2009. december 20., vasárnap

Itató alja

63. nap

2009. december 17.

A mai napon a kocsival nem történt semmi, bár a differenciálművet cserélni kell, majd. 
Reggel kimegyünk az itatós leshez, ismét rengeteg a szúnyog, hiába fújjuk magunkat a riasztóval, Bence vett riasztó krémet is, de az is csak néhány percig hat. Mindenki hosszú ruhában, kivéve Pelikánt, aki a szúnyogfelhő közepében ülve egy szál pólóban varrja a nadrágját.
Utolsó simítások a lesen és a környékén, kemény földmunka, és a zsaluzás (először ki kell egyenesíteni a betonacélokat, mert félbehajtva hozták a kamionnal a 12 m-es szálakat) fér bele a délelőttbe.
Délután kibetonozzák az itatós les medencéjének az alját (persze Bence azért bejön ismét a házba a kőműves kanálért). Telefonálnak, hogy csak este nyolcra jönnek, így hozok Pelikánnak vacsit.
Vacsi után megjelenik Carlos (Bolita), hogy akkor ő megy haza, mert a lányának lesz az esküvője, és kéri a fizetését. Most mondjam azt, hogy a helyzet cseppet sem gyanús? A fiúk fogadásokat kötnek, hogy visszajön-e vagy nem (hétfőre ígérte a visszajövetelt), és kifizetik az eddigi munkájának nagyobb részét. Persze Carlos előadja a „buszra is kell még” szöveget, és kiszámolja, hogy szerinte ő egy nappal többet dolgozott, mint amit mi mondunk. Végül is szó nélkül elteszi a kapott pénzt, és megbeszéli Andrással, hogy akkor a szobája előtt találkozunk hajnali háromnegyed ötkor, és kivisszük a buszhoz Buracco das Piranhas-ba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése