2009. december 7.
András hajnal ötre beállította az órát, mivel a megbeszéltek szerint jön Trigó és kihúzzák a kocsit. Felkapcsolja a villanyt, hogy lássák, mi várjuk őket. Az itteni beváltatlan ígéreteknek megfelelően ötkor nem jött senki, viszont Pelikán kivételével mindannyian 10 percenként felébredtünk, hogy biztos most jönnek és kelni kel. Hat óra tájban meg is jelent Trigó, a kocsinkkal, kihúzták maguk valahogy (traktorral, mint utóbb kiderült). Rossz volt hallani, hogy kezeli a kocsi váltóját, az a csoda, hogy még nem esett szét.
Már most változik az ütemterv, mert egész hétre esőt jósolnak, a lesen történő munkához szigorúan száraz időjárásra van szükségünk.
Reggel Bence kivitte Pelikánt és az új embert a közelebbi itatós les helyszínéhez, hogy kiássák a les helyét. Persze vizet elfelejtettek vinni magukkal, hiába készítettem ki nekik. András és Bence először kiöntözgette a platón maradt szerszámosládákból a vizet, majd felitatták wc-papírral a víz legjavát, és most néhány dolog kivételével a nappaliban szárad a ládák tartalma.
Ez idő alatt én megpróbálom kicserélni az ágyneműhuzatokat, a múlt heti egyeztetés szerint. Átmegyek a mosodába, persze Héna nincs ott, várok egy kicsit, és megjön. Hatalmas adag szennyes huzat mindenhol. Míg várok, szétnézek, hogyan mosnak itt. Érdekes: van egy előáztató-szerűség, ami meleg vízzel összeforgatja a lepedőket (max. 3 fér bele), ez után Héna kézzel kisikálja a benne maradt foltokat, és végül beleteszi a mosógépbe, amibe kb. 3 kiló ruha fér, a mi tárcsás mosógépünkre hajaz. Ha szükséges, van még egy szárítógép is, amit seprűnyéllel kell kapcsolgatni, mert annyira ráz (nem néztem, de szerintem min. 30 éves). A mosoda közepén pedig vasalja a megszáradt huzatokat. Nem irigylem. Bár kértük, hogy legyen mindig hétfő reggelre tiszta huzatunk, nincsen, 3 lepedőt és egy törölközőt még csak most rakott be a szárítóba, majd ha kész hozza.
Ezek után próbálom elintézni, hogy Bence és Pelikán ruháját kimossa Sebastiana, mert a mienket tegnap elvitte, de a fiúk nem készítették ki. Mivel nincs vendég, és nem kell főznie Sebastiana-nak, nem is lehet megtalálni sehol. Egész délelőtt próbálgatom, kiabálok a háza előtt, de csak ebédkor kerül elő egy fél dinnyével a kezében. Bence le is csap rá, és kicsit később jön is a ruhákért, meg hoz nekünk egy nagy edény tejberizst (ami olyan édes, hogy karistolja a torkunkat).
András és Bence folytatja a munkát a műhelyben, én is kinézek hozzájuk.
Ebéd a munkás ebédlőben, mert nincs vendég péntekig. Áthozzák az összes maradékot a turistás konyhából, így most van padlizsán, meg még 2 féle saláta, főként azokat esszük, lesz még alkalom rizst meg babot enni.
Délután Pelikánék ásnak tovább, estefelé elérnek egy mészkőréteget, amiben óránként egy centit tudnak kikaristolni a nem éppen megfelelő szerszámokkal (olvasd www.pel.hu). Én segítek a fiúknak a műhelyben, megtanulom a fúrót is kezelni, hát nem egy nagy dolog.
Este vacsi, utána tejberizs, András TV-t néz. Szomorúan konstatáljuk, hogy megrekedtünk a brazil nyelv tanulásában. Sejtettem, hogy ezzel a tudással, csak bizonyos szintig visszük itt, kellene a nyelvtani alapozás, ami nekünk nincs. Nyelvtankönyvet meg nem hoztunk.
Ma is sajnos egy régebbi képet tudok feltölteni.
Már most változik az ütemterv, mert egész hétre esőt jósolnak, a lesen történő munkához szigorúan száraz időjárásra van szükségünk.
Reggel Bence kivitte Pelikánt és az új embert a közelebbi itatós les helyszínéhez, hogy kiássák a les helyét. Persze vizet elfelejtettek vinni magukkal, hiába készítettem ki nekik. András és Bence először kiöntözgette a platón maradt szerszámosládákból a vizet, majd felitatták wc-papírral a víz legjavát, és most néhány dolog kivételével a nappaliban szárad a ládák tartalma.
Ez idő alatt én megpróbálom kicserélni az ágyneműhuzatokat, a múlt heti egyeztetés szerint. Átmegyek a mosodába, persze Héna nincs ott, várok egy kicsit, és megjön. Hatalmas adag szennyes huzat mindenhol. Míg várok, szétnézek, hogyan mosnak itt. Érdekes: van egy előáztató-szerűség, ami meleg vízzel összeforgatja a lepedőket (max. 3 fér bele), ez után Héna kézzel kisikálja a benne maradt foltokat, és végül beleteszi a mosógépbe, amibe kb. 3 kiló ruha fér, a mi tárcsás mosógépünkre hajaz. Ha szükséges, van még egy szárítógép is, amit seprűnyéllel kell kapcsolgatni, mert annyira ráz (nem néztem, de szerintem min. 30 éves). A mosoda közepén pedig vasalja a megszáradt huzatokat. Nem irigylem. Bár kértük, hogy legyen mindig hétfő reggelre tiszta huzatunk, nincsen, 3 lepedőt és egy törölközőt még csak most rakott be a szárítóba, majd ha kész hozza.
Ezek után próbálom elintézni, hogy Bence és Pelikán ruháját kimossa Sebastiana, mert a mienket tegnap elvitte, de a fiúk nem készítették ki. Mivel nincs vendég, és nem kell főznie Sebastiana-nak, nem is lehet megtalálni sehol. Egész délelőtt próbálgatom, kiabálok a háza előtt, de csak ebédkor kerül elő egy fél dinnyével a kezében. Bence le is csap rá, és kicsit később jön is a ruhákért, meg hoz nekünk egy nagy edény tejberizst (ami olyan édes, hogy karistolja a torkunkat).
András és Bence folytatja a munkát a műhelyben, én is kinézek hozzájuk.
Ebéd a munkás ebédlőben, mert nincs vendég péntekig. Áthozzák az összes maradékot a turistás konyhából, így most van padlizsán, meg még 2 féle saláta, főként azokat esszük, lesz még alkalom rizst meg babot enni.
Délután Pelikánék ásnak tovább, estefelé elérnek egy mészkőréteget, amiben óránként egy centit tudnak kikaristolni a nem éppen megfelelő szerszámokkal (olvasd www.pel.hu). Én segítek a fiúknak a műhelyben, megtanulom a fúrót is kezelni, hát nem egy nagy dolog.
Este vacsi, utána tejberizs, András TV-t néz. Szomorúan konstatáljuk, hogy megrekedtünk a brazil nyelv tanulásában. Sejtettem, hogy ezzel a tudással, csak bizonyos szintig visszük itt, kellene a nyelvtani alapozás, ami nekünk nincs. Nyelvtankönyvet meg nem hoztunk.
Ma is sajnos egy régebbi képet tudok feltölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése