18. nap2009. november 2.
Bence hajnalban felkel, majd a keselyűk felé veszik az irányt. András beszámolója következik:
Ugyan reggel voltak keselyűk, de előző nap valamilyen állat elhúzta a ponyvát, amivel letakartuk, hogy a madarak csak másnap találják meg, és lakmározott a belekből. Bence korán visszajön, majd a naplementés itatóhoz megyünk egy kicsit terepet rendezni, pár ágat le kell vágni, mert úgy süt be a Nap. Közben utat vágunk a kocsinak, így a helyszínre vihetjük később az építőanyagokat is.
Ebédig kitart a feladat, majd ebéd a személyzettel, ismét hosszasan elkommunikálunk velük. Szokásos délutáni „csendes pihenő” a házban, majd irány vissza a baglyokhoz, de most két csapatra oszlunk. Bencével a fazendai baglyot próbáljuk, míg Pelikán Csillával alkot egy csapatot a lodge melletti fészeknél. Egyik helyen sem akarnak jönni a madarak. Mi megvárjuk a naplementét és visszajöttünk vacsorázni.
Csilla beszámolója: Pelikánnal kimentünk a lodge melletti házhoz, amit szerettünk volna elkérni Joao-tól (de nem adta). Pelikán tegnap már bekészített egy nagy fehér lepedőt a kerítésre, ez szolgálja a lessátrat, és megmutatja a bagoly fészkeinek helyét. Összesen 3 fészek, kettő egymáshoz közel, de a harmadik jó messze. A terv: Pelikán a lesből fotóz, én meg hajtom a madarakat a Pelikánhoz legközelebbi üreghez.
Azt eddig még nem mondtuk, hogy ezek üregi baglyok, amik a földbe ássák a fészküket. Viszonylag könnyen meg lehet találni, mert kis kupac föld van a bejárat előtt, de sokszor telehordják marhatrágyával, és akkor teljesen beleilleszkedik a környezetbe. Mellesleg vicces látni, ahogy ásnak, termetükhöz képest igazán nagy „por szökőkutat” tudnak produkálni.
Hajtom a baglyokat, de nem nagy mulatság a melegben a kerítéseken keresztül, az vígasztal egy kicsit, hogy itt legalább nincsenek szúnyogok. Pelikán lessátrából szúnyogfelhő szállt ki, amikor beült, és természetesen vissza is repültek, hogy Pelikán ne legyen egyedül.
Nem akarnak odaszállni a madarak, ahova kellene, így engem kezd fotózni, ekkor elé repül az egyik szülő, de túl gyorsan fordítja rá a kályhacsövet (optikát), így elijeszti a baglyot, többször már nem próbálkozhat. Mi is visszasétálunk a házba, és megyünk a fiúkkal vacsorázni.
Este kollektív labdázás a medencében, majd alvás.
Ugyan reggel voltak keselyűk, de előző nap valamilyen állat elhúzta a ponyvát, amivel letakartuk, hogy a madarak csak másnap találják meg, és lakmározott a belekből. Bence korán visszajön, majd a naplementés itatóhoz megyünk egy kicsit terepet rendezni, pár ágat le kell vágni, mert úgy süt be a Nap. Közben utat vágunk a kocsinak, így a helyszínre vihetjük később az építőanyagokat is.
Ebédig kitart a feladat, majd ebéd a személyzettel, ismét hosszasan elkommunikálunk velük. Szokásos délutáni „csendes pihenő” a házban, majd irány vissza a baglyokhoz, de most két csapatra oszlunk. Bencével a fazendai baglyot próbáljuk, míg Pelikán Csillával alkot egy csapatot a lodge melletti fészeknél. Egyik helyen sem akarnak jönni a madarak. Mi megvárjuk a naplementét és visszajöttünk vacsorázni.
Csilla beszámolója: Pelikánnal kimentünk a lodge melletti házhoz, amit szerettünk volna elkérni Joao-tól (de nem adta). Pelikán tegnap már bekészített egy nagy fehér lepedőt a kerítésre, ez szolgálja a lessátrat, és megmutatja a bagoly fészkeinek helyét. Összesen 3 fészek, kettő egymáshoz közel, de a harmadik jó messze. A terv: Pelikán a lesből fotóz, én meg hajtom a madarakat a Pelikánhoz legközelebbi üreghez.
Azt eddig még nem mondtuk, hogy ezek üregi baglyok, amik a földbe ássák a fészküket. Viszonylag könnyen meg lehet találni, mert kis kupac föld van a bejárat előtt, de sokszor telehordják marhatrágyával, és akkor teljesen beleilleszkedik a környezetbe. Mellesleg vicces látni, ahogy ásnak, termetükhöz képest igazán nagy „por szökőkutat” tudnak produkálni.
Hajtom a baglyokat, de nem nagy mulatság a melegben a kerítéseken keresztül, az vígasztal egy kicsit, hogy itt legalább nincsenek szúnyogok. Pelikán lessátrából szúnyogfelhő szállt ki, amikor beült, és természetesen vissza is repültek, hogy Pelikán ne legyen egyedül.
Nem akarnak odaszállni a madarak, ahova kellene, így engem kezd fotózni, ekkor elé repül az egyik szülő, de túl gyorsan fordítja rá a kályhacsövet (optikát), így elijeszti a baglyot, többször már nem próbálkozhat. Mi is visszasétálunk a házba, és megyünk a fiúkkal vacsorázni.
Este kollektív labdázás a medencében, majd alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése