29. nap
2009. november 13.
Reggelire Maria tejberizst készített a reggelin kívül külön nekünk, de olyan forró volt, hogy csak délután tudtunk enni belőle.
Reggeli után András és Bence a műhelyben építette tovább a lest, majd kilenckor találkoztunk a „Tapíros fiúkkal”, akik kivittek bennünket a szokásos útvonalukra. Megnéztünk több pontot, de sajnos nem jelzett a készülék. Azt mondták, hogy vagy völgyben van, vagy a hatótávon kívül (5 km.). A megjelölt tapír útvonalát 3 lodge területén vizsgálják, mi kettőn mentünk végig. Mesélték, hogy az előző vizsgálati helyen 30 nap alatt 27 tapírt találtak, míg itt 30 nap alatt egyet. Naponta ötször járják be ugyanazt az útvonalat ugyanabban az időpontokban. A héten mennek tovább egy másik vizsgálati helyre, majd decemberben térnek ide vissza. (Kis tapírok portugálul kiejtve: pokaontas) :-)
Ebédre visszaértünk, szárított, sózott marhahús volt rizzsel és babbal. Nagyon finom volt a hús, de annyit ittunk utána, hogy az nem emberi. A maradék tejberizst is megdézsmáltuk egy kicsit…
Délután megjelent a tegnapi villanyszerelő szaki, aki fejét csóválta, hogy nincs világítás az udvaron. Mutattam neki, hogy szétdurrant az izzó. Megint megjelent egy ölnyi izzóval, és újra elkezdte próbálgatni a foglalatba. Mire sikerült a második lámpát megszerelni, szétdurrant az elsőben az égő. Végül is hármat robbantott szét, mire rájött, hogy talán a foglalat nem jó, és meg kellene nézni. Én ekkor mentem át a fiúkhoz a műhelybe.
Ott a mai nap végére szerkezetkész állapotba került az első les, holnapra tervezzük az esztétikai festést.
Hosszú napok után végre sikerült anyuékkal skypon csetelnem, aput ma engedték haza a kórházból és András is hallotta egy pillanatra Icu hangját.
Vacsorázni már sötétben mentünk, végül is a háromizzós díszkivilágításból összesen csak egy égett, az utolsó, amiben régi hagyományos izzó van.
Vacsorára krumplipaprikás volt, épp csak kicsit volt más az íze, mint az otthoninak. Mivel hoztam hazulról pörköltkockákat is, többet ráadásul, egy dobozzal átvittem Maria-nak, elmondtam neki, hogy ez magyar, más mint az itteni, és próbálja ki, de először csak kis adagban, nehogy rossz íze legyen (mármint nekik nem ízlik).
Ha valaki azt hiszi, hogy ez valami helyi specialitás, az nagyot téved, azért Pantanali, mert máshol nem csinálnék és ennék ilyet, de a kényszer nagy úr, a gyümölcsleves pedig finom.
Hozzávalók:
3 db felkarikázott túlérett vagy zöld banán (általában nincs a kettő közötti átmenet),
1 egész narancs kis kockákra vágva,
1 kávéskanál méz,
2 dl kefír (mert joghurtot nem kaptak a fiúk a boltban),
kb. 1 liter instant mangólé (vízben feloldott mangópor) Tang porból (reklám helye),
1 szelet citrom,
A banánra ráöntöm a kefírt, a mangólevet és jól összekeverem. Beleteszem a mézet, a narancsot, és a citrom levét belefacsarom. Keverés után berakom a hűtőbe.
Bár nem hangzik jól, és a végeredmény kinézete sem túl biztató, munka után a 34 fokos szoba melegben nagyon jól esik!
Lefekvés előtt még egy pillantás a hőmérőre, 34 és fél fok a szobában. Hosszú éjszaka lesz...
Mivel az internet kapcsolat nem éppen a legjobb, a blog egyes bejegyzéseihez nem tudtunk képet feltölteni. Most pótoltuk, tessék visszakeresni.:-)
2009. november 13.
Reggelire Maria tejberizst készített a reggelin kívül külön nekünk, de olyan forró volt, hogy csak délután tudtunk enni belőle.
Reggeli után András és Bence a műhelyben építette tovább a lest, majd kilenckor találkoztunk a „Tapíros fiúkkal”, akik kivittek bennünket a szokásos útvonalukra. Megnéztünk több pontot, de sajnos nem jelzett a készülék. Azt mondták, hogy vagy völgyben van, vagy a hatótávon kívül (5 km.). A megjelölt tapír útvonalát 3 lodge területén vizsgálják, mi kettőn mentünk végig. Mesélték, hogy az előző vizsgálati helyen 30 nap alatt 27 tapírt találtak, míg itt 30 nap alatt egyet. Naponta ötször járják be ugyanazt az útvonalat ugyanabban az időpontokban. A héten mennek tovább egy másik vizsgálati helyre, majd decemberben térnek ide vissza. (Kis tapírok portugálul kiejtve: pokaontas) :-)
Ebédre visszaértünk, szárított, sózott marhahús volt rizzsel és babbal. Nagyon finom volt a hús, de annyit ittunk utána, hogy az nem emberi. A maradék tejberizst is megdézsmáltuk egy kicsit…
Délután megjelent a tegnapi villanyszerelő szaki, aki fejét csóválta, hogy nincs világítás az udvaron. Mutattam neki, hogy szétdurrant az izzó. Megint megjelent egy ölnyi izzóval, és újra elkezdte próbálgatni a foglalatba. Mire sikerült a második lámpát megszerelni, szétdurrant az elsőben az égő. Végül is hármat robbantott szét, mire rájött, hogy talán a foglalat nem jó, és meg kellene nézni. Én ekkor mentem át a fiúkhoz a műhelybe.
Ott a mai nap végére szerkezetkész állapotba került az első les, holnapra tervezzük az esztétikai festést.
Hosszú napok után végre sikerült anyuékkal skypon csetelnem, aput ma engedték haza a kórházból és András is hallotta egy pillanatra Icu hangját.
Vacsorázni már sötétben mentünk, végül is a háromizzós díszkivilágításból összesen csak egy égett, az utolsó, amiben régi hagyományos izzó van.
Vacsorára krumplipaprikás volt, épp csak kicsit volt más az íze, mint az otthoninak. Mivel hoztam hazulról pörköltkockákat is, többet ráadásul, egy dobozzal átvittem Maria-nak, elmondtam neki, hogy ez magyar, más mint az itteni, és próbálja ki, de először csak kis adagban, nehogy rossz íze legyen (mármint nekik nem ízlik).
Mivel a mai nap nem volt kifejezetten eseménydús megosztom a „féltve őrzött” receptem:
Pantanali gyümölcsleves Csilla módra.Ha valaki azt hiszi, hogy ez valami helyi specialitás, az nagyot téved, azért Pantanali, mert máshol nem csinálnék és ennék ilyet, de a kényszer nagy úr, a gyümölcsleves pedig finom.
Hozzávalók:
3 db felkarikázott túlérett vagy zöld banán (általában nincs a kettő közötti átmenet),
1 egész narancs kis kockákra vágva,
1 kávéskanál méz,
2 dl kefír (mert joghurtot nem kaptak a fiúk a boltban),
kb. 1 liter instant mangólé (vízben feloldott mangópor) Tang porból (reklám helye),
1 szelet citrom,
A banánra ráöntöm a kefírt, a mangólevet és jól összekeverem. Beleteszem a mézet, a narancsot, és a citrom levét belefacsarom. Keverés után berakom a hűtőbe.
Bár nem hangzik jól, és a végeredmény kinézete sem túl biztató, munka után a 34 fokos szoba melegben nagyon jól esik!
Lefekvés előtt még egy pillantás a hőmérőre, 34 és fél fok a szobában. Hosszú éjszaka lesz...
Mivel az internet kapcsolat nem éppen a legjobb, a blog egyes bejegyzéseihez nem tudtunk képet feltölteni. Most pótoltuk, tessék visszakeresni.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése