56. nap
2009. december 10.
Reggel Bence kimegy a műhelybe hegeszteni pár dolgot, mire visszaér mi is elkészülünk, hozza Carlost. Lássa mit is csinálunk és kimegyünk a toronyhoz. Pelikán a műhelyben tesz-vesz, várják a ma érkező cementet.
Felhúzzuk a rétegelt lemezeket, amik a torony tetejét adják, érkezik rádión a hívás is, menjen András és Carlos segíteni, mert itt a cement (brazil életünk során először érkezett a megbeszélt időre valami, ráadásul órára pontosan). Ketten kint maradunk Bencével, ő a torony legtetején próbálja előkészíteni a tetőszerkezetet a tetőlemezek fogadására, én alatta adogatom neki a szerszámokat. A toronyban szanaszét az összes szerszám és alapanyag, már megy a munka javában, mikor látjuk, hogy a közeli erdő túlsó végén szakad az eső. Bence gyorsan leugrik hozzám, szedegetjük össze a cuccokat a ládákba, toljuk az egyetlen OSB alá, ami a tetőn van, és teljesen elázunk. Pár perc múlva gyilkos erővel kisüt a nap, Bence újra a tetőn, én meg „kiterítek” mindent száradni.
Ebéd után megérkeznek a fiúk, hoznak kaját és Bence nagy örömére tejberizst is. Eszünk, ez alatt a többiek lepakolják a kocsit. Bence visszaküldi Pelikánt és Carlost a műhelybe hegeszteni, mi pedig folytatjuk a munkát, már Andrással kiegészülve (így azért gyorsabban halad).
Úgy egy óra múlva megérkezik az újabb eső, de erre már fel tudunk készülni, bepakolok jó előre mindent a ládákba, még szemeteszsákokat is húzunk rájuk, csak az aggregátorról feledkeztünk meg. András gyorsan leszalad a létrán, becsomagolja az aggregátort, mire visszaér, tiszta víz. Míg Bencével leszedtük a tetőről a cuccokat, megint elázunk. Beülünk az OSB alá, és találgatjuk, hogy vajon ez hány percig tart majd? Negyed óra múlva megérkeznek Pelikánék a kocsival, még mindig szakad. Megbeszéljük, hogy esőben nem lehet feltenni a tetőt, ezt a napot bebuktuk. Menjenek vissza Pelikánék a kocsival, hozzanak ki OSB-ket, amivel letakarjuk a felszerelt napellenzőket, hogy ne ázzanak, én meg ezalatt rakjak nekik száraz ruhát. Mire lemászok a toronyból, már mindenem vizes, mezítláb ülök be a kocsiba, mert nem akarom az egyetlen cipőmet összesarazni, vizezni.
Felpakolunk, visszamegyünk a toronyhoz, a fiúk kisgatyában már a tetőn dolgoznak (időközben elállt az eső). Hat óra körül Pelikán behoz Carlossal, ők vízzel töltenék a ballonokat a holnapi (vagy holnaputáni) betonozáshoz, én rendet teszek és takarítok, mert reggel nem volt rá idő.
Nem sokkal később megjelenik Pelikán, hogy kicsi a víznyomás, így nem lehet tölteni a ballonokat, menjünk vacsorázni. Hozunk a fiúknak is kaját, és megmentek egy kis dinnyét is, Pelikán kimegy értük a toronyhoz.
Vacsi, megbeszélés a „világmegváltó-naptár” teljesítéséről, zenehallgatás, bogárirtás, alvás.
2009. december 10.
Reggel Bence kimegy a műhelybe hegeszteni pár dolgot, mire visszaér mi is elkészülünk, hozza Carlost. Lássa mit is csinálunk és kimegyünk a toronyhoz. Pelikán a műhelyben tesz-vesz, várják a ma érkező cementet.
Felhúzzuk a rétegelt lemezeket, amik a torony tetejét adják, érkezik rádión a hívás is, menjen András és Carlos segíteni, mert itt a cement (brazil életünk során először érkezett a megbeszélt időre valami, ráadásul órára pontosan). Ketten kint maradunk Bencével, ő a torony legtetején próbálja előkészíteni a tetőszerkezetet a tetőlemezek fogadására, én alatta adogatom neki a szerszámokat. A toronyban szanaszét az összes szerszám és alapanyag, már megy a munka javában, mikor látjuk, hogy a közeli erdő túlsó végén szakad az eső. Bence gyorsan leugrik hozzám, szedegetjük össze a cuccokat a ládákba, toljuk az egyetlen OSB alá, ami a tetőn van, és teljesen elázunk. Pár perc múlva gyilkos erővel kisüt a nap, Bence újra a tetőn, én meg „kiterítek” mindent száradni.
Ebéd után megérkeznek a fiúk, hoznak kaját és Bence nagy örömére tejberizst is. Eszünk, ez alatt a többiek lepakolják a kocsit. Bence visszaküldi Pelikánt és Carlost a műhelybe hegeszteni, mi pedig folytatjuk a munkát, már Andrással kiegészülve (így azért gyorsabban halad).
Úgy egy óra múlva megérkezik az újabb eső, de erre már fel tudunk készülni, bepakolok jó előre mindent a ládákba, még szemeteszsákokat is húzunk rájuk, csak az aggregátorról feledkeztünk meg. András gyorsan leszalad a létrán, becsomagolja az aggregátort, mire visszaér, tiszta víz. Míg Bencével leszedtük a tetőről a cuccokat, megint elázunk. Beülünk az OSB alá, és találgatjuk, hogy vajon ez hány percig tart majd? Negyed óra múlva megérkeznek Pelikánék a kocsival, még mindig szakad. Megbeszéljük, hogy esőben nem lehet feltenni a tetőt, ezt a napot bebuktuk. Menjenek vissza Pelikánék a kocsival, hozzanak ki OSB-ket, amivel letakarjuk a felszerelt napellenzőket, hogy ne ázzanak, én meg ezalatt rakjak nekik száraz ruhát. Mire lemászok a toronyból, már mindenem vizes, mezítláb ülök be a kocsiba, mert nem akarom az egyetlen cipőmet összesarazni, vizezni.
Felpakolunk, visszamegyünk a toronyhoz, a fiúk kisgatyában már a tetőn dolgoznak (időközben elállt az eső). Hat óra körül Pelikán behoz Carlossal, ők vízzel töltenék a ballonokat a holnapi (vagy holnaputáni) betonozáshoz, én rendet teszek és takarítok, mert reggel nem volt rá idő.
Nem sokkal később megjelenik Pelikán, hogy kicsi a víznyomás, így nem lehet tölteni a ballonokat, menjünk vacsorázni. Hozunk a fiúknak is kaját, és megmentek egy kis dinnyét is, Pelikán kimegy értük a toronyhoz.
Vacsi, megbeszélés a „világmegváltó-naptár” teljesítéséről, zenehallgatás, bogárirtás, alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése