128. nap
2010. február 20.
Reggel hétkor ébredünk, kicsit meggyötörten. Összepakolunk, reggelizünk, majd kilenckor elindulunk a csónakkal Paranagua-ba. Azért ilyen korán, mert apálykor nyugodtabb a tenger, és így nem ázunk el mi sem.
Elköszönünk Olga-tól, Dalton majd Paranagua-ban vár minket. Nagyon kedves pár, részükről tényleg él az a szándék, hogy ha fizetnek a vendégek, akkor érezzék is jól magukat. Olga meséli, hogy az utóbbi húsz évben nagy változások mentek végbe a szigeten, ’90 óta van áram, és évente mindig jönnek népszámolni, meg adatokat felvenni. Van egyszemélyes postájuk is. Lassan ez a hely sem lesz olyan, mint régen, de ez ellen dolgoznak.
Az út egy órás a csónakkal, a víz összehasonlíthatatlanul nyugodtabb, mint amikor jöttünk. Végig delfinek kísérnek minket. A három nap alatt szerintem száz delfinnel találkoztunk, úgyhogy nekem is teljesült a vágyam, végre egészen közelről is láthattam ezeket a játékos állatokat.
Paranagua-ban beülünk egy netszalonban, skypolunk a szülőkkel. Utána ebédelünk, és az egy órás busszal visszajövünk Curitiba-ba.
András most éppen útban van Bruna-hoz, hogy elhozza a másik nagy táskánkat, majd éjfélig elütjük valahol az időt, ugyanis akkor indul a buszunk Sao Paolo-ba, ahol Olivia rokonánál fogunk lakni.
Elköszönünk Olga-tól, Dalton majd Paranagua-ban vár minket. Nagyon kedves pár, részükről tényleg él az a szándék, hogy ha fizetnek a vendégek, akkor érezzék is jól magukat. Olga meséli, hogy az utóbbi húsz évben nagy változások mentek végbe a szigeten, ’90 óta van áram, és évente mindig jönnek népszámolni, meg adatokat felvenni. Van egyszemélyes postájuk is. Lassan ez a hely sem lesz olyan, mint régen, de ez ellen dolgoznak.
Az út egy órás a csónakkal, a víz összehasonlíthatatlanul nyugodtabb, mint amikor jöttünk. Végig delfinek kísérnek minket. A három nap alatt szerintem száz delfinnel találkoztunk, úgyhogy nekem is teljesült a vágyam, végre egészen közelről is láthattam ezeket a játékos állatokat.
Paranagua-ban beülünk egy netszalonban, skypolunk a szülőkkel. Utána ebédelünk, és az egy órás busszal visszajövünk Curitiba-ba.
András most éppen útban van Bruna-hoz, hogy elhozza a másik nagy táskánkat, majd éjfélig elütjük valahol az időt, ugyanis akkor indul a buszunk Sao Paolo-ba, ahol Olivia rokonánál fogunk lakni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése