24. nap
2009. november 8.
Reggel hatkor ébresztő, majd elindultunk szétrakodni a faanyag, a sóder és a homok egy részét. Mivel a kocsi nem teljesen jó (csak lejtőről lefelé, betolás után indul be, de akkor sem mindig), Joao 2 emberével, a kis traktorral akarta a sódert és a homokot kiszállítani a 3 vízparti leshez.
Vízparti lesnek mondjuk, de jelenleg mind szárazon áll. Állítólag az esőzések alatt, után kb. fél méteres magasságú tavakat találunk a most száraz terület helyén.
A kistrakival a folyómederig jutottak, nem bírt a gép vele. Nem baj van másik! A fazendáról hozták a nagyobbat, azzal nem lesz gond. De ez a művelet ebédig tartott.
Felpakoltuk a faanyag nagyon kicsi részét a platóra, és a 3 leshez leraktuk, még a traktor előtt. Bence kijelölte, hogy hova kell leborítani a sódert és a homokot, hogy majd ne legyen útban az építkezések alatt. Természetesen az első lesnél, éppen ahogy odaértünk, leszakadt az ég, deréktól lefelé csupa víz lett mindenünk, szerencsére esőkabátot vittünk.
A másik két lesnél tűző nap fogadott bennünket, igazán kellemesen büdösek és sárosak voltunk, mire beértünk ebédelni. Gyors zuhanyzás, és irány babot meg rizst enni. (Ha egyszer hazamegyünk innen, és megkérdezi valaki tőlünk, hogy mit szeretnék/szeretnénk enni, a válasz az lesz, hogy mindegy, csak bab, rizs és marha ne legyen!)
Ebéd után segítettem Bencének a betonkeverő tálcát összerakni, mivel betonkeverő gép az nincs, ez idő alatt András Kiko-val lepakolta a trakiról az anyagot a három lesnél.
A lesekhez útban felvettük Andrást, aki már vissza felé tartott Kiko-val, és a két távolabbi lesnél a fiúk kiásták lyukásóval (speciális szerszám, ilyet még otthon nem láttunk) a les oszlopainak a helyét. Ez a művelet egészen estig eltartott.
Az utolsó lesnél, amelyik a legközelebb van a fazendához (kb. 2 km) a kocsi leállt, és nem indult be. El kellett gyalogolni a fazendára, ahonnan Joao kijött és behúzta a kocsinkat.
Mivel sok vendég érkezett, Joao szólt, hogy holnapra nem tud embert adni a betonozáshoz. Kényszerpálya, mi fogunk betonozni. A 25 literes kiürült ivóvizes ballonokból 12-t megtöltöttünk a medence melletti csapból (közben a vendégek minket fotóztak, egyem a szívüket), és felpakoltuk a kocsira.
Este még megnéztük a Terminátor 4-et, utána szinte egyszerre mindenki elaludt.
Ez volt az a nap, amikor András egyetlen kockát sem készített!!
2009. november 8.
Reggel hatkor ébresztő, majd elindultunk szétrakodni a faanyag, a sóder és a homok egy részét. Mivel a kocsi nem teljesen jó (csak lejtőről lefelé, betolás után indul be, de akkor sem mindig), Joao 2 emberével, a kis traktorral akarta a sódert és a homokot kiszállítani a 3 vízparti leshez.
Vízparti lesnek mondjuk, de jelenleg mind szárazon áll. Állítólag az esőzések alatt, után kb. fél méteres magasságú tavakat találunk a most száraz terület helyén.
A kistrakival a folyómederig jutottak, nem bírt a gép vele. Nem baj van másik! A fazendáról hozták a nagyobbat, azzal nem lesz gond. De ez a művelet ebédig tartott.
Felpakoltuk a faanyag nagyon kicsi részét a platóra, és a 3 leshez leraktuk, még a traktor előtt. Bence kijelölte, hogy hova kell leborítani a sódert és a homokot, hogy majd ne legyen útban az építkezések alatt. Természetesen az első lesnél, éppen ahogy odaértünk, leszakadt az ég, deréktól lefelé csupa víz lett mindenünk, szerencsére esőkabátot vittünk.
A másik két lesnél tűző nap fogadott bennünket, igazán kellemesen büdösek és sárosak voltunk, mire beértünk ebédelni. Gyors zuhanyzás, és irány babot meg rizst enni. (Ha egyszer hazamegyünk innen, és megkérdezi valaki tőlünk, hogy mit szeretnék/szeretnénk enni, a válasz az lesz, hogy mindegy, csak bab, rizs és marha ne legyen!)
Ebéd után segítettem Bencének a betonkeverő tálcát összerakni, mivel betonkeverő gép az nincs, ez idő alatt András Kiko-val lepakolta a trakiról az anyagot a három lesnél.
A lesekhez útban felvettük Andrást, aki már vissza felé tartott Kiko-val, és a két távolabbi lesnél a fiúk kiásták lyukásóval (speciális szerszám, ilyet még otthon nem láttunk) a les oszlopainak a helyét. Ez a művelet egészen estig eltartott.
Az utolsó lesnél, amelyik a legközelebb van a fazendához (kb. 2 km) a kocsi leállt, és nem indult be. El kellett gyalogolni a fazendára, ahonnan Joao kijött és behúzta a kocsinkat.
Mivel sok vendég érkezett, Joao szólt, hogy holnapra nem tud embert adni a betonozáshoz. Kényszerpálya, mi fogunk betonozni. A 25 literes kiürült ivóvizes ballonokból 12-t megtöltöttünk a medence melletti csapból (közben a vendégek minket fotóztak, egyem a szívüket), és felpakoltuk a kocsira.
Este még megnéztük a Terminátor 4-et, utána szinte egyszerre mindenki elaludt.
Ez volt az a nap, amikor András egyetlen kockát sem készített!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése