102. nap
2010. január 25.
Reggel hatkor kel András, még egy utolsó madarászat a ház körül, mint amikor jött, akkor se bírt magával. Messzire nem jut, mert a víz már lassan a mi házunknál áll. Beszél Bolitával, hogy ugyan adja már meg a tíz reált, amivel tartozik a fehér rumért, de nem hajlandó, András ott hagyja, majd megoldjuk máshogy. Esmiria is elkészíti a számlát, összesen harminchárom reál, András ad neki huszonhármat, és mondja, hogy a maradék tízet hajtsa be Bolitától.
Én is felkelek, még összepakolom azt a keveset, ami tegnap kimaradt, lehúzom az ágyat. Ma van ágyneműcsere, de az már Pelikánra marad, mivel Héna fél kilenc előtt nem ér a mosókonyhába.
András és Pelikán elszámolnak, majd kisöprök, felcuccolunk és elindulunk. Az indulás fél kilencre volt megbeszélve, várunk a lodge kikötőjében, kilenckor sikerül is leindulni. Pelikán is kijön a csónakkal az Abobral hídig, megnézi a folyót, meg az utat. Joao jól mondta, hogy háromnegyed órás az út, mikor kikötünk, már vár ránk a kocsi. Most először ránk vártak! Elköszönünk Pelikántól, és indulunk kocsival Buraco felé. Egy kis japán visz minket, meséli, hogy a szülei japánok, hatvanhat éve élnek itt, ő már Brazíliában született. Passo-ban kicsit várunk, mert a töltik fel a kompkikötőt, szállítják nagy kamionokkal a marhákat, nagy a tumultus. Ez alatt a bácsika helyet cserél a fiával, és megy elinni a pénzt, amit most fizettünk ki. Mintha a fogamat húznák…
Buraco-ban beülünk a „büfébe”, tervezünk, számolunk. Van rá két óránk. Végül is ez az elsődleges tervünk, amit még a neten le kell ellenőriznünk: Cristalino - Alta Floresta – Cuiabá –Campo Grande – Curitibá – Foz de Iguacu – Argentín oldal - Sao Paolo. De ez még képlékeny, szeretnénk búvárkodni is, de Bonito nagyon drága hely, és Olívia szerint Cuiabá-tól nem messze van egy majdnem olyan, és mivel kevesen ismerik, sokkal olcsóbb. Szóval a terv még nem végleges. Ilyen sem volt még egy utazásunk alatt sem.
A busz most csak tíz percet késik, természetesen dől a hideg levegő a szellőzőből. Miranda felé még mindig tart az útfelújítás, az egyiknél huszonöt percet állunk. Mirandaban állunk még húsz percet a Zero Hora-ban, ezalatt mi elmegyünk a Pantanal Hotelig, mert ott tudunk wifi-t lopni, és írunk pár mondatot anyuéknak, kérve hogy tájékoztassák András anyukáját is. Természetesen itt is tíz perccel később indulunk. Megkérdezem ezalatt a parkolóban lévő utazási irodát, hogy megy-e busz Bonito-ból Foz de Iguacu-ba, és mennyi a jegy, de nem tudják megmondani, csak kb. Ilyen utazási irodát! Beszélek a sofőrrel is, hogy álljon meg a reptérnél, szerencsére nem probléma, így meg tudunk spórolni majdnem háromezer forintot, mert nem kell taxival kijönni a városközpontból. Az már egy éjszaka szállás az egyikünknek egy hostelben. Már csak így számolunk…
Most ülünk a reptéren és várjuk az este tizenegy órát, hogy becsekkoljunk, és hajnali fél egykor induljon a gép. András ideges, mert a mi járatunk nincs csak kiírva, a személyzet már megnyugtatta, hogy menni fog, de ő akkor is ideges. Mondom neki, hogy ne nyugtalankodjon, mert ki van fizetve a jegy, és ha nem visznek el, majd én cirkuszolok a pultnál, akkor kezdjen el idegeskedni…
Hajnal kettőre érünk Cuiaba-ba, terveink szerint a reptéren alszunk, és este hétkor indul a buszunk Alta Floresta-ba, reggel hét órási érkezéssel. Onnan a lodge kocsija visz bennünket tovább délután, és miután a kocsit lecseréljük hajóra, este érkezünk a lodge-ba. Három nap utazás, atyaég!
Én is felkelek, még összepakolom azt a keveset, ami tegnap kimaradt, lehúzom az ágyat. Ma van ágyneműcsere, de az már Pelikánra marad, mivel Héna fél kilenc előtt nem ér a mosókonyhába.
András és Pelikán elszámolnak, majd kisöprök, felcuccolunk és elindulunk. Az indulás fél kilencre volt megbeszélve, várunk a lodge kikötőjében, kilenckor sikerül is leindulni. Pelikán is kijön a csónakkal az Abobral hídig, megnézi a folyót, meg az utat. Joao jól mondta, hogy háromnegyed órás az út, mikor kikötünk, már vár ránk a kocsi. Most először ránk vártak! Elköszönünk Pelikántól, és indulunk kocsival Buraco felé. Egy kis japán visz minket, meséli, hogy a szülei japánok, hatvanhat éve élnek itt, ő már Brazíliában született. Passo-ban kicsit várunk, mert a töltik fel a kompkikötőt, szállítják nagy kamionokkal a marhákat, nagy a tumultus. Ez alatt a bácsika helyet cserél a fiával, és megy elinni a pénzt, amit most fizettünk ki. Mintha a fogamat húznák…
Buraco-ban beülünk a „büfébe”, tervezünk, számolunk. Van rá két óránk. Végül is ez az elsődleges tervünk, amit még a neten le kell ellenőriznünk: Cristalino - Alta Floresta – Cuiabá –Campo Grande – Curitibá – Foz de Iguacu – Argentín oldal - Sao Paolo. De ez még képlékeny, szeretnénk búvárkodni is, de Bonito nagyon drága hely, és Olívia szerint Cuiabá-tól nem messze van egy majdnem olyan, és mivel kevesen ismerik, sokkal olcsóbb. Szóval a terv még nem végleges. Ilyen sem volt még egy utazásunk alatt sem.
A busz most csak tíz percet késik, természetesen dől a hideg levegő a szellőzőből. Miranda felé még mindig tart az útfelújítás, az egyiknél huszonöt percet állunk. Mirandaban állunk még húsz percet a Zero Hora-ban, ezalatt mi elmegyünk a Pantanal Hotelig, mert ott tudunk wifi-t lopni, és írunk pár mondatot anyuéknak, kérve hogy tájékoztassák András anyukáját is. Természetesen itt is tíz perccel később indulunk. Megkérdezem ezalatt a parkolóban lévő utazási irodát, hogy megy-e busz Bonito-ból Foz de Iguacu-ba, és mennyi a jegy, de nem tudják megmondani, csak kb. Ilyen utazási irodát! Beszélek a sofőrrel is, hogy álljon meg a reptérnél, szerencsére nem probléma, így meg tudunk spórolni majdnem háromezer forintot, mert nem kell taxival kijönni a városközpontból. Az már egy éjszaka szállás az egyikünknek egy hostelben. Már csak így számolunk…
Most ülünk a reptéren és várjuk az este tizenegy órát, hogy becsekkoljunk, és hajnali fél egykor induljon a gép. András ideges, mert a mi járatunk nincs csak kiírva, a személyzet már megnyugtatta, hogy menni fog, de ő akkor is ideges. Mondom neki, hogy ne nyugtalankodjon, mert ki van fizetve a jegy, és ha nem visznek el, majd én cirkuszolok a pultnál, akkor kezdjen el idegeskedni…
Hajnal kettőre érünk Cuiaba-ba, terveink szerint a reptéren alszunk, és este hétkor indul a buszunk Alta Floresta-ba, reggel hét órási érkezéssel. Onnan a lodge kocsija visz bennünket tovább délután, és miután a kocsit lecseréljük hajóra, este érkezünk a lodge-ba. Három nap utazás, atyaég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése