44. nap
2009. november 28.
Délelőtt ébredünk, mindenki alszik, pihen, vagy netezik. Andrással ebédre átmegyünk Mariahoz, aki meghív bennünket a holnapi „búcsú-reggelire”. Mi szomorúak vagyunk, hogy ez már tényleg biztos és visszafordíthatatlan, elmegy. Maria viszont nagyon vidám, és reményteljes várakozással beszél arról, hogy Campo Grande-ban az étteremben is szakács lesz, de csak 6 napot kell dolgoznia a héten, napi 8 órát, ő csak keveset fog főzni, és háromszor annyi lesz a fizetése, mint itt. Annak mi is örülünk, hogy jobb lesz neki, mert mindenképpen kiérdemelte szerintünk, mind szakácsként, mind emberileg megállja a helyét az életben.
Ebéd után Andrással befeküdtünk a függőágyakba a medence melletti nyitott részben, kitaglaljuk az eseményeket, meg hogy vajon milyen lesz az új szakács, és közben nézzük a madarakat, meg a kapibarákat. Megjelenik egy kapibara szülő a kicsinyével, ami annyira aranyos, nevetve nézzük mindketten.
Megint gyülekeznek az esőfelhők, egyre jobban fúj a szél, de ennyiben marad. Nem is baj, mert az esővel jön a lehűlés is (olyan 30-35 fokra), és magukhoz térnek a szúnyogok is. Megint rengeteg van belőlük.
Délután négy körül a fiúk összepakolnak és kimennek a leshez dolgozni. Én maradok, feltakarítok teljesen (kivéve a WC-t, itt nincsen wc-kefe), mivel állítólag egy takarítónő maradt csak a lodge-ban, aki nem bírja a sok munkát. Már jó ideje mondják, hogy holnap jönnek, holnap, és megint holnap, úgyhogy meguntam, és nagytakarítottam.
Az ágynemű huzatok cseréje is igen időszerű már, de egy épkézláb embert nem találni, akinek el tudom makogni, hogy mit szeretnék. A takarítónő nevét meg nem tudom, és hiába járom körbe a lodge-ot, sehol nem találom. Majd holnap…
Megjelenik Joao, aki még mindig a GPS-es kerítés projekt-el akar valamit, mondom neki, hogy a lesnél vagy András, vagy Pelikán tud segíteni neki.
Egyszer csak azt hallom, hogy a nappali ablakán egy ló nyerít be. Kinézek, egy nagy csapat paripa áll a ház mellett, engem néznek. Nemsokára megjelenik három lovas és elkezdődik a rodeó. A lovasok hajtják a lovakat, csak úgy dübörögnek a patáik, porzik a föld, ha nem arra mennek, amerre szeretnék, rásegítenek a lasszóval. Jó volt nézni, ilyet még élőben nem láttam. Kis idő múlva eltűntek a folyó felé, gondolom, a fazendára, vagy a környékére mentek.
A fiúk éjjel fél három körül értek haza, én fél kettőig bírom.
Ebéd után Andrással befeküdtünk a függőágyakba a medence melletti nyitott részben, kitaglaljuk az eseményeket, meg hogy vajon milyen lesz az új szakács, és közben nézzük a madarakat, meg a kapibarákat. Megjelenik egy kapibara szülő a kicsinyével, ami annyira aranyos, nevetve nézzük mindketten.
Megint gyülekeznek az esőfelhők, egyre jobban fúj a szél, de ennyiben marad. Nem is baj, mert az esővel jön a lehűlés is (olyan 30-35 fokra), és magukhoz térnek a szúnyogok is. Megint rengeteg van belőlük.
Délután négy körül a fiúk összepakolnak és kimennek a leshez dolgozni. Én maradok, feltakarítok teljesen (kivéve a WC-t, itt nincsen wc-kefe), mivel állítólag egy takarítónő maradt csak a lodge-ban, aki nem bírja a sok munkát. Már jó ideje mondják, hogy holnap jönnek, holnap, és megint holnap, úgyhogy meguntam, és nagytakarítottam.
Az ágynemű huzatok cseréje is igen időszerű már, de egy épkézláb embert nem találni, akinek el tudom makogni, hogy mit szeretnék. A takarítónő nevét meg nem tudom, és hiába járom körbe a lodge-ot, sehol nem találom. Majd holnap…
Megjelenik Joao, aki még mindig a GPS-es kerítés projekt-el akar valamit, mondom neki, hogy a lesnél vagy András, vagy Pelikán tud segíteni neki.
Egyszer csak azt hallom, hogy a nappali ablakán egy ló nyerít be. Kinézek, egy nagy csapat paripa áll a ház mellett, engem néznek. Nemsokára megjelenik három lovas és elkezdődik a rodeó. A lovasok hajtják a lovakat, csak úgy dübörögnek a patáik, porzik a föld, ha nem arra mennek, amerre szeretnék, rásegítenek a lasszóval. Jó volt nézni, ilyet még élőben nem láttam. Kis idő múlva eltűntek a folyó felé, gondolom, a fazendára, vagy a környékére mentek.
A fiúk éjjel fél három körül értek haza, én fél kettőig bírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése