42. nap
2009. november 26.
Reggel korán ismét a lesnél kezdünk. András és Bence (az asszisztálásommal) felrakják a torony másik rövidebb oldalára az andráskereszteket (a görbe fákkal keményen meg kell szenvedni).
Ebédre visszamegyünk a lodge-ba, kiderül, hogy Maria nem főzött, mert Buracco das Piranhas-ba ment. Pelikán csatlakozik hozzánk az ebédlőben, ugyanis mi eredetileg is a turistás ebédet ettük volna. Ott mindenki húsos palacsintát emlegetett, hogy Maria azt csinált, de ezt Pelikán nem erősítette meg.
Délután fél négyig szieszta. Bence alszik, András és Pelikán a ház körül fotóznak, majd megérkezik az eső. A ház melletti nyitott oldalú pihenőben várják, hogy elálljon. Kimegyek esernyővel hozzájuk. Pelikán visszajön a házba az én esernyőmmel, mi Andrással pedig fekszünk a függőágyban, és nézzük, mennyire szakad az eső. Kisvártatva megjelenik egy tatu, és annyira belemerül a szaglászásba, hogy észre sem vesz bennünket, pedig közvetlenül mellettünk megy el.
Az esőre hirtelen rásegít a szél is, becsapkod a pihenőbe, vége a lustulásnak, ázunk. András beszalad esernyőéért meg nejlonzsákért a házba, a zsákba bemenekítjük az elektronikus dolgainkat, és berohanunk. A főbejárat szúnyoghálóján is bever az eső, kezd kicsit disznóóllá átalakulni a bejárat kívül-belül.
Amint kicsit csendesedik az eső, András kimegy a folyópartra. Nem sokára visszaér, mondom neki, hogy vigyázzon, mert csúszik, hátat fordít nekem és nevetve mutatja, hogy későn szólok. A háta tetőtől talpig egy adta sár, ugyanis véletlenül lecsúszott a folyópart agyagos részén.
Délután újra a lesen dolgozik a teljes „magyar különítmény”. Feltesszük az egyik hosszabbik oldalra az első fát, mire megjelenik Kiko a traktorral. Segíteni jött, ugyanis a les házának a tetejét tartó fát csak gépi erővel tudjuk feltenni a les tetejére. Pár perc múlva megjelenik Joao is, ő vezeti a trakit, Kiko pedig a fiúknak segít biztosítani a kötelet és a fát. Végül is a traki, némi szög meg 2x 40 méter kötél segítségével sikerült felhúzniuk a két 6,5 méter hosszú Balsa fát.
Miután Kiko és Joao elmegy (már sötétedik) leülünk vacsorázni. A fiúk a les tetején, én alatta (tériszony). Lassan felrakjuk az izzókat is a lesre, Pelikán készítette őket, hogy éjszaka is tudjunk dolgozni. A rendes fehér izzókat rögtön el is lepik a bogarak, de cselesen a les szélére tesszük őket, viszont ahol dolgozunk, ott bogármentes sárga égők vannak, amik tényleg jók. Megy tovább az andráskeresztezés.
Néha egy-egy madárpók elsétál a torony alatti fényben, kéttenyérnyi sötét lepkék köröznek köröttünk. András olyan madárhangokat hall, amit eddig még nem. Éjjel megjelennek a botsáskák is.
Megy a munka, de mindenki fárad. Bence nyugtatóan megjegyzi egyszer, hogy még csak kilenc óra, jól haladunk.
Mire az összes kereszt a helyére kerül, a pontos idő: 14 másodperc múlva éjfél. Kiderül, hogy amikor azt mondta, hogy kilenc óra, akkor már fél 11 volt. Van a gyereknek motivációs érzéke…
Holnap később jövünk ki, és később is megyünk haza. Átállunk éjszakai bagoly életmódra, ami azért is jó, mert hosszú távon képtelenség a tűző napon és a nagy melegben kemény fizikai munkát végezni. Rengeteg energiát kivesz a szervezetből.
Ebédre visszamegyünk a lodge-ba, kiderül, hogy Maria nem főzött, mert Buracco das Piranhas-ba ment. Pelikán csatlakozik hozzánk az ebédlőben, ugyanis mi eredetileg is a turistás ebédet ettük volna. Ott mindenki húsos palacsintát emlegetett, hogy Maria azt csinált, de ezt Pelikán nem erősítette meg.
Délután fél négyig szieszta. Bence alszik, András és Pelikán a ház körül fotóznak, majd megérkezik az eső. A ház melletti nyitott oldalú pihenőben várják, hogy elálljon. Kimegyek esernyővel hozzájuk. Pelikán visszajön a házba az én esernyőmmel, mi Andrással pedig fekszünk a függőágyban, és nézzük, mennyire szakad az eső. Kisvártatva megjelenik egy tatu, és annyira belemerül a szaglászásba, hogy észre sem vesz bennünket, pedig közvetlenül mellettünk megy el.
Az esőre hirtelen rásegít a szél is, becsapkod a pihenőbe, vége a lustulásnak, ázunk. András beszalad esernyőéért meg nejlonzsákért a házba, a zsákba bemenekítjük az elektronikus dolgainkat, és berohanunk. A főbejárat szúnyoghálóján is bever az eső, kezd kicsit disznóóllá átalakulni a bejárat kívül-belül.
Amint kicsit csendesedik az eső, András kimegy a folyópartra. Nem sokára visszaér, mondom neki, hogy vigyázzon, mert csúszik, hátat fordít nekem és nevetve mutatja, hogy későn szólok. A háta tetőtől talpig egy adta sár, ugyanis véletlenül lecsúszott a folyópart agyagos részén.
Délután újra a lesen dolgozik a teljes „magyar különítmény”. Feltesszük az egyik hosszabbik oldalra az első fát, mire megjelenik Kiko a traktorral. Segíteni jött, ugyanis a les házának a tetejét tartó fát csak gépi erővel tudjuk feltenni a les tetejére. Pár perc múlva megjelenik Joao is, ő vezeti a trakit, Kiko pedig a fiúknak segít biztosítani a kötelet és a fát. Végül is a traki, némi szög meg 2x 40 méter kötél segítségével sikerült felhúzniuk a két 6,5 méter hosszú Balsa fát.
Miután Kiko és Joao elmegy (már sötétedik) leülünk vacsorázni. A fiúk a les tetején, én alatta (tériszony). Lassan felrakjuk az izzókat is a lesre, Pelikán készítette őket, hogy éjszaka is tudjunk dolgozni. A rendes fehér izzókat rögtön el is lepik a bogarak, de cselesen a les szélére tesszük őket, viszont ahol dolgozunk, ott bogármentes sárga égők vannak, amik tényleg jók. Megy tovább az andráskeresztezés.
Néha egy-egy madárpók elsétál a torony alatti fényben, kéttenyérnyi sötét lepkék köröznek köröttünk. András olyan madárhangokat hall, amit eddig még nem. Éjjel megjelennek a botsáskák is.
Megy a munka, de mindenki fárad. Bence nyugtatóan megjegyzi egyszer, hogy még csak kilenc óra, jól haladunk.
Mire az összes kereszt a helyére kerül, a pontos idő: 14 másodperc múlva éjfél. Kiderül, hogy amikor azt mondta, hogy kilenc óra, akkor már fél 11 volt. Van a gyereknek motivációs érzéke…
Holnap később jövünk ki, és később is megyünk haza. Átállunk éjszakai bagoly életmódra, ami azért is jó, mert hosszú távon képtelenség a tűző napon és a nagy melegben kemény fizikai munkát végezni. Rengeteg energiát kivesz a szervezetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése