62. nap
2009. december 16.
Folytatva a tegnapi napot, délelőtt kimennek a kocsinkhoz egy Toyotával, de nem sikerül kihúzni, és csak délre ígérik a trakit, ami segíthet. A házban teszünk –veszünk, Bence és Pelikán neteznek, András netezik és alszik felváltva, én meg főként alszok.
Délben már egyre ígérik a trakit, úgyhogy a két fiú munkásruhában lézeng a házban. Ekkor Bence már kezd kicsit nyűgös lenni, hiszen több mint egy napja nem aludt.
A traki még kettőkor sincs sehol, Bence átmegy a „faluba”, Kiko még mindig ott van (csak ő és Joao vezetheti a tarkit). Fél órás rádiózgatás eredményeként (Bence és Olívia angolul, Olívia pedig portugálul a többieknek) kiderül, hogy csak este lesz traki. Bence egyre nyűgösebb. Kéri, hogy legalább vigyenek ki bennünket és az anyagokat a leshez, hogy zsaluzni lehessen. Megjelenik Joao, intézkedik. Jön értünk Trigo, Bence gyorsan tervet vált, először menjenek ki a másik itatóhoz a szerszámokért és a kocsihoz, mert benne van az összes fotós felszerelése. Aggódik, bár azt mondja, hogy az elefántfüvesben akadt el, talán nem látja meg senki, de az már nem Joao területe. Kimennek. Háromnegyed óra múlva két kocsi jön, sikerült kihúzni a mienket. Átpakolnak Trigo kocsijáról, és elindulnak a műhely és a hangár felé.
Nem sokkal később megérkezik gyalog Pelikán, majd Bence is, ismét változik a terv, András és Carlos (Bolita a másik neve) kiviszik az anyagokat, és holnap csinálunk mindent. Két okból született ez a döntés: leszakadt az ég és ömlik az eső, másrészt Bence olyan fáradt, hogy gondolkodni nem tud. Erősen javasolom neki, hogy feküdjön le aludni, és nem sokára már húzza is a lóbőrt.
András jó két óra múlva jelenik meg, természetesen bőrig ázva. Azt mondja, készüljünk, mert be kell mennünk Passo do Lontra-ba benzinért, mert két nap alatt nem sikerült szerezni a lodge-nak (pedig tervben volt), és nem tudunk holnap az aggregátorral dolgozni. Mire felöltözünk, összepakolunk, kiderül, hogy mégsem kell menni, mert holnap tizenegyre hoznak.
Vacsorát Bence kihagyja, még mindig alszik. Andrással megbeszéljük, hogy holnap halálosan kipihent lesz, és pörögni fog egész nap. Persze az ígéret, mely szerint a benzin tizenegyre érkezik (100%), vacsora közben már délután egy órai érkezésre módosul. Hihetetlen, hogy ebben az országban csak az a biztos, ami már megtörtént. Hogy tudnak ezek így élni, ügyet intézni? Számomra rejtély.
Este sikerül a laptopon elindítani az egyik DVD-t, így én végignézem a filmet, András már az elején elalszik.
2009. december 16.
Folytatva a tegnapi napot, délelőtt kimennek a kocsinkhoz egy Toyotával, de nem sikerül kihúzni, és csak délre ígérik a trakit, ami segíthet. A házban teszünk –veszünk, Bence és Pelikán neteznek, András netezik és alszik felváltva, én meg főként alszok.
Délben már egyre ígérik a trakit, úgyhogy a két fiú munkásruhában lézeng a házban. Ekkor Bence már kezd kicsit nyűgös lenni, hiszen több mint egy napja nem aludt.
A traki még kettőkor sincs sehol, Bence átmegy a „faluba”, Kiko még mindig ott van (csak ő és Joao vezetheti a tarkit). Fél órás rádiózgatás eredményeként (Bence és Olívia angolul, Olívia pedig portugálul a többieknek) kiderül, hogy csak este lesz traki. Bence egyre nyűgösebb. Kéri, hogy legalább vigyenek ki bennünket és az anyagokat a leshez, hogy zsaluzni lehessen. Megjelenik Joao, intézkedik. Jön értünk Trigo, Bence gyorsan tervet vált, először menjenek ki a másik itatóhoz a szerszámokért és a kocsihoz, mert benne van az összes fotós felszerelése. Aggódik, bár azt mondja, hogy az elefántfüvesben akadt el, talán nem látja meg senki, de az már nem Joao területe. Kimennek. Háromnegyed óra múlva két kocsi jön, sikerült kihúzni a mienket. Átpakolnak Trigo kocsijáról, és elindulnak a műhely és a hangár felé.
Nem sokkal később megérkezik gyalog Pelikán, majd Bence is, ismét változik a terv, András és Carlos (Bolita a másik neve) kiviszik az anyagokat, és holnap csinálunk mindent. Két okból született ez a döntés: leszakadt az ég és ömlik az eső, másrészt Bence olyan fáradt, hogy gondolkodni nem tud. Erősen javasolom neki, hogy feküdjön le aludni, és nem sokára már húzza is a lóbőrt.
András jó két óra múlva jelenik meg, természetesen bőrig ázva. Azt mondja, készüljünk, mert be kell mennünk Passo do Lontra-ba benzinért, mert két nap alatt nem sikerült szerezni a lodge-nak (pedig tervben volt), és nem tudunk holnap az aggregátorral dolgozni. Mire felöltözünk, összepakolunk, kiderül, hogy mégsem kell menni, mert holnap tizenegyre hoznak.
Vacsorát Bence kihagyja, még mindig alszik. Andrással megbeszéljük, hogy holnap halálosan kipihent lesz, és pörögni fog egész nap. Persze az ígéret, mely szerint a benzin tizenegyre érkezik (100%), vacsora közben már délután egy órai érkezésre módosul. Hihetetlen, hogy ebben az országban csak az a biztos, ami már megtörtént. Hogy tudnak ezek így élni, ügyet intézni? Számomra rejtély.
Este sikerül a laptopon elindítani az egyik DVD-t, így én végignézem a filmet, András már az elején elalszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése