2009. december 18.
Hajnal negyed ötkor kelünk Andrással, és négy negyvenkor már Carlos szobája előtt állunk a kocsival. Tök sötét a szobában, András bemegy, Carlos nincs sehol. Visszamegyünk a házhoz, hátha átgyalogolt oda nagy izgalmában, de ott sincs. Akkor próbáljuk meg újra a szobájánál. Persze még mindig nincs, ötkor feladjuk, visszamegyünk a házba és lefekszünk aludni. Majd ha akar valamit, úgyis ránk töri az ajtót.
András reggel fél hétkor átmegy a „faluba” reggeliért, ahol elmondják neki, hogy Carlos már este lelépett, és csak egy hónap múlva jön vissza. Erről rajtunk kívül mindenki tudott, és senki nem jött volna szólni, hogy gyerekek, ugyan ne keljetek már korán azért, hogy azt a csávót elvigyétek a fék nélküli kocsin, aki egy szó nélkül elhúzta a csíkot már előző este. Mikor András ezt elmesélte, néhány mondatban összefoglaltam a véleményem ismételten az itteni „nagy ívben sz…k bele más dolgába” hozzáállásról, majd visszadőlök és szundítok még fél órát.
András fél nyolckor kelti a fiúkat, Bence csak nevet a reggeli történeten. Gyorsan megbeszélik a mai nap tervét (tegnap este nem sikerült kideríteni, hogy mennyi csúszásban vagyunk a világmegváltó-háromhetes-tervünkhöz képest, mert egy csomó dolgot már előre megcsináltunk). Délelőtt befejezik az itató betonozását, délután pedig a másik leshez való átcuccolás a terv. Ki kell még oda szállítani a homokot, a sódert és a cementet is, amihez a traki kell, de azt még előtte le kell egyeztetni Joao-val. Ismét egy „biztos” pont az ütemtervben…
Végül is vacsira megérkeznek. Már hamarabb is visszaérhettek volna, de történt egy kis baleset, az erdővel. András tüzet rakott a szúnyogok miatt, majd a munka közben a tűz melletti fa alatt állva furcsa, égett szaruszagot érzett. Honnan jöhet ez a szag? Rájött, hogy a haja ég, a fáról lehulló parázstól. Ugyanis a tűz melletti fa belseje korhadt volt, egy hatalmas kürtőként működött, ami beszívta magába a forró parázzsal teli levegőt, és begyulladt. Alig várta, hogy Bencéék megérkezzenek, akik eközben már úton voltak a leshez a második fuvarra. Mivel más megoldás nem volt, Bence a láncfűrésszel kivágta a fát, Pelikán Bence fölé tartott egy OSB lapot, mert a fából állandóan potyogott a parázs, András meg videózott. A kidöntött fát rárakták a tűzre, majd bejöttek vacsizni (óvintézkedések megtétele után). Most aztán lett anyag a további építkezési napokra is a tűzgyújtáshoz…
Vacsi után kimentünk potoo-t keresni, András nem sokkal a lodge mellett ki is szúr a lámpa fényében, két hatalmas sárgás-vörösen szikrázó szemet. Közelebb megyünk egy nagy elefántfüvesen keresztül a madárhoz, már két méterről nézzük, és csak akkor megy arrébb, amikor András nagyobb zajt csap. Hihetetlen szemei vannak, és szerintem rémisztően rondák.
Még furikázunk a sötétben lámpákkal, a lehetséges potoo lelőhelyek között, de már csak egyet találunk az erdő szélén, ismét látjuk a fényben szikrázó szemeit. Visszafelé elkanyarodunk a les felé, és megnézzük a tüzet, szépen parázslik, de nem ég. Megállunk a folyónál, bevilágítunk a vízbe, ahonnan rengeteg fénylő narancssárga szem süt vissza, kajmánok.
Megint éjfél van, mire lefekszünk, nagyon fáradtan bukunk be az ágyba.
András reggel fél hétkor átmegy a „faluba” reggeliért, ahol elmondják neki, hogy Carlos már este lelépett, és csak egy hónap múlva jön vissza. Erről rajtunk kívül mindenki tudott, és senki nem jött volna szólni, hogy gyerekek, ugyan ne keljetek már korán azért, hogy azt a csávót elvigyétek a fék nélküli kocsin, aki egy szó nélkül elhúzta a csíkot már előző este. Mikor András ezt elmesélte, néhány mondatban összefoglaltam a véleményem ismételten az itteni „nagy ívben sz…k bele más dolgába” hozzáállásról, majd visszadőlök és szundítok még fél órát.
András fél nyolckor kelti a fiúkat, Bence csak nevet a reggeli történeten. Gyorsan megbeszélik a mai nap tervét (tegnap este nem sikerült kideríteni, hogy mennyi csúszásban vagyunk a világmegváltó-háromhetes-tervünkhöz képest, mert egy csomó dolgot már előre megcsináltunk). Délelőtt befejezik az itató betonozását, délután pedig a másik leshez való átcuccolás a terv. Ki kell még oda szállítani a homokot, a sódert és a cementet is, amihez a traki kell, de azt még előtte le kell egyeztetni Joao-val. Ismét egy „biztos” pont az ütemtervben…
Végül is vacsira megérkeznek. Már hamarabb is visszaérhettek volna, de történt egy kis baleset, az erdővel. András tüzet rakott a szúnyogok miatt, majd a munka közben a tűz melletti fa alatt állva furcsa, égett szaruszagot érzett. Honnan jöhet ez a szag? Rájött, hogy a haja ég, a fáról lehulló parázstól. Ugyanis a tűz melletti fa belseje korhadt volt, egy hatalmas kürtőként működött, ami beszívta magába a forró parázzsal teli levegőt, és begyulladt. Alig várta, hogy Bencéék megérkezzenek, akik eközben már úton voltak a leshez a második fuvarra. Mivel más megoldás nem volt, Bence a láncfűrésszel kivágta a fát, Pelikán Bence fölé tartott egy OSB lapot, mert a fából állandóan potyogott a parázs, András meg videózott. A kidöntött fát rárakták a tűzre, majd bejöttek vacsizni (óvintézkedések megtétele után). Most aztán lett anyag a további építkezési napokra is a tűzgyújtáshoz…
Vacsi után kimentünk potoo-t keresni, András nem sokkal a lodge mellett ki is szúr a lámpa fényében, két hatalmas sárgás-vörösen szikrázó szemet. Közelebb megyünk egy nagy elefántfüvesen keresztül a madárhoz, már két méterről nézzük, és csak akkor megy arrébb, amikor András nagyobb zajt csap. Hihetetlen szemei vannak, és szerintem rémisztően rondák.
Még furikázunk a sötétben lámpákkal, a lehetséges potoo lelőhelyek között, de már csak egyet találunk az erdő szélén, ismét látjuk a fényben szikrázó szemeit. Visszafelé elkanyarodunk a les felé, és megnézzük a tüzet, szépen parázslik, de nem ég. Megállunk a folyónál, bevilágítunk a vízbe, ahonnan rengeteg fénylő narancssárga szem süt vissza, kajmánok.
Megint éjfél van, mire lefekszünk, nagyon fáradtan bukunk be az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése