79. nap
2010. január 2.
Reggel felkelünk és a műhelyben folytatjuk az újabb keselyűs les összerakását. András próbálja leszervezni, hogy Carlos jusson el a kocsiig, és szerelje meg, illetve, hogy Gvato vigyen ki a toronyhoz egy adag kavicsot a trakival. Mindkét terv bedől, mert Gvato három hónapra szabira megy és nincs kedve dolgozni. A felmentő kocsi is lerobbant, és nem tudják megoldani a problémáját, a trakinak még mindig nem jó az aksija, nem lehet elindítani. Nem sokkal később megjelenik a szomszéd fazendáról egy idős ember (általában ünnepek alkalmából szoktuk látni, vagy mikor tankolni jön, de a szomszéd fazendán még nagyobb a trankilo-hangulat, így ez is ritkaság számba megy) trakival, azzal próbálják behúzni az itteni kis trakit. Ez egy kétórás projekt, el nem tudom mondani, hogy mit műveltek, és hányszor vesztek össze ez alatt. Húzták előre, húzták hátra, próbálták hosszabb kötéllel, gyorsabban, szóval mindenhogy kevés sikerrel. Számunkra egy nem világos, ha ennyi kocsi meg traki van ezen a fazendán, akkor miért nincs aksitöltő?
Tizenegy körül sikerült a trakit beállítani a lajtos kocsi elé, mert azt is ki kellene húzni a kész itatós leshez, állandó jelleggel tölteni kellene az itatót, hogy oda szokjanak a madarak.
Ezek után megérkezik Kiko a turistás kocsival, és kiviszi Pelikánt meg Carlost a magyar-toyotához. Végül is sikerül megcsinálniuk, és Carlos újra végignézi a kocsit ebéd után.
Szerencsére megérkeznek a frissen mosott ruháink is, bár megint nedvesen vannak bepakolva a zsákba. Viszont akkora szerencsénk van, hogy ebédidő alatt száz ágra süt a Nap, szinte éget, gyorsan kirakom a kötélre, megfújja a szél is, és nagyon friss illatuk lesz. Pelikán kicsit rosszabbul járt, mert szerinte van olyan pólója, amit koszosan kapott vissza. Valamit csinált az egyik törölközőnkkel is, mert a feketéből kékesszürke lett, András egy-két alsógatyájával egyetemben. Lassan már nem is idegesítem magam ezen, mert eldöntöttük, hogy nem viszünk haza minden ruhát. Van olyan trikóm, ami az itteni mosási-projektnek köszönhetően akkorára megnyúlt, hogy a mázsás Sebastiana is nyugodtan beleférne.
Délután folytatjuk a les építését, a műhelyajtót rendszeresen ki-, becsukjuk közben, mert ha esik az eső, akkor becsap, illetve köszönhetően a betonozást végző szintező mesternek, befolyik a műhelybe a víz. Ha meg nem esik, akkor kicsit kinyitjuk az ajtót, hogy kapjunk levegőt. Viszont szinte egész nap esik, néha csak szemerkél, sokszor viszont kegyetlenül szakad.
Délután megjelenik Rodrigó a műhelyben, kezében egy félméteres kibelezett farönkkel, amiben egy madzag van kifeszítve, és azt nyekeregteti egy ronggyal. Most tanulja, hogyan lehet ezzel a tradicionális pantanali szerkezettel jaguárt behívni. Egész délután ezt hallgatjuk, a vége felé már kezdett elég jó hangja lenni. Este örömmel újságolta, hogy már kisujjában van a technika, és majd megtanítja Andrást is.
Délután öt körül megérkeznek Pelikánék, kicsit besegít a les szerelésében, és megcsinálja az egyik hosszabbítót, amit András flexelt szét, miután az kétszer is megrázta. Nem lett semmi baj, egyszerűen csak elöregedett a műanyag borítás a vezetéken, és amikor rátérdelt, megcsípte a 110V. Mert itt annyi van.
Erről jut eszembe: Kedves Lányok, Asszonyok. Ha valaki hosszabb időre jön ide, és szeretne magával hozni epilátort, az győződjön meg arról, hogy lesz-e 220V, mert ha nem, akkor a kínok kínját éli meg. Ugyanis a 110V éppen csak annyi energiát ad, hogy megfogja és meghúzza a szőrszálat, de ki nem tépi, és mindezt lassan. Szerencsére a műhelyben van 220V, de a házunkban nincs.
Estére szinte kész a második les is tető nélkül (igazából ez a negyedik). Az eső is szakad egyfolytában, mire a műhely előtt álló kocsiba beszállunk, teljesen elázunk. Vacsira is esőben megyünk.
A vacsi elején odajön hozzánk Fernando, hogy kérünk-e pezsgőt? Nem is értjük a kérdését, mire fel? Mert Joao újévi ajándéka egy üveg pezsgő. Gyorsan eldöntjük, hogy mi nem kérünk, tekintettel arra, hogy karácsony este is meghívtak vacsira bennünket, és utólag kiszámlázták, emellett miért január másodikán ajándékoz meg minket, mikor szilveszterre ők hívtak meg vacsorázni? Nem értjük.
Este a fiúk számítógépeznek, nincs net, én TV-t nézek. A szokásos megy mind a harminckét csatornán.
Alvás.
Holnap vasárnap, de dolgozunk, mert majd Bolíviában vesszük ki a vasárnapokat. Ugyanis Bence kifelejtette az ütemtervből Bolíviát, ettől függetlenül vasárnapokkal együtt is kész leszünk a ránk kiszabott munkákkal (ha nem történik semmi extra).
Tizenegy körül sikerült a trakit beállítani a lajtos kocsi elé, mert azt is ki kellene húzni a kész itatós leshez, állandó jelleggel tölteni kellene az itatót, hogy oda szokjanak a madarak.
Ezek után megérkezik Kiko a turistás kocsival, és kiviszi Pelikánt meg Carlost a magyar-toyotához. Végül is sikerül megcsinálniuk, és Carlos újra végignézi a kocsit ebéd után.
Szerencsére megérkeznek a frissen mosott ruháink is, bár megint nedvesen vannak bepakolva a zsákba. Viszont akkora szerencsénk van, hogy ebédidő alatt száz ágra süt a Nap, szinte éget, gyorsan kirakom a kötélre, megfújja a szél is, és nagyon friss illatuk lesz. Pelikán kicsit rosszabbul járt, mert szerinte van olyan pólója, amit koszosan kapott vissza. Valamit csinált az egyik törölközőnkkel is, mert a feketéből kékesszürke lett, András egy-két alsógatyájával egyetemben. Lassan már nem is idegesítem magam ezen, mert eldöntöttük, hogy nem viszünk haza minden ruhát. Van olyan trikóm, ami az itteni mosási-projektnek köszönhetően akkorára megnyúlt, hogy a mázsás Sebastiana is nyugodtan beleférne.
Délután folytatjuk a les építését, a műhelyajtót rendszeresen ki-, becsukjuk közben, mert ha esik az eső, akkor becsap, illetve köszönhetően a betonozást végző szintező mesternek, befolyik a műhelybe a víz. Ha meg nem esik, akkor kicsit kinyitjuk az ajtót, hogy kapjunk levegőt. Viszont szinte egész nap esik, néha csak szemerkél, sokszor viszont kegyetlenül szakad.
Délután megjelenik Rodrigó a műhelyben, kezében egy félméteres kibelezett farönkkel, amiben egy madzag van kifeszítve, és azt nyekeregteti egy ronggyal. Most tanulja, hogyan lehet ezzel a tradicionális pantanali szerkezettel jaguárt behívni. Egész délután ezt hallgatjuk, a vége felé már kezdett elég jó hangja lenni. Este örömmel újságolta, hogy már kisujjában van a technika, és majd megtanítja Andrást is.
Délután öt körül megérkeznek Pelikánék, kicsit besegít a les szerelésében, és megcsinálja az egyik hosszabbítót, amit András flexelt szét, miután az kétszer is megrázta. Nem lett semmi baj, egyszerűen csak elöregedett a műanyag borítás a vezetéken, és amikor rátérdelt, megcsípte a 110V. Mert itt annyi van.
Erről jut eszembe: Kedves Lányok, Asszonyok. Ha valaki hosszabb időre jön ide, és szeretne magával hozni epilátort, az győződjön meg arról, hogy lesz-e 220V, mert ha nem, akkor a kínok kínját éli meg. Ugyanis a 110V éppen csak annyi energiát ad, hogy megfogja és meghúzza a szőrszálat, de ki nem tépi, és mindezt lassan. Szerencsére a műhelyben van 220V, de a házunkban nincs.
Estére szinte kész a második les is tető nélkül (igazából ez a negyedik). Az eső is szakad egyfolytában, mire a műhely előtt álló kocsiba beszállunk, teljesen elázunk. Vacsira is esőben megyünk.
A vacsi elején odajön hozzánk Fernando, hogy kérünk-e pezsgőt? Nem is értjük a kérdését, mire fel? Mert Joao újévi ajándéka egy üveg pezsgő. Gyorsan eldöntjük, hogy mi nem kérünk, tekintettel arra, hogy karácsony este is meghívtak vacsira bennünket, és utólag kiszámlázták, emellett miért január másodikán ajándékoz meg minket, mikor szilveszterre ők hívtak meg vacsorázni? Nem értjük.
Este a fiúk számítógépeznek, nincs net, én TV-t nézek. A szokásos megy mind a harminckét csatornán.
Alvás.
Holnap vasárnap, de dolgozunk, mert majd Bolíviában vesszük ki a vasárnapokat. Ugyanis Bence kifelejtette az ütemtervből Bolíviát, ettől függetlenül vasárnapokkal együtt is kész leszünk a ránk kiszabott munkákkal (ha nem történik semmi extra).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése