32. nap
2009. november 16.
Ma hajnalban András, Bence és Pelikán Joao-val és két helyivel (Gatto – aki olyan tájszólással beszél, hogy a helyiek sem mindig értik meg - és Luca) kimentek a fazendára, és a lyukfúróval megásták a legnagyobb les (helyiek toronynak hívják) hat lábának a gödröket. Mivel a lyukfúró csak 175 cm hosszú, a gödörnek pedig 2 m mélynek kell lennie, megszenvedtek a melegben és tűző napon ezzel a munkával.
Én ez alatt nagytakarítottam, ugyanis egyre több hangya kezd beszokni a nappaliba. Keresem a forrást, hogy vajon mire jönnek, de nem találom. Közben megelégelem, hogy a bejárati ajtó (ami csak egynegyed fa és háromnegyed szúnyogháló) dél-keletre néz, a nap állandóan besüt rajta, ráadásul mi más lenne a nappali járólapjának a színe, mint fekete, és a hozott nagyméretű kendőkből meg Bence extra cipőfűzőiből függönyt varrok rá. Így már egy fokkal jobb, a levegő bejön, de a nap kint marad.
A társaság kora délután ér vissza, majd kb. fél órás pihenő után indultak vissza, hogy beállítsák a hatalmas eukaliptusz oszlopokat a gödörbe. Én is csatlakoztam.
Az oszlopok akkorák és olyan nehezek, hogy a három fiú és három helyi kemény gyerek sem tudta megemelni. Joao a nagy traktorral vitte ide-oda, a traki és két Toyota Bandeirante segítségével tudták csak (extra biztosítás mellet) a gödrökbe beállítani. Az oszlopok megfelelő szögbe állítása is a traktor segítségével sikerült, mert ember(ek) nem tudták megmozdítani.
Bár Joao erősen kételkedett abban, hogy estére a hat oszlop függőlegesen fog állni, hat órára minden aznapra tervezett munka megvolt.
És az összes ivóvizünk elfogyott (értsd, már csak tej és tea maradt ivásra alkalmas ital).
Este tervezés, vizet kell szereznünk, mert a lodge-nak sincs. Méghozzá sok vizet, mert naponta kb. 25 liter elfogy átlagban, négyünknek. Tévedések elkerülése végett, csak isszuk, nem fürdünk benne! A terv: András és Bence dolgoznak a lesen, Pelikán és én bemegyünk Mirandába (kb. 120 km) a Toyotával, hozunk vizet, és bevásárolunk.
Vacsora után András megjelenik egy oldalnyi listával Maria-nak és lodge-nak, hozzácsapjuk a mienkhez. Én egy kicsit ideges vagyok, mert holnap nekem kell vezetnem (ugyanis Pelikán nem fér be a kormány mögé rendesen), és kb. 4 éve egy km-t sem vezettem. Ráadásul a kocsi sem éppen kifogástalan állapotú, szerencsére már beindul rendesen (megjavították az önindítót), de most a váltó haldoklik, meg a kuplung.
Estére nagy felhőkkel és villámlással megérkezik egy nagyobb esőzés, ami kicsit hűt a levegőn. Végre már nem ragad a gumis lepedő a testemre, és nem rángatom le reggelre az ágyról.
2009. november 16.
Ma hajnalban András, Bence és Pelikán Joao-val és két helyivel (Gatto – aki olyan tájszólással beszél, hogy a helyiek sem mindig értik meg - és Luca) kimentek a fazendára, és a lyukfúróval megásták a legnagyobb les (helyiek toronynak hívják) hat lábának a gödröket. Mivel a lyukfúró csak 175 cm hosszú, a gödörnek pedig 2 m mélynek kell lennie, megszenvedtek a melegben és tűző napon ezzel a munkával.
Én ez alatt nagytakarítottam, ugyanis egyre több hangya kezd beszokni a nappaliba. Keresem a forrást, hogy vajon mire jönnek, de nem találom. Közben megelégelem, hogy a bejárati ajtó (ami csak egynegyed fa és háromnegyed szúnyogháló) dél-keletre néz, a nap állandóan besüt rajta, ráadásul mi más lenne a nappali járólapjának a színe, mint fekete, és a hozott nagyméretű kendőkből meg Bence extra cipőfűzőiből függönyt varrok rá. Így már egy fokkal jobb, a levegő bejön, de a nap kint marad.
A társaság kora délután ér vissza, majd kb. fél órás pihenő után indultak vissza, hogy beállítsák a hatalmas eukaliptusz oszlopokat a gödörbe. Én is csatlakoztam.
Az oszlopok akkorák és olyan nehezek, hogy a három fiú és három helyi kemény gyerek sem tudta megemelni. Joao a nagy traktorral vitte ide-oda, a traki és két Toyota Bandeirante segítségével tudták csak (extra biztosítás mellet) a gödrökbe beállítani. Az oszlopok megfelelő szögbe állítása is a traktor segítségével sikerült, mert ember(ek) nem tudták megmozdítani.
Bár Joao erősen kételkedett abban, hogy estére a hat oszlop függőlegesen fog állni, hat órára minden aznapra tervezett munka megvolt.
És az összes ivóvizünk elfogyott (értsd, már csak tej és tea maradt ivásra alkalmas ital).
Este tervezés, vizet kell szereznünk, mert a lodge-nak sincs. Méghozzá sok vizet, mert naponta kb. 25 liter elfogy átlagban, négyünknek. Tévedések elkerülése végett, csak isszuk, nem fürdünk benne! A terv: András és Bence dolgoznak a lesen, Pelikán és én bemegyünk Mirandába (kb. 120 km) a Toyotával, hozunk vizet, és bevásárolunk.
Vacsora után András megjelenik egy oldalnyi listával Maria-nak és lodge-nak, hozzácsapjuk a mienkhez. Én egy kicsit ideges vagyok, mert holnap nekem kell vezetnem (ugyanis Pelikán nem fér be a kormány mögé rendesen), és kb. 4 éve egy km-t sem vezettem. Ráadásul a kocsi sem éppen kifogástalan állapotú, szerencsére már beindul rendesen (megjavították az önindítót), de most a váltó haldoklik, meg a kuplung.
Estére nagy felhőkkel és villámlással megérkezik egy nagyobb esőzés, ami kicsit hűt a levegőn. Végre már nem ragad a gumis lepedő a testemre, és nem rángatom le reggelre az ágyról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése