57. nap
2009. december 11.
A délelőtt azzal telik, hogy az itatós leshez kiszállítják a fiúk a dolgokat (maga a les, víz, szerszámok), én pedig próbálom rendezni a repjegyünket az Amazonashoz (Alta Floresta), mivel szegény András már több, mint egy hete nem tudja interneten keresztül lefoglalni, és az árak pedig kúsznak felfelé.
Brazíliában több légitársaság is van, mi a GOL-al repültünk eddig, mert az a legolcsóbb. Minden brazil embernek van egy CPF száma (talán a mi adószámunkkal egyenértékű), és bármit is vesz (számlára) vagy dolgozik, ezt a számot kérik tőle. Természetesen nekünk ilyen nincs, emiatt a foglalási rendszerben nem tudunk a második oldalról tovább jutni a harmadikra, ahol a Visa kártyánk számát kéri, de valamilyen érthetetlen oknál fogva semmilyen magyar bankkártyát nem fogadnak el elektronikus vásárlás során ebben az országban.
Miután egy hét alatt sem sikerült megoldani ezt a problémát, ráadásul a chat-online sem működik (a segítség), megkértem Brunát, hogy próbálja meg telefonon elintézni a foglalást. Ő szomorúan magyarázza, hogy karácsonyra szeretett volna hazajutni Curitiba-ba, de az apukája tudott csak, nagy nehezen buszjegyet szerezni. Azt mondja, hogy karácsony és újév előtt megbolondul az ország, és mindenki utazni és vásárolni akar.
Végül is délutánra sikerül lefoglalnia a jegyeket, ami a telefonos foglalás miatt még 4.000 forinttal drágább lett (András őrjöng), de a foglalásunkat törlik, ha nem fizetjük ki 3 napon belül. Miután Fernando elment Campo Grande-ba anélkül, hogy adjunk neki pénzt (mert nem várta meg), most meg kell kérnünk Joao-t, hogy használhatjuk-e a kártyáját, és készpénzben odaadnunk neki. Agyrém az egész…
Délután a fiúk beállítják a lest a helyére és összeszerelik, azért ilyen gyorsan, mert már lapra szerelve vitték ki, este nyolcra jönnek haza.
Ma délután érkeznek vendégek, mindennek csillogni-villogni kell. Délután nagy csődület a víztorony alatt, Joao csóválja a fejét egyfolytában, kúsznak-másznak a földön. Kiderül, hogy nincs víz. Hosszas szerelés és tanakodás után lett víz, de fekete. Olyan fekete víz folyik a csapokból, hogy befogja a törölközőt is, amiben törölközünk. És erre érkeznek a vendégek.
Este mindenki hamar elalszik, fárasztó volt a fiúknak a mai nap, a rengeteg szúnyog teljesen összecsípte őket.
Brazíliában több légitársaság is van, mi a GOL-al repültünk eddig, mert az a legolcsóbb. Minden brazil embernek van egy CPF száma (talán a mi adószámunkkal egyenértékű), és bármit is vesz (számlára) vagy dolgozik, ezt a számot kérik tőle. Természetesen nekünk ilyen nincs, emiatt a foglalási rendszerben nem tudunk a második oldalról tovább jutni a harmadikra, ahol a Visa kártyánk számát kéri, de valamilyen érthetetlen oknál fogva semmilyen magyar bankkártyát nem fogadnak el elektronikus vásárlás során ebben az országban.
Miután egy hét alatt sem sikerült megoldani ezt a problémát, ráadásul a chat-online sem működik (a segítség), megkértem Brunát, hogy próbálja meg telefonon elintézni a foglalást. Ő szomorúan magyarázza, hogy karácsonyra szeretett volna hazajutni Curitiba-ba, de az apukája tudott csak, nagy nehezen buszjegyet szerezni. Azt mondja, hogy karácsony és újév előtt megbolondul az ország, és mindenki utazni és vásárolni akar.
Végül is délutánra sikerül lefoglalnia a jegyeket, ami a telefonos foglalás miatt még 4.000 forinttal drágább lett (András őrjöng), de a foglalásunkat törlik, ha nem fizetjük ki 3 napon belül. Miután Fernando elment Campo Grande-ba anélkül, hogy adjunk neki pénzt (mert nem várta meg), most meg kell kérnünk Joao-t, hogy használhatjuk-e a kártyáját, és készpénzben odaadnunk neki. Agyrém az egész…
Délután a fiúk beállítják a lest a helyére és összeszerelik, azért ilyen gyorsan, mert már lapra szerelve vitték ki, este nyolcra jönnek haza.
Ma délután érkeznek vendégek, mindennek csillogni-villogni kell. Délután nagy csődület a víztorony alatt, Joao csóválja a fejét egyfolytában, kúsznak-másznak a földön. Kiderül, hogy nincs víz. Hosszas szerelés és tanakodás után lett víz, de fekete. Olyan fekete víz folyik a csapokból, hogy befogja a törölközőt is, amiben törölközünk. És erre érkeznek a vendégek.
Este mindenki hamar elalszik, fárasztó volt a fiúknak a mai nap, a rengeteg szúnyog teljesen összecsípte őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése