69. nap
2009. december 23.
Reggel természetesen valami oknál fogva Gvato nem tud jönni a trakival, Bence szerez kocsit, és kiviszik őket a leshez. Szerencsére van annyi alapanyag, hogy az itató alját ki tudják betonozni.
Én nagytakarítok. Minden nap iszonyatos mennyiségű homok és bogártetem gyűlik össze a házban, a fürdőszobában két mosdókagyló van, de egyik sem akar rendesen lefolyni, pedig a fiúk már többször megpiszkálták. Egy-egy napig jó, utána megint áll a kagylóban a víz. A tusolóban a lefolyó a legmagasabb ponton van, emiatt minden nap oda kell húznia vizet a feltörlő fával, különben berohad az egész.
Takarítás után lefestem a két itatós les ablakkeretét. Az itteniek önhatalmúlag olyan szuper módon behígították a fekete festéket, hogy folyik mindenfelé, természetesen „megkönnyíti” a munkát ez is. Ez alatt Carlos szereli a kocsinkat, egyedül, a tűző napon. Délre kész is lett vele, de annyira belerokkant a háta, hogy mondja, nem tud kimenni egykor a leshez. Jön Trigo, hogy ez a helyzet, mondom, hogy nem probléma, majd megyek én egyedül a kocsival. Hű, azt nem lehet!! Elmegy. Oda-vissza rádiózás, majd végül is megbeszéljük, hogy menjünk négyre délután.
Szerencsére Pelikán hathatós közbenjárásával ismét van net. Megnyugtatom a szülőket, hogy csak a net volt beteg 3 napig, velünk minden rendben.
Délután kimegyünk, a fiúk már majdnem kész vannak. Persze pont két talicskányi homok hiányzik. Andrással elugrunk a folyópartra, és viszünk. Betonozás után megetetjük az arákat, kimegyünk a fazendára, hátha oltják még a marhákat, de délután öt van, ilyenkor már nem dolgoznak.
Hazasietünk, mert még jók a fények karakara fotózásra. Bence úgy dönt, hogy lessátorból fotóz, hiába mondjuk, hogy nem fognak lemenni a madarak, ő mégis beül. Kiadom a kaját, a szomszédos két fáról pislog le jó néhány madár, de egyik sem megy le. Végül megint nem sikerül képeket készíteni.
Este netezés, képeslapkészítés, alvás.
2009. december 23.
Reggel természetesen valami oknál fogva Gvato nem tud jönni a trakival, Bence szerez kocsit, és kiviszik őket a leshez. Szerencsére van annyi alapanyag, hogy az itató alját ki tudják betonozni.
Én nagytakarítok. Minden nap iszonyatos mennyiségű homok és bogártetem gyűlik össze a házban, a fürdőszobában két mosdókagyló van, de egyik sem akar rendesen lefolyni, pedig a fiúk már többször megpiszkálták. Egy-egy napig jó, utána megint áll a kagylóban a víz. A tusolóban a lefolyó a legmagasabb ponton van, emiatt minden nap oda kell húznia vizet a feltörlő fával, különben berohad az egész.
Takarítás után lefestem a két itatós les ablakkeretét. Az itteniek önhatalmúlag olyan szuper módon behígították a fekete festéket, hogy folyik mindenfelé, természetesen „megkönnyíti” a munkát ez is. Ez alatt Carlos szereli a kocsinkat, egyedül, a tűző napon. Délre kész is lett vele, de annyira belerokkant a háta, hogy mondja, nem tud kimenni egykor a leshez. Jön Trigo, hogy ez a helyzet, mondom, hogy nem probléma, majd megyek én egyedül a kocsival. Hű, azt nem lehet!! Elmegy. Oda-vissza rádiózás, majd végül is megbeszéljük, hogy menjünk négyre délután.
Szerencsére Pelikán hathatós közbenjárásával ismét van net. Megnyugtatom a szülőket, hogy csak a net volt beteg 3 napig, velünk minden rendben.
Délután kimegyünk, a fiúk már majdnem kész vannak. Persze pont két talicskányi homok hiányzik. Andrással elugrunk a folyópartra, és viszünk. Betonozás után megetetjük az arákat, kimegyünk a fazendára, hátha oltják még a marhákat, de délután öt van, ilyenkor már nem dolgoznak.
Hazasietünk, mert még jók a fények karakara fotózásra. Bence úgy dönt, hogy lessátorból fotóz, hiába mondjuk, hogy nem fognak lemenni a madarak, ő mégis beül. Kiadom a kaját, a szomszédos két fáról pislog le jó néhány madár, de egyik sem megy le. Végül megint nem sikerül képeket készíteni.
Este netezés, képeslapkészítés, alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése