58. nap
2009. december 12.
A mai nap az idegeskedés jegyében telik.
Reggel kimegyünk az itatós leshez betonozni, de annyira szakad az eső már éjfél óta, hogy ezt a programot is bebukjuk. Terv módosítás: a hangárban András vasat vág, a többiek a műhelyben dolgoznak, Bence hegeszt, Pelikán az itatós leshez készít kiegészítőket. Én takarítok, ügyeket intézek.
Délben ebéd, és kiderül, hogy Fernandónak tényleg nincs elég pénze, így nem tudja megvenni a jegyeket Campo Grandeban. Csak 2 percet kellett volna várnia, és most nem kellene emiatt idegeskednünk… András már 2 napja tiszta ideg, Alta Floresta volt a nagy álma, mikor teljesen biztossá vált, hogy jövünk Brazíliába, és most lehet, hogy bukik az egész.
Ebéd után Bruna-val próbálják kifizetni a jegyet a mi kártyánkkal. András a számítógép előtt a GOL oldalára írja a dolgokat, Bruna a telefonon keresztül kér segítséget, 40 perc múlva feladják. Lassan az egész ügyintézésünk annyiba fog kerülni, mintha valamelyikünk bement volna busszal Campo Grande-ba és megvette volna a jegyet.
Megjön Olívia, felvázolom neki a történetet, utána András a problémáit, (lassan Zombi szintre ér). Még egy lehetőség van, Fernandó kimegy a reptérre, és onnan felhívja a légitársaság ingyenes számát, és a kártyánk adataival próbál fizetni.
Mi dolgozunk tovább, a hangárban Joao-ék nagy erőkkel szerelik a Toyotát. Joao kérdezi, mi újság a jeggyel, erre elmondom neki mi történt, a szokásos választ kapom tőle, „Este normale!” Ezt már mi is ismerjük, itt minden normális, ami nekünk nem… Elmondja, hogy Bruna 10 nap alatt tudta megszervezni a hazaútját… Jöhetne rá a válasz, este normale?! 2 óra múlva visszanézek. Olívia mondja, hogy amint meghallották, hogy magyar kártyánk van, már nem is foglalkoztak Fernandóval (ha valaki tudja, hogy miért nem fogadják el, ugyan írja már meg!), de kifizették Joao kártyájával. Örülünk is mindketten, de kicsit zavar is bennünket, hiszen ez Joao-nak egy újabb macera, mivel ha mi kp-ban odaadjuk, neki be kell mennie Mirandába a bankba, és feltenni a számlára, viszont addig ennyivel kevesebbel tudnak gazdálkodni.
András meghallva a hírt már gyorsabban és lelkesebben dolgozik, de mindketten bosszankodunk, mert dupla annyiért fogunk utazni, mint ahogy terveztük. Végül is abban maradunk, hogy valószínűleg ez az egy lehetőségünk lesz az életünkben, hogy eljussunk az Amazonashoz.
Este már végzünk a vacsival, mikor megjelenik Bruna. Hatalmas köszönet jár neki a lelkes és a tőle telhető pontos ügyintézésért. Aranyos lány, de kicsit naiv. Persze András és Bence mindig ugratják, ő meg mindent elhisz. Most éppen azzal, hogy menjünk együtt potoozni (Éjszakai madár, András még itt nem látott). Tíz perc múlva megjelenik terepruhában, cuccal, hogy menjünk, de én megsajnálom, és mondom neki, hogy a kocsink szerelés alatt áll, nem tudunk menni… Mondom azt is, hogy ne higgyen el nekik mindent, de amint megjelenik Bence és rámutat a közelünkben lévő nagy békára, hogy reggelire a combjait kéri megsütve, megint elhiszi…
Rábeszéljük egy sörözős biliárd partira, szerencsére kb. olyan „jól” játszik, mint én, és minden másra figyel, csak a játékra nem. Én már lassan nem is tudok nevetni, mert belefáradok abba, hogy állandóan azon röhögjek, hogy ugratják őt mindennel. Olyan fél tizenegy körül megjelenik „Williams”, a pincérfiú, hogy lámpaoltás és zárás. A játékot befejezzük, de még üldögélünk a kis lámpa alatt, és beszélgetünk mindenféléről. Kiderül, hogy Brunának december 20-a az utolsó napja, utána Curitiba-ban (ott lakik) fog dolgozni, mint kisállat-mentő. Valami kormány által szponzorált projekt, így nem tudni, hogy mikor kezdődik, januárban, februárban, vagy valamikor. Lelkesen (és két sör után) még azt is felajánlja, hogy ha arra járunk, nála nyugodtan lakhatunk, mi is neki ugyanezt
Hazaérve Pelikán már alszik. A csapból még mindig fekete víz folyik, de már senki nem foglalkozik vele. Kései fekvés, hamar elalvás.
A repjegyünk megvan, mostmár csak a buszt kell elintézni, az kb. ugyanilyen tortúra lesz… Nem könnyű ügyeket intézni a világ végéről, ha a másik fél netes kapcsolata és rendszere egy kalap szart ér.
2009. december 12.
A mai nap az idegeskedés jegyében telik.
Reggel kimegyünk az itatós leshez betonozni, de annyira szakad az eső már éjfél óta, hogy ezt a programot is bebukjuk. Terv módosítás: a hangárban András vasat vág, a többiek a műhelyben dolgoznak, Bence hegeszt, Pelikán az itatós leshez készít kiegészítőket. Én takarítok, ügyeket intézek.
Délben ebéd, és kiderül, hogy Fernandónak tényleg nincs elég pénze, így nem tudja megvenni a jegyeket Campo Grandeban. Csak 2 percet kellett volna várnia, és most nem kellene emiatt idegeskednünk… András már 2 napja tiszta ideg, Alta Floresta volt a nagy álma, mikor teljesen biztossá vált, hogy jövünk Brazíliába, és most lehet, hogy bukik az egész.
Ebéd után Bruna-val próbálják kifizetni a jegyet a mi kártyánkkal. András a számítógép előtt a GOL oldalára írja a dolgokat, Bruna a telefonon keresztül kér segítséget, 40 perc múlva feladják. Lassan az egész ügyintézésünk annyiba fog kerülni, mintha valamelyikünk bement volna busszal Campo Grande-ba és megvette volna a jegyet.
Megjön Olívia, felvázolom neki a történetet, utána András a problémáit, (lassan Zombi szintre ér). Még egy lehetőség van, Fernandó kimegy a reptérre, és onnan felhívja a légitársaság ingyenes számát, és a kártyánk adataival próbál fizetni.
Mi dolgozunk tovább, a hangárban Joao-ék nagy erőkkel szerelik a Toyotát. Joao kérdezi, mi újság a jeggyel, erre elmondom neki mi történt, a szokásos választ kapom tőle, „Este normale!” Ezt már mi is ismerjük, itt minden normális, ami nekünk nem… Elmondja, hogy Bruna 10 nap alatt tudta megszervezni a hazaútját… Jöhetne rá a válasz, este normale?! 2 óra múlva visszanézek. Olívia mondja, hogy amint meghallották, hogy magyar kártyánk van, már nem is foglalkoztak Fernandóval (ha valaki tudja, hogy miért nem fogadják el, ugyan írja már meg!), de kifizették Joao kártyájával. Örülünk is mindketten, de kicsit zavar is bennünket, hiszen ez Joao-nak egy újabb macera, mivel ha mi kp-ban odaadjuk, neki be kell mennie Mirandába a bankba, és feltenni a számlára, viszont addig ennyivel kevesebbel tudnak gazdálkodni.
András meghallva a hírt már gyorsabban és lelkesebben dolgozik, de mindketten bosszankodunk, mert dupla annyiért fogunk utazni, mint ahogy terveztük. Végül is abban maradunk, hogy valószínűleg ez az egy lehetőségünk lesz az életünkben, hogy eljussunk az Amazonashoz.
Este már végzünk a vacsival, mikor megjelenik Bruna. Hatalmas köszönet jár neki a lelkes és a tőle telhető pontos ügyintézésért. Aranyos lány, de kicsit naiv. Persze András és Bence mindig ugratják, ő meg mindent elhisz. Most éppen azzal, hogy menjünk együtt potoozni (Éjszakai madár, András még itt nem látott). Tíz perc múlva megjelenik terepruhában, cuccal, hogy menjünk, de én megsajnálom, és mondom neki, hogy a kocsink szerelés alatt áll, nem tudunk menni… Mondom azt is, hogy ne higgyen el nekik mindent, de amint megjelenik Bence és rámutat a közelünkben lévő nagy békára, hogy reggelire a combjait kéri megsütve, megint elhiszi…
Rábeszéljük egy sörözős biliárd partira, szerencsére kb. olyan „jól” játszik, mint én, és minden másra figyel, csak a játékra nem. Én már lassan nem is tudok nevetni, mert belefáradok abba, hogy állandóan azon röhögjek, hogy ugratják őt mindennel. Olyan fél tizenegy körül megjelenik „Williams”, a pincérfiú, hogy lámpaoltás és zárás. A játékot befejezzük, de még üldögélünk a kis lámpa alatt, és beszélgetünk mindenféléről. Kiderül, hogy Brunának december 20-a az utolsó napja, utána Curitiba-ban (ott lakik) fog dolgozni, mint kisállat-mentő. Valami kormány által szponzorált projekt, így nem tudni, hogy mikor kezdődik, januárban, februárban, vagy valamikor. Lelkesen (és két sör után) még azt is felajánlja, hogy ha arra járunk, nála nyugodtan lakhatunk, mi is neki ugyanezt
Hazaérve Pelikán már alszik. A csapból még mindig fekete víz folyik, de már senki nem foglalkozik vele. Kései fekvés, hamar elalvás.
A repjegyünk megvan, mostmár csak a buszt kell elintézni, az kb. ugyanilyen tortúra lesz… Nem könnyű ügyeket intézni a világ végéről, ha a másik fél netes kapcsolata és rendszere egy kalap szart ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése