), rizst, meg valami kukoricás főzelékfélét, amit megkóstolva félre is tolok a fiúk elől, mert szerintem romlott (ebéd után ki is öntöm, kinézetre olyan, mint a hányás).
Fél négyig folytatódik a munka, akkor fogy el az ivóvizünk. Bence letesz minket a fazendánál, Andrással az árnyékban ülve nézzük a TV-t, ő pedig hazamegy vízért és amit elfelejtettünk kihozni reggel. Kb. 30-40 perc múlva vissza is ér, Pelikán is jön vele.
Folytatódik a munka. Naplementére megjelenik Joao és Olívia is. Ekkor már úgy áll a les, hogy mindenki fel tud menni rá, ugyanis a járófelületet adó OSB lapok végleges helyükre vannak lecsavarozva, csak jövő héten vágjuk méretre az egészet, egyben. Egyedül Pelikán maradt lent, ő fotózza a les tetején álló társaságot. Tény, hogy szép a kilátás, de én nem bírom fent sokáig (tériszony).
Bence meghív minket vacsorázni a turistás kajára, bolognai spagettit eszünk sok salátával és görögdinnyével. Vacsora végére befut Joao és Olívia, persze Joao megint adja az ívet, hogy ő a lest 5 nap alatt összedobná. Majd hihetetlenül hallgatja, hogy az 5 méteres magasságban a les két átlója között az eltérés csak 1 mm!!!
Este megnézzük a Hitman című filmet (bérgyilkosos), Bence szerintem 32-szer látta már, András netezik, közben kérdezi, hogy ki, miért, hova, Pelikán félig alszik rajta, én meg örülök, hogy magyarul beszélnek benne.
Nem kellett ma altatni senkit, azt gondolom…
2009. november 21.
Reggel korán kelés, majd András, Bence és én kimegyünk dolgozni a leshez. Viszünk magunkkal reggelit és ebédet is, (Bence a konyhával este megbeszélte), hogy egész nap kint tudjunk lenni. Nagy a meleg, süt a nap, de azért jól halad a munka.
Ebédre kicsit befelhősödik. Raktak nekünk rántott padlizsánt, sült kolbászt (ilyeneket sem láttam még, mióta Brazíliában vagyunk), rizst, meg valami kukoricás főzelékfélét, amit megkóstolva félre is tolok a fiúk elől, mert szerintem romlott (ebéd után ki is öntöm, kinézetre olyan, mint a hányás).
Fél négyig folytatódik a munka, akkor fogy el az ivóvizünk. Bence letesz minket a fazendánál, Andrással az árnyékban ülve nézzük a TV-t, ő pedig hazamegy vízért és amit elfelejtettünk kihozni reggel. Kb. 30-40 perc múlva vissza is ér, Pelikán is jön vele.
Folytatódik a munka. Naplementére megjelenik Joao és Olívia is. Ekkor már úgy áll a les, hogy mindenki fel tud menni rá, ugyanis a járófelületet adó OSB lapok végleges helyükre vannak lecsavarozva, csak jövő héten vágjuk méretre az egészet, egyben. Egyedül Pelikán maradt lent, ő fotózza a les tetején álló társaságot. Tény, hogy szép a kilátás, de én nem bírom fent sokáig (tériszony).
Bence meghív minket vacsorázni a turistás kajára, bolognai spagettit eszünk sok salátával és görögdinnyével. Vacsora végére befut Joao és Olívia, persze Joao megint adja az ívet, hogy ő a lest 5 nap alatt összedobná. Majd hihetetlenül hallgatja, hogy az 5 méteres magasságban a les két átlója között az eltérés csak 1 mm!!!
Este megnézzük a Hitman című filmet (bérgyilkosos), Bence szerintem 32-szer látta már, András netezik, közben kérdezi, hogy ki, miért, hova, Pelikán félig alszik rajta, én meg örülök, hogy magyarul beszélnek benne.
Nem kellett ma altatni senkit, azt gondolom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése