55. nap
2009. december 9.
Reggel Bence kiviszi Pelikánt a hangárba, Andrást a műhelybe. Én feltakarítok, megvarrogatom András pólóit, mert az itteni tárcsás mosógép zabálja a ruhákat, és kimegyek segíteni.
Délelőtt befejezzük az összes itatós lest, eközben Carlos (az emberünk) szétszedi a kocsinkat, kiderül, hogy kuplungszerkezetet kellene cserélni. Joao ezt meghallva a rádión megváltoztatja a tervét, majd ő is megnézi, addig hagyják a kocsit. Jó, de nekünk kell a kocsi, mi legyen? Kb. fél órás rádiózgatás, sok variáció, a vége az, hogy Carlos összerakja nekünk menetképesre a kocsit.
Pelikán a hangárban raklapokat szerel.
Ebéd előtt visszamegyünk a házba, ahol várnak ránk a tiszta ruhák. Végre!! Kibontom a NEJLON zsákot, és az első ruha, amit kiveszek belőle, vizes és dohos szagú. A következő is, és utána mind. András munkás farmerja szinte tiszta víz. Elönti a méreg az agyamat, hogy lehet vizesen bepakolni a ruhákat a nejlon táskába. Vasárnap reggel elvitte, kirakta az esőbe a kötélre száradni, és mikor sütött a nap beszedte. Abba bele sem merek gondolni, hogy melyik nap hajtogatta bele ilyen szépen ebbe a zsákba, de a szagából ítélve nem most. Én nagyon allergiás vagyok a büdös ruhákra, ráadásul szinte a 80%-a az itteni ruháinknak a zsákban van. Kiterítem őket a napra (előtte csinálok ruhaszárítót), megszáradnak, de irtózatosan büdösek maradnak. Dürrögök és puffogok még ebéd közben is. Ebéd húsos palacsinta (többek között), mi hortobágyinak hívjuk, mert hasonló az íze.
Bence nagyon finoman megjegyzi Sebasitana-nak, hogy legközelebb legyen száraz a ruha, és ne legyen büdös. Szerinte azért ilyen, mert sok eső esett. Én nem szólalok meg, mert annak rossz vége lenne, de szerintem nincs összefüggés a sok eső és a vizesen nejlonba pakolás között. Ez is jellemzi az itteni „trankilo és nem érdekel a másé” hozzáállást.
Délután András, Bence és én kimegyünk a toronyhoz, ahol az a „kellemes” meglepetés fogad bennünket, hogy a marhák áttörték a kerítésen a kaput, és mindent összedíboltak a torony körül. Szarhalmok mindenhol és mindenen, és az összes kiásott gödröt betemették. Pelikán az erdőben gödröt ás Carlossal.
András és Bence a tornyon, én pedig a lábánál hurkolom a tetőhöz való táblákra a kötelet, ők pedig húzzák fel. Megjelenik egy csapat ló, akik mindenáron át akarnak jönni a kerítésen hozzánk, majd kis idő múlva két pásztor lóháton, akik a kerítés innenső oldaláról a túloldalra terelik a lovakat, amazokat pedig ide. Az egyikük mérgesen megjegyzi, hogy miért nem tudtuk becsukni az ajtót este, mi meg értetlenül mondjuk, hogy „de be volt csukva, a marhák törték át”.
Halad a munka, amíg meg nem jelenik Joao és Olívia. Csak rossz híreik vannak:
Este későn érünk haza, Pelikán személyre szabottan hoz nekünk ennivalót (Andrásnak sok hússal, Bencének bab nélkül, nekem sok zöldséggel). Bence átmegy Sebastiana-hoz, és a diplomáciai érzékét latba vetve elintézi, hogy ezután is mosson ránk, és megmondja, hogy inkább tartson tovább, de ne legyen vizes ruha a zsákban. Dicséretet érdemel.
Vacsi után fejtörés, hogy legyen a holnapi nap, tekintettel arra, hogy kevesen vagyunk a párhuzamos munkákra. és a munkásnak ezek szerint csak olyan melót lehet adni, ami miatt nem megy el. Úgy tűnik itt a munkások az urak, és nem Joao. Úgy bánnak velük, mint a hímes tojásokkal: nem szabad olyan munkát adni nekik, ami nem tetszik, és nem szabad szólnisemmiért, mert elmennek. Agyrém…
Lassan már egy hete annyi a bogár esténként, hogy ajtót nyitni csak úgy lehet, hogy a házban mindet lekapcsolunk, a laptopok monitorát is lehatjuk, és gyorsan beslisszanunk, különben kis cserebogarak jönnek be tízesével egy ajtónyitásra. Ráadásul vannak nagyon apró fekete bogarak is, amik szerintem átférnek a szúnyoghálón, és csípnek, nagyon fájdalmasan. Éjjelente hallgatjuk, hogy koppannak a bogarak a falon a bejárati ajtó melletti lámpa alatt, eleinte még azt hittük, hogy eleredt az eső. Reggelente halomnyi dögöt söprök ki a házból, és le a ház előli járdáról. Büdösek is.
Én egyeztetés közben bealszok, holnap Bencével kint leszek a toronynál, a további tervet már nem tudom.
Délelőtt befejezzük az összes itatós lest, eközben Carlos (az emberünk) szétszedi a kocsinkat, kiderül, hogy kuplungszerkezetet kellene cserélni. Joao ezt meghallva a rádión megváltoztatja a tervét, majd ő is megnézi, addig hagyják a kocsit. Jó, de nekünk kell a kocsi, mi legyen? Kb. fél órás rádiózgatás, sok variáció, a vége az, hogy Carlos összerakja nekünk menetképesre a kocsit.
Pelikán a hangárban raklapokat szerel.
Ebéd előtt visszamegyünk a házba, ahol várnak ránk a tiszta ruhák. Végre!! Kibontom a NEJLON zsákot, és az első ruha, amit kiveszek belőle, vizes és dohos szagú. A következő is, és utána mind. András munkás farmerja szinte tiszta víz. Elönti a méreg az agyamat, hogy lehet vizesen bepakolni a ruhákat a nejlon táskába. Vasárnap reggel elvitte, kirakta az esőbe a kötélre száradni, és mikor sütött a nap beszedte. Abba bele sem merek gondolni, hogy melyik nap hajtogatta bele ilyen szépen ebbe a zsákba, de a szagából ítélve nem most. Én nagyon allergiás vagyok a büdös ruhákra, ráadásul szinte a 80%-a az itteni ruháinknak a zsákban van. Kiterítem őket a napra (előtte csinálok ruhaszárítót), megszáradnak, de irtózatosan büdösek maradnak. Dürrögök és puffogok még ebéd közben is. Ebéd húsos palacsinta (többek között), mi hortobágyinak hívjuk, mert hasonló az íze.
Bence nagyon finoman megjegyzi Sebasitana-nak, hogy legközelebb legyen száraz a ruha, és ne legyen büdös. Szerinte azért ilyen, mert sok eső esett. Én nem szólalok meg, mert annak rossz vége lenne, de szerintem nincs összefüggés a sok eső és a vizesen nejlonba pakolás között. Ez is jellemzi az itteni „trankilo és nem érdekel a másé” hozzáállást.
Délután András, Bence és én kimegyünk a toronyhoz, ahol az a „kellemes” meglepetés fogad bennünket, hogy a marhák áttörték a kerítésen a kaput, és mindent összedíboltak a torony körül. Szarhalmok mindenhol és mindenen, és az összes kiásott gödröt betemették. Pelikán az erdőben gödröt ás Carlossal.
András és Bence a tornyon, én pedig a lábánál hurkolom a tetőhöz való táblákra a kötelet, ők pedig húzzák fel. Megjelenik egy csapat ló, akik mindenáron át akarnak jönni a kerítésen hozzánk, majd kis idő múlva két pásztor lóháton, akik a kerítés innenső oldaláról a túloldalra terelik a lovakat, amazokat pedig ide. Az egyikük mérgesen megjegyzi, hogy miért nem tudtuk becsukni az ajtót este, mi meg értetlenül mondjuk, hogy „de be volt csukva, a marhák törték át”.
Halad a munka, amíg meg nem jelenik Joao és Olívia. Csak rossz híreik vannak:
- bivalyok tönkretették a vizes les körüli helyet, (amit még régebben betonoztunk),
- Sebastiana vérig sértődött és nem hajlandó többet ránk mosni, de Héna igen, dupla annyiért (gondolom, nem kell elmondanom, hogy erre mit mondtam magyarul),
- holnap jön a cement, de a munkásunk nem tudja lepakolni, mert szegecselt a válla, ráadásul Joao nem tud embert sem adni,
- szerinte Bencéék hagyták nyitva este a kaput, és ez most egy napi többlet munkát okozott a pásztoroknak.
Este későn érünk haza, Pelikán személyre szabottan hoz nekünk ennivalót (Andrásnak sok hússal, Bencének bab nélkül, nekem sok zöldséggel). Bence átmegy Sebastiana-hoz, és a diplomáciai érzékét latba vetve elintézi, hogy ezután is mosson ránk, és megmondja, hogy inkább tartson tovább, de ne legyen vizes ruha a zsákban. Dicséretet érdemel.
Vacsi után fejtörés, hogy legyen a holnapi nap, tekintettel arra, hogy kevesen vagyunk a párhuzamos munkákra. és a munkásnak ezek szerint csak olyan melót lehet adni, ami miatt nem megy el. Úgy tűnik itt a munkások az urak, és nem Joao. Úgy bánnak velük, mint a hímes tojásokkal: nem szabad olyan munkát adni nekik, ami nem tetszik, és nem szabad szólnisemmiért, mert elmennek. Agyrém…
Lassan már egy hete annyi a bogár esténként, hogy ajtót nyitni csak úgy lehet, hogy a házban mindet lekapcsolunk, a laptopok monitorát is lehatjuk, és gyorsan beslisszanunk, különben kis cserebogarak jönnek be tízesével egy ajtónyitásra. Ráadásul vannak nagyon apró fekete bogarak is, amik szerintem átférnek a szúnyoghálón, és csípnek, nagyon fájdalmasan. Éjjelente hallgatjuk, hogy koppannak a bogarak a falon a bejárati ajtó melletti lámpa alatt, eleinte még azt hittük, hogy eleredt az eső. Reggelente halomnyi dögöt söprök ki a házból, és le a ház előli járdáról. Büdösek is.
Én egyeztetés közben bealszok, holnap Bencével kint leszek a toronynál, a további tervet már nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése