52. nap
2009. december 6.
A Mikulás végül is rengeteg döglött bogarat hagyott itt reggelre, meg jó sok felhőt az égen.
Reggel hatkor keltünk, mert szerettünk volna korán elindulni „szafarizni” a hidas-földes úton Corumbá felé. Arra még nem jártunk. Persze reggeli még nem volt, csak fél hét előtt, ilyen Maria-nal soha nem fordult elő. Végül is sikerült háromnegyed hétkor elindulnunk. Pelikán a platón, mi meg Andrással a kocsiban. Szerencsére a fék már jó a kocsin, kiderült, hogy egy csepp fékolaj sem volt benne, be is nyakalt vagy fél litert belőle.
Andrásnak egy új faja volt, Pelikánnak több is. Corumbá felé az út sokkal hangulatosabb, mint Burraco das Piranhas felé, az út keskenyebb és sokkal több az erdő. A folytonos esőzések jól láthatóak a tájon, minden mélyedésben víz áll, sőt néhol az út is átalakult kis úszómedencévé. Most látjuk csak, hogy ide miért csak ilyen magas, batár kocsik a megfelelőek. Szegény Szamaránk már sok dolgot átélt, de ezt nem bírta volna.
A Negro folyóig nem jutunk el, mert időre jövünk vissza, majd legközelebb. Viszont találunk egy vendéglőt, 4 km-re az elágazástól (azaz a lodge-tól 16 km-re) ahol lehet venni kekszeket, meg üdítőket ugyanolyan horror áron, mint Passo do Lontra-ban. De ez közelebb van 4 km-rel.
Visszaérünk, nézzük a TV-t Andrással, Bence és Pelikán netezik. Ebédre a szokásos rizs, bab, sült marha és majonézes céklasaláta (utálom, de eszek belőle). Ebéd után nézem még egy kicsit a TV-t, a többiek neteznek, de annyira jók a műsorok, hogy elalszok. Mire felébredek Bence és Pelikán kimennek az itatós lesekhez. Akkor érnek vissza, amikor megjelenik Joao és Olívia is, azzal, hogy itt az új emberünk. Leülnek a medence mellé és fél órán keresztül egyeztetnek, többek között arról, hogy az embereket úgy lehet megtartani, hogy a munkaidő 7-11 és 13-17 között tart, és ha tererézni akarnak, akkor hagyni kell őket tererézni, addig ameddig nekik jól esik. Terere: valamilyen teafűszerűség, amire jeges vizet öntenek, és szipkaszerű szívószállal isszák. Minket is kínáltak már, de én még nem próbáltam, és nem is szeretném.
Az egyeztetést követően Bence és Pelikán kimennek a toronyhoz felszerelni néhány dolgot, szandálban, pólóban, nem vittek magukkal sem rádiót, sem esőcuccot. Persze nem sokkal azután hogy kimentek, leszakadt az ég, olyannyira, hogy a ház mögötti focipályán vízi meccset lehetne szervezni, és a vacsorához az étterembe gumicsizmában kellett átcsattognunk. Mindenhol folyik a víz, a mélyedésekben pedig áll. A házunk előtti mandarinfa most kap elég vizet, remélem, hogy lesz termés rajta rendesen.
Nézzük az ablakon át, hogy szakad az eső. András nem tud madarászni, bekapcsolja a TV-t. Éppen most van vége a brazil focibajnokságnak, az utolsó fordulót látjuk. Néha bekapcsolnak más helyszíneket is, ott is a kupa-esélyesek nyomulnak, nagyon szoros a pontverseny. Végül is a Flamengó nyer, hatszoros bajnok lett. Nagy az ünneplés a Maracana stadionban.
Vacsora közben Andrással arról beszélünk, hogy a fiúknak már itt kellene lenniük. Biztos történt valami. Visszamegyünk a házba, Pelikánnak viszünk vacsorát, mert lehet, hogy Bence megint kicentizi és 8 órára érnek vissza, amikor már nem lesz étel, mert megeszik. De nyolcra sem érnek vissza. András szerint vagy nekik lett bajuk, vagy a kocsinak. Fél kilenc körül, vizesen csattogva beesik Pelikán az ajtó elé azzal, hogy 1-2 km-re innen elakadtak a vizes homokban, Bence átrakta négy kerék meghajtásba a kocsit, és akkor olyannyira lekapart, hogy a kerekek alatti vákuum leszívta a kocsit, és felült az alja. András elszalad Trigó-ért, aki jön a másik toyotával, kötéllel, és visszamennek Bencéhez és a kocsihoz.
Én a nappaliban hallgatom a rádiót, (a lodge hullámhosszán vagyunk, így mindenkit lehet hallani), és próbálom kibogozni a beszélgetéseket. Mintha arról lenne szó, hogy Trigo sem tud visszajönni a „a toyota-mentő-toyotával”, mert azzal is történt valami. Ezek után le is merül a rádió, de hallom, ahogy Barriga elindul a második „mentő-toyotával”. Kíváncsi vagyok a végeredményre.
Fél tíz magasságában megérkezik egy toyota, kiderül Barriga az, hozza Trigót és a három fiút. A mi kocsinkat nem sikerült kihúzni, Trigóé meg hátramenetben maradt.
Kis idő múlva megjelenik Trigó, hogy akkor át kellene menni a másik fazendára a traktorért (miért oda?), és blablabla. Háromszor ismétli meg a szöveget, András megelégeli és hoz papírt meg ceruzát „Rajzoljunk b.meg!” felkiáltással. Szépen felskicceli a lapra, hogy hol a lodge, a fazenda és a kocsik elakadva, majd odatolja neki, hogy rajzolja bele, mit szeretne mondani. Trigó újra elhadarj a az előbbieket, és behúz két vonalat a rajzba. Senki nem érte semmit. Végül Bence átmegy Trigóval Brunához, és megegyeznek, hogy holnap reggel ötre jönnek, kiviszik a fiúkat is kocsit menteni.
2009. december 6.
A Mikulás végül is rengeteg döglött bogarat hagyott itt reggelre, meg jó sok felhőt az égen.
Reggel hatkor keltünk, mert szerettünk volna korán elindulni „szafarizni” a hidas-földes úton Corumbá felé. Arra még nem jártunk. Persze reggeli még nem volt, csak fél hét előtt, ilyen Maria-nal soha nem fordult elő. Végül is sikerült háromnegyed hétkor elindulnunk. Pelikán a platón, mi meg Andrással a kocsiban. Szerencsére a fék már jó a kocsin, kiderült, hogy egy csepp fékolaj sem volt benne, be is nyakalt vagy fél litert belőle.
Andrásnak egy új faja volt, Pelikánnak több is. Corumbá felé az út sokkal hangulatosabb, mint Burraco das Piranhas felé, az út keskenyebb és sokkal több az erdő. A folytonos esőzések jól láthatóak a tájon, minden mélyedésben víz áll, sőt néhol az út is átalakult kis úszómedencévé. Most látjuk csak, hogy ide miért csak ilyen magas, batár kocsik a megfelelőek. Szegény Szamaránk már sok dolgot átélt, de ezt nem bírta volna.
A Negro folyóig nem jutunk el, mert időre jövünk vissza, majd legközelebb. Viszont találunk egy vendéglőt, 4 km-re az elágazástól (azaz a lodge-tól 16 km-re) ahol lehet venni kekszeket, meg üdítőket ugyanolyan horror áron, mint Passo do Lontra-ban. De ez közelebb van 4 km-rel.
Visszaérünk, nézzük a TV-t Andrással, Bence és Pelikán netezik. Ebédre a szokásos rizs, bab, sült marha és majonézes céklasaláta (utálom, de eszek belőle). Ebéd után nézem még egy kicsit a TV-t, a többiek neteznek, de annyira jók a műsorok, hogy elalszok. Mire felébredek Bence és Pelikán kimennek az itatós lesekhez. Akkor érnek vissza, amikor megjelenik Joao és Olívia is, azzal, hogy itt az új emberünk. Leülnek a medence mellé és fél órán keresztül egyeztetnek, többek között arról, hogy az embereket úgy lehet megtartani, hogy a munkaidő 7-11 és 13-17 között tart, és ha tererézni akarnak, akkor hagyni kell őket tererézni, addig ameddig nekik jól esik. Terere: valamilyen teafűszerűség, amire jeges vizet öntenek, és szipkaszerű szívószállal isszák. Minket is kínáltak már, de én még nem próbáltam, és nem is szeretném.
Az egyeztetést követően Bence és Pelikán kimennek a toronyhoz felszerelni néhány dolgot, szandálban, pólóban, nem vittek magukkal sem rádiót, sem esőcuccot. Persze nem sokkal azután hogy kimentek, leszakadt az ég, olyannyira, hogy a ház mögötti focipályán vízi meccset lehetne szervezni, és a vacsorához az étterembe gumicsizmában kellett átcsattognunk. Mindenhol folyik a víz, a mélyedésekben pedig áll. A házunk előtti mandarinfa most kap elég vizet, remélem, hogy lesz termés rajta rendesen.
Nézzük az ablakon át, hogy szakad az eső. András nem tud madarászni, bekapcsolja a TV-t. Éppen most van vége a brazil focibajnokságnak, az utolsó fordulót látjuk. Néha bekapcsolnak más helyszíneket is, ott is a kupa-esélyesek nyomulnak, nagyon szoros a pontverseny. Végül is a Flamengó nyer, hatszoros bajnok lett. Nagy az ünneplés a Maracana stadionban.
Vacsora közben Andrással arról beszélünk, hogy a fiúknak már itt kellene lenniük. Biztos történt valami. Visszamegyünk a házba, Pelikánnak viszünk vacsorát, mert lehet, hogy Bence megint kicentizi és 8 órára érnek vissza, amikor már nem lesz étel, mert megeszik. De nyolcra sem érnek vissza. András szerint vagy nekik lett bajuk, vagy a kocsinak. Fél kilenc körül, vizesen csattogva beesik Pelikán az ajtó elé azzal, hogy 1-2 km-re innen elakadtak a vizes homokban, Bence átrakta négy kerék meghajtásba a kocsit, és akkor olyannyira lekapart, hogy a kerekek alatti vákuum leszívta a kocsit, és felült az alja. András elszalad Trigó-ért, aki jön a másik toyotával, kötéllel, és visszamennek Bencéhez és a kocsihoz.
Én a nappaliban hallgatom a rádiót, (a lodge hullámhosszán vagyunk, így mindenkit lehet hallani), és próbálom kibogozni a beszélgetéseket. Mintha arról lenne szó, hogy Trigo sem tud visszajönni a „a toyota-mentő-toyotával”, mert azzal is történt valami. Ezek után le is merül a rádió, de hallom, ahogy Barriga elindul a második „mentő-toyotával”. Kíváncsi vagyok a végeredményre.
Fél tíz magasságában megérkezik egy toyota, kiderül Barriga az, hozza Trigót és a három fiút. A mi kocsinkat nem sikerült kihúzni, Trigóé meg hátramenetben maradt.
Kis idő múlva megjelenik Trigó, hogy akkor át kellene menni a másik fazendára a traktorért (miért oda?), és blablabla. Háromszor ismétli meg a szöveget, András megelégeli és hoz papírt meg ceruzát „Rajzoljunk b.meg!” felkiáltással. Szépen felskicceli a lapra, hogy hol a lodge, a fazenda és a kocsik elakadva, majd odatolja neki, hogy rajzolja bele, mit szeretne mondani. Trigó újra elhadarj a az előbbieket, és behúz két vonalat a rajzba. Senki nem érte semmit. Végül Bence átmegy Trigóval Brunához, és megegyeznek, hogy holnap reggel ötre jönnek, kiviszik a fiúkat is kocsit menteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése