39. nap
2009. november 23.
Szokásos reggeli kelés, majd Bence, András és én kimegyünk a leshez, felszerelve mindennel, ami nap végéig szükséges lehet az építkezéshez (többek között 23 liter behűtött és jeges vízzel, és biztonsági tartaléknak még 10 liter volt a ballonban, amit mellé tettünk az üvegeknek).
A fiúk fent a lesen dolgoznak, én lent teszek-veszek, amit tudok, bírok, adogatom fel a dolgokat, nézegetem az arákat, a marhákat (akik kíváncsian jönnek felénk) és egy nagy csapat lovat és kiscsikót, amik a les melletti bozótosból kerültek elő nagy hirtelenjében.
Ebédre az egyik fogást megint ki kell öntenünk, mert megsavanyodott. Hiába van minden hűtőládában, jégakkuként több liter fagyasztott víz dolgozik, csak meleg van, és a tegnapi vacsorát pakolják nekünk reggel. A csirkés szaftos főfogás viszont mindhármunknak ízlik. Bence még reggel beletett 3 szelet görögdinnyét is a táskába, azt majszolgatjuk, és kicsit sziesztázunk a les alatti árnyékban. Sajnos az nem tart sokáig, mert egy hangyaútvonal kellős közepébe terítettünk meg. A fiúk már bőven dolgoznak, amikor én még harcolok a hangyákkal (mindent elleptek, kivéve az almákat).
Már csak két menetes szárat kellett volna összecsavarozni, mire kiderül, hogy egyik szerszámosládában sincs elegendő anya, pedig Anya csak egy van! Visszamegyünk a házba, veszünk még magunkhoz egy fagyasztott és egy hideg vizet, és kétszer végigtúrunk mindent, mire Bencének eszébe jut, hogy egy kis dobozban van. Magunkhoz vesszük az egészet, és visszaindulunk.
Félúton meglátunk egy fura nandut, amiről kiderül, hogy nem az, hanem Red-legged Seriema (legközelebb, ha sikerül lefotózni, akkor ez lesz a nyitókép, ezt ígérhetjük), András régi vágya volt látni ezt a fajt. Persze éppen csak látjuk, mire berohan a sűrű magas-füvesbe, és ott már csak kis ideig tudjuk követni, eltűnik a szemünk elől. Bencével megbeszéljük, hogy a madár miatt fogyott el az anya! Fészkelési időszakban ugyanis nagyon nehéz megfigyelni ezt a madárfajt.
A lesre felkerültek a falat és mennyezetet tartó sarok oszlopok, majd a két fiú megpróbálja feltenni az első andráskeresztet. Természetesen itt (Brazíliában) nincs négyszögletűre vágott hosszú fa, hanem a kidöntött fákat lehántolják, és annyi. Ebből csinálj tuti andráskeresztet!
Húzzák-vonják, lassan az összes kötél (piros, sárga és barna) felkerül a fákra, olyan a les, mint egy igénytelen karácsonyfa. Végül is már sötétedik, mikor megegyeznek abban, hogy ez ma már nem fog menni, és kell még további ember is a művelethez.
Este kollektív fürdés a medencében. Mindenki próbálja kilazítani az izmait, és hűsölni a viszonylag kellemes hőmérsékletű medencében.
Fürdés utána András és Bence összeszámolják, hogy a két napja megnézett Hitman című filmben (a bérgyilkosos) a főszereplő 70 embert ölt meg.
Ezzel a tudattal fekszünk le aludni.
Holnap Bence Mirandába megy Joao-val ügyeket intézni. Terv szerint András és Pelikán kihordja a többi fát (az andráskereszteknek) a leshez.
A fiúk fent a lesen dolgoznak, én lent teszek-veszek, amit tudok, bírok, adogatom fel a dolgokat, nézegetem az arákat, a marhákat (akik kíváncsian jönnek felénk) és egy nagy csapat lovat és kiscsikót, amik a les melletti bozótosból kerültek elő nagy hirtelenjében.
Ebédre az egyik fogást megint ki kell öntenünk, mert megsavanyodott. Hiába van minden hűtőládában, jégakkuként több liter fagyasztott víz dolgozik, csak meleg van, és a tegnapi vacsorát pakolják nekünk reggel. A csirkés szaftos főfogás viszont mindhármunknak ízlik. Bence még reggel beletett 3 szelet görögdinnyét is a táskába, azt majszolgatjuk, és kicsit sziesztázunk a les alatti árnyékban. Sajnos az nem tart sokáig, mert egy hangyaútvonal kellős közepébe terítettünk meg. A fiúk már bőven dolgoznak, amikor én még harcolok a hangyákkal (mindent elleptek, kivéve az almákat).
Már csak két menetes szárat kellett volna összecsavarozni, mire kiderül, hogy egyik szerszámosládában sincs elegendő anya, pedig Anya csak egy van! Visszamegyünk a házba, veszünk még magunkhoz egy fagyasztott és egy hideg vizet, és kétszer végigtúrunk mindent, mire Bencének eszébe jut, hogy egy kis dobozban van. Magunkhoz vesszük az egészet, és visszaindulunk.
Félúton meglátunk egy fura nandut, amiről kiderül, hogy nem az, hanem Red-legged Seriema (legközelebb, ha sikerül lefotózni, akkor ez lesz a nyitókép, ezt ígérhetjük), András régi vágya volt látni ezt a fajt. Persze éppen csak látjuk, mire berohan a sűrű magas-füvesbe, és ott már csak kis ideig tudjuk követni, eltűnik a szemünk elől. Bencével megbeszéljük, hogy a madár miatt fogyott el az anya! Fészkelési időszakban ugyanis nagyon nehéz megfigyelni ezt a madárfajt.
A lesre felkerültek a falat és mennyezetet tartó sarok oszlopok, majd a két fiú megpróbálja feltenni az első andráskeresztet. Természetesen itt (Brazíliában) nincs négyszögletűre vágott hosszú fa, hanem a kidöntött fákat lehántolják, és annyi. Ebből csinálj tuti andráskeresztet!
Húzzák-vonják, lassan az összes kötél (piros, sárga és barna) felkerül a fákra, olyan a les, mint egy igénytelen karácsonyfa. Végül is már sötétedik, mikor megegyeznek abban, hogy ez ma már nem fog menni, és kell még további ember is a művelethez.
Este kollektív fürdés a medencében. Mindenki próbálja kilazítani az izmait, és hűsölni a viszonylag kellemes hőmérsékletű medencében.
Fürdés utána András és Bence összeszámolják, hogy a két napja megnézett Hitman című filmben (a bérgyilkosos) a főszereplő 70 embert ölt meg.
Ezzel a tudattal fekszünk le aludni.
Holnap Bence Mirandába megy Joao-val ügyeket intézni. Terv szerint András és Pelikán kihordja a többi fát (az andráskereszteknek) a leshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése