23. nap
2009. november 7.
András reggel 7-kor elment Joao-val a fazenda környékére, még mindig a kerítés projekten dolgozva. András a traktor elején ülve az „érintetlen” füves-fás területeken keresztül irányította Joao-t a volán mögött, amely után egy nagy fűnyíró volt szerelve, így kijelölték és kiszámították a kerítés helyét és az ahhoz szükséges anyagmennyiséget. Joao-nak nagyon tetszett a GPS nyújtotta segítség, persze András elmesélte, hogy Joao teljesen más irányt lőtt be, mint amit a technika, pedig már nyolc éve „ismerkedik” a területtel!
Miután visszaérkezett szóltak, hogy megérkezett a kocsi alkatrésze, így Kiko-val (helyi alkalmazott, a képen balra) a műhelyben szerelték az önindítót. Délelőtt 11 körül vittem nekik innivalót, addigra már beszerelték az új alkatrészt, de a kocsi továbbra sem indult.
Ebéd, majd kicsi szerelés és szieszta után András elindul a hangárba, mivel érkeznek Bencéék a kamionnal (faanyaggal). Én még 1 órát skypolok, majd utána megyek, éppen arra érek oda, mire Bencéék leszállnak a kamionról.
A kamion kb. 9,5 tonna összsúllyal most nem akadt el, viszont a mi kocsinkat nem lehet leállítani sík terepen, így míg András és Bence a helyiekkel elkezdte lepakolni a faanyagot, addig én a kocsival visszamentem a házhoz Pelikánért, aki a hangárban videón megörökítette a nagy pakolást.
Miután a kamion elment, és kölcsönösen végighallgattuk az elmúlt napok eseményeit, Bence kitalálta, hogy neki kell a tegnap megölt Nandu, mert azt a keselyűk biztosan szeretnék! András mutatta az utat, Bence pedig vezetett a traktor nyomvonalán. Egyszer elvesztettük a nyomot, akkor kezdtünk el gondolkodni, hogy milyen könnyen el lehet itt tévedni! Minden erdőfolt, bokros rész ugyanolyan, mint az előtte levő, vagy az utána következő. Egyszer láttunk egy nandu családot, kb. 10-15 fiókával (amik nagyon gyorsak voltak már), az anya meglátva bennünket úgy tett, mintha sérült lenne, ezalatt a fiókák beszaladtak a bokrosba.
Megtaláltuk a nandut, amelyet már rendesen megkezdtek a keselyűk, szaga is volt rendesen, feltettük a platóra, elvittük a keselyűknek.
Mire a házhoz értünk már sötét este volt. Természetesen a vacsorát illetően nem ért bennünket meglepetés, bab, rizs és sült hús volt.
Miután visszaérkezett szóltak, hogy megérkezett a kocsi alkatrésze, így Kiko-val (helyi alkalmazott, a képen balra) a műhelyben szerelték az önindítót. Délelőtt 11 körül vittem nekik innivalót, addigra már beszerelték az új alkatrészt, de a kocsi továbbra sem indult.
Ebéd, majd kicsi szerelés és szieszta után András elindul a hangárba, mivel érkeznek Bencéék a kamionnal (faanyaggal). Én még 1 órát skypolok, majd utána megyek, éppen arra érek oda, mire Bencéék leszállnak a kamionról.
A kamion kb. 9,5 tonna összsúllyal most nem akadt el, viszont a mi kocsinkat nem lehet leállítani sík terepen, így míg András és Bence a helyiekkel elkezdte lepakolni a faanyagot, addig én a kocsival visszamentem a házhoz Pelikánért, aki a hangárban videón megörökítette a nagy pakolást.
Miután a kamion elment, és kölcsönösen végighallgattuk az elmúlt napok eseményeit, Bence kitalálta, hogy neki kell a tegnap megölt Nandu, mert azt a keselyűk biztosan szeretnék! András mutatta az utat, Bence pedig vezetett a traktor nyomvonalán. Egyszer elvesztettük a nyomot, akkor kezdtünk el gondolkodni, hogy milyen könnyen el lehet itt tévedni! Minden erdőfolt, bokros rész ugyanolyan, mint az előtte levő, vagy az utána következő. Egyszer láttunk egy nandu családot, kb. 10-15 fiókával (amik nagyon gyorsak voltak már), az anya meglátva bennünket úgy tett, mintha sérült lenne, ezalatt a fiókák beszaladtak a bokrosba.
Megtaláltuk a nandut, amelyet már rendesen megkezdtek a keselyűk, szaga is volt rendesen, feltettük a platóra, elvittük a keselyűknek.
Mire a házhoz értünk már sötét este volt. Természetesen a vacsorát illetően nem ért bennünket meglepetés, bab, rizs és sült hús volt.
Szinte már érzem magam, ahogy olvasom percről-percre az eseményeket :) Jó munkát és sok madarat kívánok. Üdv az Őshazából.
VálaszTörlésSzimi