35. nap
2009. november 19.
Reggel végre mindkettőnknek sikerült a szüleivel egy kicsit csetelni a skypon. András és Bence elindulnak a leshez, én maradok, hogy tovább tudjak skypolni, de alig tűnik el a kocsi a látószögből, én is leszakadok a netről. Régi fényképeket nézegetek a gépen, találok egy könyvet a régi laptop memóriájában, az olvasgatom. kicsit számvitelezek. Délelőtt 10 körül elmegy az áram, Pelikán szenved, hogy nem megy a ventilátor, én meg észre sem veszem, hogy se áram, se ventillátor. Amúgy ez biztosan jót tesz a hűtőnek, szegénynek már az is sok, hogy a szobahőmérsékletű (majdnem 40 fokos) vizeket tonnaszámra hűtjük benne.
A fiúk délre sem érnek vissza, átmegyek Andrásnak kajáért, és belecsöppenek egy női traccspartiba. Engem is bevonnak, de kb. 20 percig bírom, mert csak Maria-t értem teljesen, a másik két lányt alig, és a téma sem igazán lényeges számomra.
A fiúk nem sokkal később megérkeznek, viszont az áram csak egy óra körül jön vissza.
Délután négyig szieszta, mert olyan nagy a forróság. Kint fúj a szél, de mintha forró hajszárítóval löknék ide-oda a levegőt. Bent mennek a plafonon a ventillátorok, a fenti meleg levegőt kavarja. Mindenki iszik, és utána azonnal folyik rólunk a víz.
András kimegy a kertbe és lenyírja szakállvágóval a szakállát, bajuszát, mert már ősemberes külseje kezd lenni. Mikor visszajön, a kezében tartja a copfját is! Megunta, hogy a vállközépig érő haja állandóan melegíti, meg összekócolja a copfját a szél, és levágta. Most vállig ér (éppen), és kicsit ferde. Az első adandó alkalommal megigazítom neki (akkor még rövidebb lesz).
Joao szerzett egy segítséget Corumbából (André), visszük magunkkal megnézi, milyen a munkatűrése. A fiúk a segéderővel kimennek dolgozni, én ügyelem a netes szakik ügyködését. Ugyanis valami oknál fogva megjelent a házban három netes ember, és egy router beszerelésén ügyködnek. Húzzák ki-be a vezetékeket, ide-oda szaladnak, kiabálnak, én meg jót vidulok rajtuk. Már majdnem kész vannak, amikor kiderül, hogy eggyel kevesebb dugalj van a háznak annak a sarkában, ahol a router lesz, mint amennyi nekik kellene. Mindhárman állnak a sarokban és nézik az otthonról hozott, kapcsolható elosztónkat (nagyon tetszik nekik), majd kb egy órai további munka után minden a helyén, elmennek, és VAN NET! Gyorsan megnézem a leveleimet és az üzeneteimet, amit lassan már egy hete nem tudtam, és le is töltök a netről 5 könyvet.
Pont jókor jött a segítő kéz a lesnél, a négy fiú felhúzta a három hosszanti gerendát, így már fel tudnak menni a tetőre dolgozni. Ráerősítenek két OSB lapot a gerendákra, fotóznak és indulnak haza.
Itthon azzal fogadom őket, hogy van net, és hogy megdőlt a szobai hőmérséklet rekord délután: 37,3 fok.
Estére kicsit csökken a hőmérséklet, mindenki a számítógépe előtt ül, és vadul netezik, e-mailezik, skypol, msn-ezik, vagy mindent egyszerre. Én kiszorulok a gépünk elől, kicsit sudokuzok, és lefekszek aludni.
A fiúk délre sem érnek vissza, átmegyek Andrásnak kajáért, és belecsöppenek egy női traccspartiba. Engem is bevonnak, de kb. 20 percig bírom, mert csak Maria-t értem teljesen, a másik két lányt alig, és a téma sem igazán lényeges számomra.
A fiúk nem sokkal később megérkeznek, viszont az áram csak egy óra körül jön vissza.
Délután négyig szieszta, mert olyan nagy a forróság. Kint fúj a szél, de mintha forró hajszárítóval löknék ide-oda a levegőt. Bent mennek a plafonon a ventillátorok, a fenti meleg levegőt kavarja. Mindenki iszik, és utána azonnal folyik rólunk a víz.
András kimegy a kertbe és lenyírja szakállvágóval a szakállát, bajuszát, mert már ősemberes külseje kezd lenni. Mikor visszajön, a kezében tartja a copfját is! Megunta, hogy a vállközépig érő haja állandóan melegíti, meg összekócolja a copfját a szél, és levágta. Most vállig ér (éppen), és kicsit ferde. Az első adandó alkalommal megigazítom neki (akkor még rövidebb lesz).
Joao szerzett egy segítséget Corumbából (André), visszük magunkkal megnézi, milyen a munkatűrése. A fiúk a segéderővel kimennek dolgozni, én ügyelem a netes szakik ügyködését. Ugyanis valami oknál fogva megjelent a házban három netes ember, és egy router beszerelésén ügyködnek. Húzzák ki-be a vezetékeket, ide-oda szaladnak, kiabálnak, én meg jót vidulok rajtuk. Már majdnem kész vannak, amikor kiderül, hogy eggyel kevesebb dugalj van a háznak annak a sarkában, ahol a router lesz, mint amennyi nekik kellene. Mindhárman állnak a sarokban és nézik az otthonról hozott, kapcsolható elosztónkat (nagyon tetszik nekik), majd kb egy órai további munka után minden a helyén, elmennek, és VAN NET! Gyorsan megnézem a leveleimet és az üzeneteimet, amit lassan már egy hete nem tudtam, és le is töltök a netről 5 könyvet.
Pont jókor jött a segítő kéz a lesnél, a négy fiú felhúzta a három hosszanti gerendát, így már fel tudnak menni a tetőre dolgozni. Ráerősítenek két OSB lapot a gerendákra, fotóznak és indulnak haza.
Itthon azzal fogadom őket, hogy van net, és hogy megdőlt a szobai hőmérséklet rekord délután: 37,3 fok.
Estére kicsit csökken a hőmérséklet, mindenki a számítógépe előtt ül, és vadul netezik, e-mailezik, skypol, msn-ezik, vagy mindent egyszerre. Én kiszorulok a gépünk elől, kicsit sudokuzok, és lefekszek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése