47. nap
2009. december 1.
Számunkra hihetetlen, hogy decembert írunk, inkább, mintha június lenne…
Reggel András finom sütit hoz tejeskávéval. A végén még ehető lesz a kaja.
Pelikán nyolc óra körül elcsattog a kocsival, megy Mirandába ügyet intézni. Andrással kint a műhelyben vágjuk le a fákat a lesekhez. Többet ma nem tudunk tenni, mivel a többi alapanyag a hangárban van, és a szállításhoz kellene a kocsi.
Elindulunk ebédelni, de útközben András egy kisebb fán meglátja a Curassow-t. Gyorsan beszaladok a házba a gépért (Andrásnak egy örökkévalóságnak tűnt), ő pedig fotózza először a fa alól, majd a fa tetejéről. Egy kis idő után a madár megunja, és lerepül a földre, kb. 5 méterre a fától. András próbálja minél közelebbről fényképezni. Én összeszedem a fa körüli összes gyümölcsöt és magot, mint potenciális madárkaját, de egyik sem kell neki. Aztán az egyik pillanatban András ujjáról lecsippent egy kis zöld levélkét, gyorsan megtépem a legközelebbi bokrot, lengetem felé a levelet, és elveszi! Lengetek még egyet, és a kezemből eszik! András már egyik kezével etet, a másikkal videózik. Fél óra után otthagyjuk.
Ebédre rizses hús volt, ismét zsírosan elkészítve, meg bab, ami ma sós volt. Egyszer csak előkerül Gvato egy nagy edény hűtött édességgel (tejkaramella), amit még Maria készített. Végre valami finom.
Ebéd után megérkezik Bence is, simán megjárta Bolíviát, így nincs gond a brazil vízummal (olvasd vissza az indulásunk napját, ha nem érted). Hozott tejet, dinnyét és Andrásnak a névnapjára bolíviai sört és csokikat.
Meséljük Bencének a madarat, kimennek Andrással és a madár még mindig ott van. Bence fotóz, majd mennek lest építeni.
Egyszer kinézek hozzájuk, elújságolom, hogy megitattam a madarat, és ott ül az ajtónk előtt. Míg kint vagyok náluk, a három lovas pásztor a marhákat az egyik karámból a másikba tereli lóháton, lasszóval. Érdekes látvány volt! Gvato majdnem leesett a lóról, mint negyedik pásztor, Joao le is tiltotta róla.
Hatkor kimegyek hozzájuk, hogy menjünk karakarát etetni és videózni. Közben megérkezik Pelikán is, aki Miranda helyett Corumbában kötött ki, mert abban az irányban a buszra csak fél órát kellett várnia, míg Miranda felé hármat.
András szerez rizses húst, ami az ebéd volt, de a vacsora is az lesz. Ezalatt én felvágom apróra a kolbászt (azt amivel a piranyhákat is etettük, univerzális), majd beállítják a fiúk a gépeket. Ma még több madár jött le, mint tegnap! Ha így folytatjuk, külön szakácsot kell bérelni!
Mire végzünk, a talált békát fotózzák a fiúk, ami akkora, mint egy kisebb mocsári teknős.
Sötétedéskor mind a négyen átmegyünk vacsorázni, ugyanaz, mint az ebéd, ráadásként egybesült nagy marha comb, és főtt krumpli.
Este netezés, élménybeszámolók, zenehallgatás.
Reggel András finom sütit hoz tejeskávéval. A végén még ehető lesz a kaja.
Pelikán nyolc óra körül elcsattog a kocsival, megy Mirandába ügyet intézni. Andrással kint a műhelyben vágjuk le a fákat a lesekhez. Többet ma nem tudunk tenni, mivel a többi alapanyag a hangárban van, és a szállításhoz kellene a kocsi.
Elindulunk ebédelni, de útközben András egy kisebb fán meglátja a Curassow-t. Gyorsan beszaladok a házba a gépért (Andrásnak egy örökkévalóságnak tűnt), ő pedig fotózza először a fa alól, majd a fa tetejéről. Egy kis idő után a madár megunja, és lerepül a földre, kb. 5 méterre a fától. András próbálja minél közelebbről fényképezni. Én összeszedem a fa körüli összes gyümölcsöt és magot, mint potenciális madárkaját, de egyik sem kell neki. Aztán az egyik pillanatban András ujjáról lecsippent egy kis zöld levélkét, gyorsan megtépem a legközelebbi bokrot, lengetem felé a levelet, és elveszi! Lengetek még egyet, és a kezemből eszik! András már egyik kezével etet, a másikkal videózik. Fél óra után otthagyjuk.
Ebédre rizses hús volt, ismét zsírosan elkészítve, meg bab, ami ma sós volt. Egyszer csak előkerül Gvato egy nagy edény hűtött édességgel (tejkaramella), amit még Maria készített. Végre valami finom.
Ebéd után megérkezik Bence is, simán megjárta Bolíviát, így nincs gond a brazil vízummal (olvasd vissza az indulásunk napját, ha nem érted). Hozott tejet, dinnyét és Andrásnak a névnapjára bolíviai sört és csokikat.
Meséljük Bencének a madarat, kimennek Andrással és a madár még mindig ott van. Bence fotóz, majd mennek lest építeni.
Egyszer kinézek hozzájuk, elújságolom, hogy megitattam a madarat, és ott ül az ajtónk előtt. Míg kint vagyok náluk, a három lovas pásztor a marhákat az egyik karámból a másikba tereli lóháton, lasszóval. Érdekes látvány volt! Gvato majdnem leesett a lóról, mint negyedik pásztor, Joao le is tiltotta róla.
Hatkor kimegyek hozzájuk, hogy menjünk karakarát etetni és videózni. Közben megérkezik Pelikán is, aki Miranda helyett Corumbában kötött ki, mert abban az irányban a buszra csak fél órát kellett várnia, míg Miranda felé hármat.
András szerez rizses húst, ami az ebéd volt, de a vacsora is az lesz. Ezalatt én felvágom apróra a kolbászt (azt amivel a piranyhákat is etettük, univerzális), majd beállítják a fiúk a gépeket. Ma még több madár jött le, mint tegnap! Ha így folytatjuk, külön szakácsot kell bérelni!
Mire végzünk, a talált békát fotózzák a fiúk, ami akkora, mint egy kisebb mocsári teknős.
Sötétedéskor mind a négyen átmegyünk vacsorázni, ugyanaz, mint az ebéd, ráadásként egybesült nagy marha comb, és főtt krumpli.
Este netezés, élménybeszámolók, zenehallgatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése