78. nap
2010. január 1.
Reggel hétkor András elindul a szokásos újévi madarászatára. Terve, hogy a lodge körül legalább száz madárfajt lásson, ha ez nem sikerül, akkor kimegy a délutáni szafarival a fazendára.
Én kilenc körül kelek, lézengek jobbra-balra, reggelizek. Kiderül, hogy a Copacabanan tegnap éjjel kettő millióan voltak, ami szerintem hihető is. Mire végzek a reggelivel Pelikán is eldönti, hogy rápróbál az arákra újévi fotózás címén. Azt mondja, hogy talán addig sem szedik szét a tornyot, míg ő ott van. Ugyanis tegnap kimentek Carlossal a toronyhoz, és meglepődve látták, hogy az arák bent ülnek a toronyban, behordták az összes pálmamagot, és kikezdték a csőrükkel az összes OSB lap szélét. Mindenesetre jól érezték magukat.
András ebéd előtt ér vissza, kicsit netezünk, de nagyon akadozik az elérhetőség.
Átmegyek a melós konyhára, hogy hozzak Pelikánnak ebédet, de csak rizs, meg bab van. Hát szép újévi ebéd!
Ebéd után kicsit pihizünk mindketten, majd András kolbászol még a ház körül, már nyolcvan feletti fajszámnál jár. Szerencsére Pelikán reggel újratelepítette a Media Player-t, így a tőle átmásolt Alien vs. Predatort tudom nézni angolul, angol felirattal. Számomra is meglepő, hogy mennyi mindent megértek belőle. Délután elered az eső, ránk telepszik a sötétség is.
András bár túllépte a száz fajt, azt tervezi, hogy mégis elmegy a szafarival, Rodrigo viszi az embereket, valahova messze, mert ő így szeret vezetni. Én hezitálok, de végül is ma a kényelem dönt, nincs kedvem esőben kocsikázni a platón. Maradok, inkább megnézem a film második részét is.
András éppen elindul, amikor Pelikán bejelentkezik a rádión, hogy gond van a kocsival. Miért nem lepődünk meg ezen? A kardántengely szétesett, a négy csavarból három eltűnt, egy pedig eltört, és most lehelte ki a rendszer a lelkét. András előkeríti Carlost, aki csodálatos módon csak kevéssé másnapos, hogy szedje össze a szerelő-cuccát, és menjen ki a felmentő-kocsival. Én ezalatt kiviszek egy menetes szárat, biztos-ami-biztos alapon. A szafari Andrással elmegy.
Nem sokkal ezután hallom, hogy Fernando hívja Pelikánt, nyugi, mennek a kocsival és Carlos a szerelőládával. Este hét előtt megáll egy kocsi a ház előtt, nem a mienk, és kiszáll belőle Pelikán. Végül is Carlos nem ment, és nélküle a szerelőláda is nehezen jutott volna ki. A kocsi ott áll valahol a torony és a fazenda között. Mellesleg ekkor már szakad az eső.
András nem sokkal később érkezik, azzal, hogy sok mindent nem láttak, de szafari helyett a tócsákban rodeóztak. Persze alsógatyáig vizesen… Viszont cserébe, most látta a legtöbb fajt egy nap alatt, 118-t!
Lassan kezdjük azt hinni, hogy ez Costa Rica, és Bence ment rossz helyre, mert azt mesélték Pelikánnal, hogy CR-ben mindig esett az eső, megállás nélkül. Mióta Bence elment, itt is ez a helyzet. Na jó, néha vannak kisebb szünetek. Joao azt jósolta, hogy február 15-ére itt nagy vizek lesznek. Ha ebben az irányban folytatódik az esőzés intenzitása, akkor még igaza is lesz, és csónakkal is fogunk közlekedni. Már azon gondolkozok, hogy a csónakban mi mehet tönkre?
A vacsira is csak esernyővel tudunk átmenni, a medence is önfeltöltőssé válik, a Curassow behúzódik esőmentes helyekre és mindenkinek mond valamit. Rodrigó el is nevezte Elvisnek, na nem a hangja, hanem inkább a frizurája miatt (lásd Szelíd Curassow bejegyzésünk képét).
Egész éjjel esik, és kezd hűvös lenni. Elfér rajtunk a hosszú nadrág, és éjjel a takaró is.
Én kilenc körül kelek, lézengek jobbra-balra, reggelizek. Kiderül, hogy a Copacabanan tegnap éjjel kettő millióan voltak, ami szerintem hihető is. Mire végzek a reggelivel Pelikán is eldönti, hogy rápróbál az arákra újévi fotózás címén. Azt mondja, hogy talán addig sem szedik szét a tornyot, míg ő ott van. Ugyanis tegnap kimentek Carlossal a toronyhoz, és meglepődve látták, hogy az arák bent ülnek a toronyban, behordták az összes pálmamagot, és kikezdték a csőrükkel az összes OSB lap szélét. Mindenesetre jól érezték magukat.
András ebéd előtt ér vissza, kicsit netezünk, de nagyon akadozik az elérhetőség.
Átmegyek a melós konyhára, hogy hozzak Pelikánnak ebédet, de csak rizs, meg bab van. Hát szép újévi ebéd!
Ebéd után kicsit pihizünk mindketten, majd András kolbászol még a ház körül, már nyolcvan feletti fajszámnál jár. Szerencsére Pelikán reggel újratelepítette a Media Player-t, így a tőle átmásolt Alien vs. Predatort tudom nézni angolul, angol felirattal. Számomra is meglepő, hogy mennyi mindent megértek belőle. Délután elered az eső, ránk telepszik a sötétség is.
András bár túllépte a száz fajt, azt tervezi, hogy mégis elmegy a szafarival, Rodrigo viszi az embereket, valahova messze, mert ő így szeret vezetni. Én hezitálok, de végül is ma a kényelem dönt, nincs kedvem esőben kocsikázni a platón. Maradok, inkább megnézem a film második részét is.
András éppen elindul, amikor Pelikán bejelentkezik a rádión, hogy gond van a kocsival. Miért nem lepődünk meg ezen? A kardántengely szétesett, a négy csavarból három eltűnt, egy pedig eltört, és most lehelte ki a rendszer a lelkét. András előkeríti Carlost, aki csodálatos módon csak kevéssé másnapos, hogy szedje össze a szerelő-cuccát, és menjen ki a felmentő-kocsival. Én ezalatt kiviszek egy menetes szárat, biztos-ami-biztos alapon. A szafari Andrással elmegy.
Nem sokkal ezután hallom, hogy Fernando hívja Pelikánt, nyugi, mennek a kocsival és Carlos a szerelőládával. Este hét előtt megáll egy kocsi a ház előtt, nem a mienk, és kiszáll belőle Pelikán. Végül is Carlos nem ment, és nélküle a szerelőláda is nehezen jutott volna ki. A kocsi ott áll valahol a torony és a fazenda között. Mellesleg ekkor már szakad az eső.
András nem sokkal később érkezik, azzal, hogy sok mindent nem láttak, de szafari helyett a tócsákban rodeóztak. Persze alsógatyáig vizesen… Viszont cserébe, most látta a legtöbb fajt egy nap alatt, 118-t!
Lassan kezdjük azt hinni, hogy ez Costa Rica, és Bence ment rossz helyre, mert azt mesélték Pelikánnal, hogy CR-ben mindig esett az eső, megállás nélkül. Mióta Bence elment, itt is ez a helyzet. Na jó, néha vannak kisebb szünetek. Joao azt jósolta, hogy február 15-ére itt nagy vizek lesznek. Ha ebben az irányban folytatódik az esőzés intenzitása, akkor még igaza is lesz, és csónakkal is fogunk közlekedni. Már azon gondolkozok, hogy a csónakban mi mehet tönkre?
A vacsira is csak esernyővel tudunk átmenni, a medence is önfeltöltőssé válik, a Curassow behúzódik esőmentes helyekre és mindenkinek mond valamit. Rodrigó el is nevezte Elvisnek, na nem a hangja, hanem inkább a frizurája miatt (lásd Szelíd Curassow bejegyzésünk képét).
Egész éjjel esik, és kezd hűvös lenni. Elfér rajtunk a hosszú nadrág, és éjjel a takaró is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése