31. nap2009. november 15.
Ma pihenő nap van!
Reggel nyolckor elindulunk Passo de Lontra-ba (ami kb. 20 km-re van innen) kocsival. A fő cél ballonos vizet venni, mert összesen 25 liter van négyünknek. Állítólag ott lehet kapni.
Pelikán a platón ül a fotóscuccával, András vezet, Bence otthon marad ügyeket intézni a neten keresztül és várja a fát. Talán 11 kilométerre a lodge-tól látunk egy kamiont dugig megpakolva, ahogy dönget azon a földúton, ahol mi a Toyotával max. 30-al megyünk. Nézzük, rajta vannak Bence fái is. Mi legyen, visszaforduljunk? Gyorsan megvitatjuk, hogy vannak ott elegen, leszedik (ledöntik) a platóról. Megyünk tovább, többször megállunk, nézegetjük a madarakat, szeretnénk tapírt vagy jaguárt látni, de csak marhák meg lovak vannak mindenhol.
Félelmetesen apad mindenhol a vízszint. Nincs két hete, hogy Bencét kivittük a buszhoz, és az akkor látott kisebb (értsd busznyi alapterületű) pocsolyák teljesen eltűntek. Nagy kincs most a víz az állatoknak. A helyiek is mondják, hogy ilyen száraz évszak már nagyon régen volt erre, november elején megindulnak az esőzések, és a területen lassacskán a víz lesz az úr. Most, november közepén pedig mindent hatalmas por borít. Vannak olyan útszakaszok, ahol lassan tengerparton érezzük magunkat (csak a tenger hiányzik), akkora a homok.
A húsz kilométert kb. 2 óra alatt tettük meg, ez idő alatt átmentünk 11 hídon (ami elméletileg max. 15 tonnát bír, de sokkal többel is rámennek), majd Passo do Lontra-ban átmentünk a folyó feletti hídon. András meglátja, hogy egy kajmán egy hatalmas halat fogott, és hurcolja ki a partra. Pelikán gyorsan nekiáll fotózni, de ez már sok a kajmánnak, és inkább visszamegy a vízbe. A hal még él, csapkod össze-vissza a farkával, biztos nem lehet kényelmes egyiküknek sem.
A „város” összesen kb. 10-15 házból áll, a folyón bárkák vannak, van egy hotel, egy kemping bungalókkal és egy ház, ahol szobákat lehet kivenni. A főtéren van egy benzinkútállomás egy-egy kútfejjel, és egy bolt. Ez Passo do Lontra. Természetesen a boltban nem lehet ballonos vizet kapni (még jó hogy ezért jöttünk), úgyhogy a gondolkodás elősegítése érdekében megeszünk egy-egy jégkrémet, és nézzük, ahogy a buszok beállnak a bolt elé, tele turistával. Osztunk-szorzunk, végeredmény, vizet mindenképpen kell vennünk, így hat darab másfél-literes vízért kiadunk 8 reált (800 Ft), veszünk még csokis kekszeket, szappant (úgy fogy, mintha jégkrém lenne), egy két literes üdítőt, és András valamilyen csipszet az útra hazafelé. A csipszről kiderül, hogy sült csirke ízű (éltetek már valami rosszat), és persze rám tukmálja egy idő után. Szerintem jó ideig itt lesz az asztalon a maradék. Az úton visszafelé rengeteg pálma magot találunk, így vágunk azt is, hogy ne kelljen a lodge-ban keresni (az egyik fürt András szerint legalább 25 kilós volt).
A lodge-ba érve látjuk, hogy hatalmas oszlopok vannak leborítva a műhely mellé (mintha valami mega-tábortűzre készülnének). A házban kérdezzük Bencét, hogy milyen a fa? Nem is tudta, hogy már megérkezett, nem szóltak neki. Megjelenik Joao, leül, és panaszkodik, hogy rengeteg a munka. Kerítést kell építeni (3 kamionnyi anyag jön), meg be kell oltani a marhákat. Bencével megbeszélik a les építésével járó munkák sorrendjét, mire kb. mennyi idő és ember kell. Végül is kiderül, hogy lesz ember (mais o menus), valamelyik nap. Bence kicsit kiakad, szerinte itt csak az az időpont biztos, ami már megtörtént.
Joao Andrásnak elpanaszolja, hogy nem jól mérte ki a kerítés hosszát, és útját, mert a 4 km-ben tévedett 50 métert. András életében először GPS-el a kezében végzett ilyen munkát, míg a 8 éve itt élő Joao kb. 20 fokkal mutatott más irányt a GPS által megadott útvonalhoz képest. András elmondja, hogy ő hogyan mérte ki a 3 pontot a GPS-el, és a traktorral hogy kötötték össze a három pontot (a képzeletbeli háromszög két szárával), és akkor ez jó volt, a végeredmény pedig 4 km lett. Joao hozott egy másik embert, aki viszont csak a két legszélső pontot kötötte össze, és az eredmény 50 méter eltérés a közepén. András sajnálja, kérdezi, hogy mekkora probléma. Joao nevet, hogy 1500 hektáron 100 méterrel simán arrébb lehet tenni a kerítést gond nélkül, az még belefér. Akkor mi volt a probléma?
Ahhoz képest, hogy milyen sok a munka, még Joao hosszasan elüldögél itt az asztalnál, és iszogatja a jeges vizet. (Este kiderül, hogy a nagyon sok munkából annyit csináltak meg, hogy felpakoltak egy traktornyi fát, és kivitték a fazendára, ott már le sem pakolták. )
Miután elmegy, kicsi pihenő következik, majd András és Bence kimennek és kimérik les oszlopaikhoz a gödrök helyét. Holnap hajnalban mindhárman kimennek és 6 db két méter mély gödröt ásnak ki.
Pelikán rákattan(na) a netre, hogy merre kellene elforgatni a műholdas antennát, annak érdekében, hogy valami emberi műsort is foghassunk, de déltől megint nincs net. Lassan kezdünk arra gyanakodni, hogy itt valami komoly probléma van, és nem az időjárás függvénye az, hogy állandóan leszakadunk. Ismét zenét hallgatunk, képeket nézegetünk, olvasgatunk, rejtvényt fejtünk.
A házban csak 34,5 fok, (délután alulról verte a 36 fokot). Megy minden ventilátor, de így is folyik rólunk a víz. Már nem is emlékszem, mikor fürödtem utoljára meleg vízben, de nem is vágyok rá.
Egy kis összefoglaló Pantanalról (ha valaki még nem keresett rá a neten)
Pantanal a Föld legnagyobb egybefüggő vizes élőhelye, főként Közép-Kelet Brazíliában fekszik (Mato Grosso és Mato Grosso du Sul államokban) kb. 140.000 Km²-en, de kiterjed a szomszédos Paraguay és Bolívia területére is.
Minden év október végétől, november elejétől megérkeznek az első esők, melyek megemelik a folyók vízszintjét, elöntve a Pantanal mélyebben fekvő területeit egy teljesen más élőhelyet biztosítva az itt élő növényeknek és állatoknak. A vadvilág élőhelye kis területre koncentrálódik, mivel az állatok a magasabban fekvő “szigetekre” menekülnek a nedves évszak alatt.
Valójában a Pantanal 11 különálló területből áll, a Mato Grosso do Sul-i Pantanal a legnagyobb területű, 8 különböző résszel: PARAGUAI, NHECOLÂDIA, ABOBRAL, AQUIDAUANA, MIRANDA (itt vagyunk mi), NABILEQUE, PORTO MURTINHO AND PAIAGUÁS. A déli Panatanal (ahol mi vagyunk) a legvédettebb terület. A száraz időszak alatt főként füves területek találhatók itt, facsoportokkal, novembertől márciusig (az esős évszak alatt) pedig az elöntött területnek megfelelő életközösségek alakulnak ki. Ilyenkor a növényzet változatosságát a talaj típusa és az elöntés mértéke határozza meg. A “cerrado”, fás növénycsoport a magasabb homokos területeken, míg a füves területek az alacsonyabb, agyagos talajon alakultak ki.
Különösen szépek a tavak, azaz “baias”, mivel mindegyiknek más-más színe van, amely függ az algáktól és a növényzettől is.
Az állatvilágát tekintve kb. 650 madárfaj, 264 halfaj, 50 hüllőfaj és 80 emlősfaj található meg itt.
A lodge, ahol mi is vagyunk, az „Estrada Parque Pantanal” (azaz Pantanal Park Út) mentén fekszik. Ez az út a BR 262-es főútról (Campo Grande – Miranda – Corumbá) ágazik le, és kb. 116 km-en, 74 hídon, és a Paraguai folyót is keresztezve fut a Pantanal területén egészen Corumbá-ig. Ezen az úton (földút) fekszik Passo do Lontra is (kb. 7 km-re a BR 262-es leágazásától) és onnan még 17 km megtétele után egy kisebb földútra letérve már csak 12 km-t kell utazni a lodge-ig.
Reggel nyolckor elindulunk Passo de Lontra-ba (ami kb. 20 km-re van innen) kocsival. A fő cél ballonos vizet venni, mert összesen 25 liter van négyünknek. Állítólag ott lehet kapni.
Pelikán a platón ül a fotóscuccával, András vezet, Bence otthon marad ügyeket intézni a neten keresztül és várja a fát. Talán 11 kilométerre a lodge-tól látunk egy kamiont dugig megpakolva, ahogy dönget azon a földúton, ahol mi a Toyotával max. 30-al megyünk. Nézzük, rajta vannak Bence fái is. Mi legyen, visszaforduljunk? Gyorsan megvitatjuk, hogy vannak ott elegen, leszedik (ledöntik) a platóról. Megyünk tovább, többször megállunk, nézegetjük a madarakat, szeretnénk tapírt vagy jaguárt látni, de csak marhák meg lovak vannak mindenhol.
Félelmetesen apad mindenhol a vízszint. Nincs két hete, hogy Bencét kivittük a buszhoz, és az akkor látott kisebb (értsd busznyi alapterületű) pocsolyák teljesen eltűntek. Nagy kincs most a víz az állatoknak. A helyiek is mondják, hogy ilyen száraz évszak már nagyon régen volt erre, november elején megindulnak az esőzések, és a területen lassacskán a víz lesz az úr. Most, november közepén pedig mindent hatalmas por borít. Vannak olyan útszakaszok, ahol lassan tengerparton érezzük magunkat (csak a tenger hiányzik), akkora a homok.
A húsz kilométert kb. 2 óra alatt tettük meg, ez idő alatt átmentünk 11 hídon (ami elméletileg max. 15 tonnát bír, de sokkal többel is rámennek), majd Passo do Lontra-ban átmentünk a folyó feletti hídon. András meglátja, hogy egy kajmán egy hatalmas halat fogott, és hurcolja ki a partra. Pelikán gyorsan nekiáll fotózni, de ez már sok a kajmánnak, és inkább visszamegy a vízbe. A hal még él, csapkod össze-vissza a farkával, biztos nem lehet kényelmes egyiküknek sem.
A „város” összesen kb. 10-15 házból áll, a folyón bárkák vannak, van egy hotel, egy kemping bungalókkal és egy ház, ahol szobákat lehet kivenni. A főtéren van egy benzinkútállomás egy-egy kútfejjel, és egy bolt. Ez Passo do Lontra. Természetesen a boltban nem lehet ballonos vizet kapni (még jó hogy ezért jöttünk), úgyhogy a gondolkodás elősegítése érdekében megeszünk egy-egy jégkrémet, és nézzük, ahogy a buszok beállnak a bolt elé, tele turistával. Osztunk-szorzunk, végeredmény, vizet mindenképpen kell vennünk, így hat darab másfél-literes vízért kiadunk 8 reált (800 Ft), veszünk még csokis kekszeket, szappant (úgy fogy, mintha jégkrém lenne), egy két literes üdítőt, és András valamilyen csipszet az útra hazafelé. A csipszről kiderül, hogy sült csirke ízű (éltetek már valami rosszat), és persze rám tukmálja egy idő után. Szerintem jó ideig itt lesz az asztalon a maradék. Az úton visszafelé rengeteg pálma magot találunk, így vágunk azt is, hogy ne kelljen a lodge-ban keresni (az egyik fürt András szerint legalább 25 kilós volt).
A lodge-ba érve látjuk, hogy hatalmas oszlopok vannak leborítva a műhely mellé (mintha valami mega-tábortűzre készülnének). A házban kérdezzük Bencét, hogy milyen a fa? Nem is tudta, hogy már megérkezett, nem szóltak neki. Megjelenik Joao, leül, és panaszkodik, hogy rengeteg a munka. Kerítést kell építeni (3 kamionnyi anyag jön), meg be kell oltani a marhákat. Bencével megbeszélik a les építésével járó munkák sorrendjét, mire kb. mennyi idő és ember kell. Végül is kiderül, hogy lesz ember (mais o menus), valamelyik nap. Bence kicsit kiakad, szerinte itt csak az az időpont biztos, ami már megtörtént.
Joao Andrásnak elpanaszolja, hogy nem jól mérte ki a kerítés hosszát, és útját, mert a 4 km-ben tévedett 50 métert. András életében először GPS-el a kezében végzett ilyen munkát, míg a 8 éve itt élő Joao kb. 20 fokkal mutatott más irányt a GPS által megadott útvonalhoz képest. András elmondja, hogy ő hogyan mérte ki a 3 pontot a GPS-el, és a traktorral hogy kötötték össze a három pontot (a képzeletbeli háromszög két szárával), és akkor ez jó volt, a végeredmény pedig 4 km lett. Joao hozott egy másik embert, aki viszont csak a két legszélső pontot kötötte össze, és az eredmény 50 méter eltérés a közepén. András sajnálja, kérdezi, hogy mekkora probléma. Joao nevet, hogy 1500 hektáron 100 méterrel simán arrébb lehet tenni a kerítést gond nélkül, az még belefér. Akkor mi volt a probléma?
Ahhoz képest, hogy milyen sok a munka, még Joao hosszasan elüldögél itt az asztalnál, és iszogatja a jeges vizet. (Este kiderül, hogy a nagyon sok munkából annyit csináltak meg, hogy felpakoltak egy traktornyi fát, és kivitték a fazendára, ott már le sem pakolták. )
Miután elmegy, kicsi pihenő következik, majd András és Bence kimennek és kimérik les oszlopaikhoz a gödrök helyét. Holnap hajnalban mindhárman kimennek és 6 db két méter mély gödröt ásnak ki.
Pelikán rákattan(na) a netre, hogy merre kellene elforgatni a műholdas antennát, annak érdekében, hogy valami emberi műsort is foghassunk, de déltől megint nincs net. Lassan kezdünk arra gyanakodni, hogy itt valami komoly probléma van, és nem az időjárás függvénye az, hogy állandóan leszakadunk. Ismét zenét hallgatunk, képeket nézegetünk, olvasgatunk, rejtvényt fejtünk.
A házban csak 34,5 fok, (délután alulról verte a 36 fokot). Megy minden ventilátor, de így is folyik rólunk a víz. Már nem is emlékszem, mikor fürödtem utoljára meleg vízben, de nem is vágyok rá.
Egy kis összefoglaló Pantanalról (ha valaki még nem keresett rá a neten)
Pantanal a Föld legnagyobb egybefüggő vizes élőhelye, főként Közép-Kelet Brazíliában fekszik (Mato Grosso és Mato Grosso du Sul államokban) kb. 140.000 Km²-en, de kiterjed a szomszédos Paraguay és Bolívia területére is.
Minden év október végétől, november elejétől megérkeznek az első esők, melyek megemelik a folyók vízszintjét, elöntve a Pantanal mélyebben fekvő területeit egy teljesen más élőhelyet biztosítva az itt élő növényeknek és állatoknak. A vadvilág élőhelye kis területre koncentrálódik, mivel az állatok a magasabban fekvő “szigetekre” menekülnek a nedves évszak alatt.
Valójában a Pantanal 11 különálló területből áll, a Mato Grosso do Sul-i Pantanal a legnagyobb területű, 8 különböző résszel: PARAGUAI, NHECOLÂDIA, ABOBRAL, AQUIDAUANA, MIRANDA (itt vagyunk mi), NABILEQUE, PORTO MURTINHO AND PAIAGUÁS. A déli Panatanal (ahol mi vagyunk) a legvédettebb terület. A száraz időszak alatt főként füves területek találhatók itt, facsoportokkal, novembertől márciusig (az esős évszak alatt) pedig az elöntött területnek megfelelő életközösségek alakulnak ki. Ilyenkor a növényzet változatosságát a talaj típusa és az elöntés mértéke határozza meg. A “cerrado”, fás növénycsoport a magasabb homokos területeken, míg a füves területek az alacsonyabb, agyagos talajon alakultak ki.
Különösen szépek a tavak, azaz “baias”, mivel mindegyiknek más-más színe van, amely függ az algáktól és a növényzettől is.
Az állatvilágát tekintve kb. 650 madárfaj, 264 halfaj, 50 hüllőfaj és 80 emlősfaj található meg itt.
A lodge, ahol mi is vagyunk, az „Estrada Parque Pantanal” (azaz Pantanal Park Út) mentén fekszik. Ez az út a BR 262-es főútról (Campo Grande – Miranda – Corumbá) ágazik le, és kb. 116 km-en, 74 hídon, és a Paraguai folyót is keresztezve fut a Pantanal területén egészen Corumbá-ig. Ezen az úton (földút) fekszik Passo do Lontra is (kb. 7 km-re a BR 262-es leágazásától) és onnan még 17 km megtétele után egy kisebb földútra letérve már csak 12 km-t kell utazni a lodge-ig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése