71. nap
2009. december 25.
Bence reggel hatkor már megy fotózni, mi még pihenünk.
Miután visszaér, felpakolunk és mindannyian kimegyünk az első itatós leshez. Bence és Pelikán a lesben esztétikai igazításokat végez, mi ketten Andrással kint csináljuk ugyanezt, Carlos pedig a maradék kavicsot hordja az itató köré.
Nem sokkal később Carlos eltűnik, majd visszatántorog, hogy ő nagyon nincs jól, és majdnem lehányja a kocsit. András elviszi a szobájához, és otthagyja. András szavaival élve, ha tegnap csak annyit ivott volna, mint mi négyen összesen, akkor most nem lenne baja.
Belekezdünk a festésbe is, kezd már alakulni a les. Tizenegykor összepakolunk, otthon gyors mosakodás, mindenki felveszi a leginkább ünneplős ruháját, és indulunk a fazendára Joao-ékhoz.
Őszintén, egy kicsit tartottam a kecskétől, de Joao nagyon finoman készítette el, Olívia főtt rizst és paradicsomot hozott köretnek. Állítólag ez a hagyományos karácsonyi ebéd Portugáliában. Volt valami desszert is, ami Olívia szerint nem sikerült, ettől függetlenül mi még legalább kétszer ennyit meg tudtunk volna enni belőle olyan jó volt.
Ebéd után András ledől aludni, szerintem most fogytak el a rejtett energia tartalékai is. Nem csoda, lassan több, mint három hete napi 12-14 óra fizikai munka folyik, a melegben és a szúnyogok között. Nagy csoda, kb. fél órára van net, gyorsan feltöltöm a blogra a képeslapunkat, de e-mailt írni már megint nem tudunk. András próbálkozik továbbra is. Mivel Carlos totál KO, hárman megyünk ki a leshez (András marad), és festjük azt tovább.
Délután négykor visszajövünk a házhoz, Bence és Pelikán kimennek a fazenda környékére, hogy lőjenek egy vad malacot, abból lenne az ünnepi vacsi. Gondolom erről Pelikán fog részletesebben írni a blogjában (www.pel.hu). Este nyolc után jönnek vissza, malac nélkül.
Bence tervet készít januárra, arra az időszakra, amikor ő Costa Rica-ban lesz, mivel nem tudjuk majd elérni sem telefonon, sem e-mailen. Ismét van egy kis net, gyorsan kiküldünk pár e-mailt, aztán megint behal a rendszer.
Alvás.
Miután visszaér, felpakolunk és mindannyian kimegyünk az első itatós leshez. Bence és Pelikán a lesben esztétikai igazításokat végez, mi ketten Andrással kint csináljuk ugyanezt, Carlos pedig a maradék kavicsot hordja az itató köré.
Nem sokkal később Carlos eltűnik, majd visszatántorog, hogy ő nagyon nincs jól, és majdnem lehányja a kocsit. András elviszi a szobájához, és otthagyja. András szavaival élve, ha tegnap csak annyit ivott volna, mint mi négyen összesen, akkor most nem lenne baja.
Belekezdünk a festésbe is, kezd már alakulni a les. Tizenegykor összepakolunk, otthon gyors mosakodás, mindenki felveszi a leginkább ünneplős ruháját, és indulunk a fazendára Joao-ékhoz.
Őszintén, egy kicsit tartottam a kecskétől, de Joao nagyon finoman készítette el, Olívia főtt rizst és paradicsomot hozott köretnek. Állítólag ez a hagyományos karácsonyi ebéd Portugáliában. Volt valami desszert is, ami Olívia szerint nem sikerült, ettől függetlenül mi még legalább kétszer ennyit meg tudtunk volna enni belőle olyan jó volt.
Ebéd után András ledől aludni, szerintem most fogytak el a rejtett energia tartalékai is. Nem csoda, lassan több, mint három hete napi 12-14 óra fizikai munka folyik, a melegben és a szúnyogok között. Nagy csoda, kb. fél órára van net, gyorsan feltöltöm a blogra a képeslapunkat, de e-mailt írni már megint nem tudunk. András próbálkozik továbbra is. Mivel Carlos totál KO, hárman megyünk ki a leshez (András marad), és festjük azt tovább.
Délután négykor visszajövünk a házhoz, Bence és Pelikán kimennek a fazenda környékére, hogy lőjenek egy vad malacot, abból lenne az ünnepi vacsi. Gondolom erről Pelikán fog részletesebben írni a blogjában (www.pel.hu). Este nyolc után jönnek vissza, malac nélkül.
Bence tervet készít januárra, arra az időszakra, amikor ő Costa Rica-ban lesz, mivel nem tudjuk majd elérni sem telefonon, sem e-mailen. Ismét van egy kis net, gyorsan kiküldünk pár e-mailt, aztán megint behal a rendszer.
Alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése