46. nap
2009. november 30.
BOLDOG ANDRÁS NÉVNAPOT!!!!
Reggel kelés, a reggeli a tegnapi Maria-sütemény maradéka. Nem jól indul a dolog.
András felköszönti Apukáját a műholdas telefonon keresztül, ő is folyamatosan kapja a köszöntőket. (Köszönöm szépen mindenkinek a jó kívánságokat!)
Elmegyek megkeresni Hénát (nem tudom, hogy írják helyesen), a takarító- és mosónőt, hogy végre tiszta ágyneműhuzatot szerezzek. Végül is Andrással a mosókonyhában találjuk meg. Elmondja, hogy egyedül takarít és mos az egész lodge-ra, és nem bírja. Megegyezünk vele, hogy én takarítom a házat, neki nem kell (eddig is megtettem), és minden hétfőn odaviszem az ágyneműhuzatot és cserélje tisztára. Nem ellenezte, reméljük, hogy egy hónap után már az a dolog rendben fog menni. Mindenesetre ma tiszta ágyneműben fogunk aludni.
András ezen felbuzdulva még a szivacsokat is kiteszi a napra, hogy szellőzzenek, gyorsan kitakarítunk az ágyak mögött is.
Kicsit később András és Pelikán kimennem a műhelybe, és csinálják a keselyűs lest, én takarítok, rendet teszek, skypolok a családdal.
Délelőtt kiviszem a gyógyszert, majd elmegyünk ebédelni. Sebastiana főz most, aki amúgy a vendégekre szokott. A mai kaja borzasztó volt: a rizs csak félig főtt meg, a bab híg és ízetlen, a húsos tészta meg úszott a zsírban. Andrásnak leszedtem a tetejét, húst nem is engedem, hogy egyen (az epekő miatt). Itthon megdézsmáljuk a kekszünk maradványait, mert éhesek maradtunk.
Pelikán az új emberrel van, megnézi, hogy dolgozik, mi meg Andrással kimegyünk 3 fáért a toronyhoz, mert le kell csiszolni őket, és azt könnyebb itt bent. Utána a fiúk folytatják a lesépítést.
Délután hatra kimegyek hozzájuk, hogy fejezzék be a munkát és videózzunk karakarákat. Az ehetetlen kajamaradékokat kiszórjuk. Pelikán kicsit aggódik, hogy a madarak oda mennek-e a gépek elé, de ahogy az első marék rizst kiszórom, már tíz el is indul felém. Hatalmas ricsaj, verekedés és zabálás a gépek előtt. Mi távolról nézzük, tetszik, hogy ennyi madár van ott. Kb. 10 percet videózunk, jól sikerült a felvétel, de van még mit finomítani rajta.
A vacsora ugyanaz, mint az ebéd, csak a rizs még ki is száradt. András külön kérésére leírom: már most nagyon hiányzik Maria főztje! Egyetértek vele. Pedig tudjuk, hogy Sebastiana jól főz, de a személyzetre főzni nem az ő feladata, biztos emiatt hanyagolja el ennyire.
Este zenehallgatás, majd tiszta ágyba fekvés. Bence Corumbában, mi itthon.
András felköszönti Apukáját a műholdas telefonon keresztül, ő is folyamatosan kapja a köszöntőket. (Köszönöm szépen mindenkinek a jó kívánságokat!)
Elmegyek megkeresni Hénát (nem tudom, hogy írják helyesen), a takarító- és mosónőt, hogy végre tiszta ágyneműhuzatot szerezzek. Végül is Andrással a mosókonyhában találjuk meg. Elmondja, hogy egyedül takarít és mos az egész lodge-ra, és nem bírja. Megegyezünk vele, hogy én takarítom a házat, neki nem kell (eddig is megtettem), és minden hétfőn odaviszem az ágyneműhuzatot és cserélje tisztára. Nem ellenezte, reméljük, hogy egy hónap után már az a dolog rendben fog menni. Mindenesetre ma tiszta ágyneműben fogunk aludni.
András ezen felbuzdulva még a szivacsokat is kiteszi a napra, hogy szellőzzenek, gyorsan kitakarítunk az ágyak mögött is.
Kicsit később András és Pelikán kimennem a műhelybe, és csinálják a keselyűs lest, én takarítok, rendet teszek, skypolok a családdal.
Délelőtt kiviszem a gyógyszert, majd elmegyünk ebédelni. Sebastiana főz most, aki amúgy a vendégekre szokott. A mai kaja borzasztó volt: a rizs csak félig főtt meg, a bab híg és ízetlen, a húsos tészta meg úszott a zsírban. Andrásnak leszedtem a tetejét, húst nem is engedem, hogy egyen (az epekő miatt). Itthon megdézsmáljuk a kekszünk maradványait, mert éhesek maradtunk.
Pelikán az új emberrel van, megnézi, hogy dolgozik, mi meg Andrással kimegyünk 3 fáért a toronyhoz, mert le kell csiszolni őket, és azt könnyebb itt bent. Utána a fiúk folytatják a lesépítést.
Délután hatra kimegyek hozzájuk, hogy fejezzék be a munkát és videózzunk karakarákat. Az ehetetlen kajamaradékokat kiszórjuk. Pelikán kicsit aggódik, hogy a madarak oda mennek-e a gépek elé, de ahogy az első marék rizst kiszórom, már tíz el is indul felém. Hatalmas ricsaj, verekedés és zabálás a gépek előtt. Mi távolról nézzük, tetszik, hogy ennyi madár van ott. Kb. 10 percet videózunk, jól sikerült a felvétel, de van még mit finomítani rajta.
A vacsora ugyanaz, mint az ebéd, csak a rizs még ki is száradt. András külön kérésére leírom: már most nagyon hiányzik Maria főztje! Egyetértek vele. Pedig tudjuk, hogy Sebastiana jól főz, de a személyzetre főzni nem az ő feladata, biztos emiatt hanyagolja el ennyire.
Este zenehallgatás, majd tiszta ágyba fekvés. Bence Corumbában, mi itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése