75. nap
2009. december 29.
Hajnal hatkor már indulásra készen ülünk a kocsiban a Falu előtt, Trigo-ra várunk, aki tegnap este jelezte, hogy szeretne velünk jönni, mert megy Campo Grande-ba Maria-hoz. Ők ugyanis egy pár, csak Trigo maradt még dolgozni. valószínű Joao kérésére, vagy a szerződése miatt. Ezt nem tudjuk pontosan.
Persze Trigo-t Bence ébreszti, nincs is teljesen összepakolva, úgyhogy hat-tízkor elköszönünk tőle, mert ha Bence lekési a buszt, akkor bukta a repjegyet, amivel eddig is voltak problémák.
Kidöcögünk Passo do Lontra-ig, ahol nagy meglepetésre feltört a helyi szállító vállalkozás, már komp van, és ingyenes! Bence alig tud megállni a kompon, mert integetnek neki, hogy menjen-menjen, de az integetős népség nem tudja, hogy nekünk már jó ideje nincs fék a kocsin.
A kamion még mindig a vízben van, a híd változatlan leszakadt állapotban, annyi a változás, hogy a kamion már nem látszódik ki a vízből, köszönhetően az elmúlt napok esőzéseinek, és a nagy mennyiségű vízinövénynek, ami ráúszott. Szerintem már hal óvodát nyitottak a vezetőfülkében.
Passo-tól az út talán még rosszabb, mint a múltkor volt. Idejében kiérünk Buracco-ba, ez azt jelenti, hogy a durván 30 km megtételére komppal együtt összesen másfél órára volt szükség (megjegyzem, fék nélkül).
Buracco-ban egy pasas odajön hozzánk, és vartyog valamit, hogy nem fognak a fiúk felférni a buszra, mert olyan sokan vannak rajta. András megnyugtatja, hogy egy ember biztosan felfér, mert már van jegye, Bence mindenképpen fel fog férni, akár van hely, akár nincs. Pelikán meg feltúrja magát, ez a terv. Várunk jó félórát (éljen a buszmenetrend), és persze gond nélkül felférnek a buszra.
Mi elindulunk visszafelé, Passo-ban megállunk, eszünk egy-egy jégkrémet. Az étteremben szeretnénk inni egy tejeskávét, de nem tudnak ilyennel szolgálni, mert nincs tej. Mivel nincs tej, veszünk magunknak belőle négy dobozzal, hogy legyen reggelire a müzli mellé. Bepakolunk a kocsiba és zötyögünk tovább. Útközben eldöntjük, hogy bemegyünk az újonnan felfedezett étterembe és akkor ott iszunk egy tejeskávét. Így is lett, nem kanyarodtunk le az útról a lodge felé, hanem mentünk tovább Corumbának. Itt sem jártunk szerencsével, mert nem volt kávé. Ketten megittunk egy fél literes Coca-t, de a vége már így is nehezen ment le, annyira cukros és szénsavas volt az itteni egysíkú italválaszték után. Viszont volt egy tündi-bündi kiscica, amit jól megnyaggásztam, kiélve a cicahiányomat. Egész jól tűrte, nagyon játékos volt.
Ebédre visszaértünk. Persze Carlos nem csinált semmit a délelőtt folyamán, András kérdésére, hogy mi történt, csak annyi volt a válasz, hogy ő itt van a szobájában, a talicska a mi házunknál, a munka meg az erdőben van. Mindezt sokatmondó pillantásokkal…
Dél után András kivitte Carlost az erdőbe, így most új kifogást kell találnia a talicskázás ellen. Mi kimegyünk a toronyhoz, befejezzük az andráskeresztek menetes-szárazását. Ezután leellenőrizzük, hogy mit alkotott az erdőben Carlos, hát az egy délelőttös munka felét nem sikerült egy délután megoldania. Nem egy Munka Hőse, ő sem.
Teszünk-veszünk a házban és körülötte. Mivel elment a két „byte-faló” (Bence és Pelikán) tudunk netezni, skypolni, anyuékkal és húgommal konferenciahívást intézni és még videózni is. Tiszta luxus!!! András is tud beszélni a szüleivel.
Vacsi után Pelikán telefonját várjuk a recepción, hogy holnap melyik busszal jön, hányra menjünk ki elé. András gyorsan elmondja az infókat a komppal kapcsolatban, Pelikán is a híreket, majd megbeszélik, hogy folyt.köv. a neten. Visszamegyünk a házba, persze nincs net. Mint egy rémmesében.
András délután lemosatta Carlossal a kocsit, mert olyan koszos volt, hogy az már szégyen. Mit mondanak a turisták, hogy a négy „ungarosz” ilyen koszlott kocsival jár?!
Alvás.
Persze Trigo-t Bence ébreszti, nincs is teljesen összepakolva, úgyhogy hat-tízkor elköszönünk tőle, mert ha Bence lekési a buszt, akkor bukta a repjegyet, amivel eddig is voltak problémák.
Kidöcögünk Passo do Lontra-ig, ahol nagy meglepetésre feltört a helyi szállító vállalkozás, már komp van, és ingyenes! Bence alig tud megállni a kompon, mert integetnek neki, hogy menjen-menjen, de az integetős népség nem tudja, hogy nekünk már jó ideje nincs fék a kocsin.
A kamion még mindig a vízben van, a híd változatlan leszakadt állapotban, annyi a változás, hogy a kamion már nem látszódik ki a vízből, köszönhetően az elmúlt napok esőzéseinek, és a nagy mennyiségű vízinövénynek, ami ráúszott. Szerintem már hal óvodát nyitottak a vezetőfülkében.
Passo-tól az út talán még rosszabb, mint a múltkor volt. Idejében kiérünk Buracco-ba, ez azt jelenti, hogy a durván 30 km megtételére komppal együtt összesen másfél órára volt szükség (megjegyzem, fék nélkül).
Buracco-ban egy pasas odajön hozzánk, és vartyog valamit, hogy nem fognak a fiúk felférni a buszra, mert olyan sokan vannak rajta. András megnyugtatja, hogy egy ember biztosan felfér, mert már van jegye, Bence mindenképpen fel fog férni, akár van hely, akár nincs. Pelikán meg feltúrja magát, ez a terv. Várunk jó félórát (éljen a buszmenetrend), és persze gond nélkül felférnek a buszra.
Mi elindulunk visszafelé, Passo-ban megállunk, eszünk egy-egy jégkrémet. Az étteremben szeretnénk inni egy tejeskávét, de nem tudnak ilyennel szolgálni, mert nincs tej. Mivel nincs tej, veszünk magunknak belőle négy dobozzal, hogy legyen reggelire a müzli mellé. Bepakolunk a kocsiba és zötyögünk tovább. Útközben eldöntjük, hogy bemegyünk az újonnan felfedezett étterembe és akkor ott iszunk egy tejeskávét. Így is lett, nem kanyarodtunk le az útról a lodge felé, hanem mentünk tovább Corumbának. Itt sem jártunk szerencsével, mert nem volt kávé. Ketten megittunk egy fél literes Coca-t, de a vége már így is nehezen ment le, annyira cukros és szénsavas volt az itteni egysíkú italválaszték után. Viszont volt egy tündi-bündi kiscica, amit jól megnyaggásztam, kiélve a cicahiányomat. Egész jól tűrte, nagyon játékos volt.
Ebédre visszaértünk. Persze Carlos nem csinált semmit a délelőtt folyamán, András kérdésére, hogy mi történt, csak annyi volt a válasz, hogy ő itt van a szobájában, a talicska a mi házunknál, a munka meg az erdőben van. Mindezt sokatmondó pillantásokkal…
Dél után András kivitte Carlost az erdőbe, így most új kifogást kell találnia a talicskázás ellen. Mi kimegyünk a toronyhoz, befejezzük az andráskeresztek menetes-szárazását. Ezután leellenőrizzük, hogy mit alkotott az erdőben Carlos, hát az egy délelőttös munka felét nem sikerült egy délután megoldania. Nem egy Munka Hőse, ő sem.
Teszünk-veszünk a házban és körülötte. Mivel elment a két „byte-faló” (Bence és Pelikán) tudunk netezni, skypolni, anyuékkal és húgommal konferenciahívást intézni és még videózni is. Tiszta luxus!!! András is tud beszélni a szüleivel.
Vacsi után Pelikán telefonját várjuk a recepción, hogy holnap melyik busszal jön, hányra menjünk ki elé. András gyorsan elmondja az infókat a komppal kapcsolatban, Pelikán is a híreket, majd megbeszélik, hogy folyt.köv. a neten. Visszamegyünk a házba, persze nincs net. Mint egy rémmesében.
András délután lemosatta Carlossal a kocsit, mert olyan koszos volt, hogy az már szégyen. Mit mondanak a turisták, hogy a négy „ungarosz” ilyen koszlott kocsival jár?!
Alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése