82. nap
2010. január 5.
Reggel kimegyünk a műhelybe és folytatjuk a munkálatokat. Carlos a műhely előtt csiszol, de olyan látványosan akarja jelezni felénk, hogy mindene fáj, hogy az már kabaréba illik. Sokszor azt se tudja mit is tapogasson magán, amikor odanézünk, ráadásul mikor meglátja, hogy milyen penészes fákat kell csiszolnia, akkor kiderül, hogy ma még allergiás is.
Kilenc körül csatlakozik hozzánk Pelikán is, aki a torony lépcsőit készíti. Néha gondok adódnak, hogy ki melyik szerszámot mikor tudja használni, de megoldódik ez is.
Megérkezik a szabadságáról Esmiria is, ő itt a manager. Kedves lány, főként azután, hogy kiszámlázott nekünk a szabadsága előtt 37.000 forintnyi telefonszámlát. Igen harminchétezret. Hogy mire, azt nem tudjuk. Tény, hogy a légitársasággal összesen 60 percet beszéltünk, mire sikerült a repjegyünket elintézni Alta Florestáva (Amazonas), de tudjuk, hogy az ennyi nem lehet. Fernando ebben nem tudott segíteni (akinek köszönhetjük ezt a sok telefonálási cécót, ugyanis ha öt percet vár ránk, akkor simán kifizethette volna a repjegyünket Campo Grande-ban, ahova ment, csak ő jó brazilosan tojt az egészre). Végül is kiderül, hogy itt nincs olyan, hogy számla, hanem az általunk lejegyzetelt perc és másodperc mennyiséget szorozzák be meghatározott tarifával, és azt kell fizetni. Ilyet sem láttam még. A kedves Esmiria nem 1,5-tel szorzott, hanem 3,5-tel, ami a Magyarországra indított tarifáknak felel meg, és így 21.000 forinttal többet írt fel nekünk. Kellemes kis mellékkereset, ha a fizetésed havi 90.000-re rúg…
Ebéd a vendégekkel, én ma kihagyom a húst, hátha helyreáll a béke a gyomromban.
Estére sikerül az összes tetőt felraknunk a lesekre, levágjuk a bádogot is, és kivágjuk egy részét az ablakoknak és a szellőzőknek.
Kicsit teniszezünk is, illetve András teniszezik, én szerencsétlenkedek a pályán, mivel életemben először fogtam teniszütőt a kezemben. Az első félóra után kiderül, hogy a tenisz nem szerepel a rejtett tehetségeim között. Miután András megelégeli, hogy sokadik alkalommal landol a labda a pályától elég messze (az én ütéseim), abbahagyjuk a harminc fokos melegben, és talpat égető betonon a játékot.
Elkapjuk Kiko-t is, aki hozott nekünk Passo-ból fehér rumot, és kísérletezünk a Caipirinha elkészítésével. Kell hozzá még cukor, víz, jég és lime. Lime fát találtunk a mosoda mellett, úgyhogy próbálkozunk. Elsőre nem igazán jön össze a dolog, végül addig hígítjuk vízzel, hogy limonádé lesz belőle.
Rodrigo csatlakozik hozzánk a vacsi alatt, meséli, hogy láttak a turistákkal valami macskafélét. Szerinte 2-3 hét, és lehet csónakos túrákat is szervezni. Mi már alig várjuk Andrással. Megbeszéljük vele, hogy holnap este átjön, és megtanít bennünket a caipirinha elkészítésére. Miután extra gyorsan belapátolja a vacsiját sorban átül mindegyik asztalhoz, és beszélget a vendégekkel. Hihetetlen érzéke van ehhez a munkához!
Vacsi után Pelikán mozit nyit a szobájában, megnézzük a Gran Torino című filmet, amiben nagyon mocskosul és szlengben beszélnek, de ettől eltekintve jó volt. Hollywood-i és mégis van cselekménye!
Éjjel megint keveset alszok. Sajnos még nem jöttem rá, hogy mi az oka annak, hogy vannak éjszakák, amikor egyáltalán nem tudok aludni, csak dobálom magam az ágyban. Bencének köszönhetően már a matracunk is jó, kemény és kényelmes, a pókok már nem zavarnak, addig, amíg nem jönnek fél méternél közelebb hozzám, a meleg is elviselhető. Nem tudom, mi lehet az oka.
Kilenc körül csatlakozik hozzánk Pelikán is, aki a torony lépcsőit készíti. Néha gondok adódnak, hogy ki melyik szerszámot mikor tudja használni, de megoldódik ez is.
Megérkezik a szabadságáról Esmiria is, ő itt a manager. Kedves lány, főként azután, hogy kiszámlázott nekünk a szabadsága előtt 37.000 forintnyi telefonszámlát. Igen harminchétezret. Hogy mire, azt nem tudjuk. Tény, hogy a légitársasággal összesen 60 percet beszéltünk, mire sikerült a repjegyünket elintézni Alta Florestáva (Amazonas), de tudjuk, hogy az ennyi nem lehet. Fernando ebben nem tudott segíteni (akinek köszönhetjük ezt a sok telefonálási cécót, ugyanis ha öt percet vár ránk, akkor simán kifizethette volna a repjegyünket Campo Grande-ban, ahova ment, csak ő jó brazilosan tojt az egészre). Végül is kiderül, hogy itt nincs olyan, hogy számla, hanem az általunk lejegyzetelt perc és másodperc mennyiséget szorozzák be meghatározott tarifával, és azt kell fizetni. Ilyet sem láttam még. A kedves Esmiria nem 1,5-tel szorzott, hanem 3,5-tel, ami a Magyarországra indított tarifáknak felel meg, és így 21.000 forinttal többet írt fel nekünk. Kellemes kis mellékkereset, ha a fizetésed havi 90.000-re rúg…
Ebéd a vendégekkel, én ma kihagyom a húst, hátha helyreáll a béke a gyomromban.
Estére sikerül az összes tetőt felraknunk a lesekre, levágjuk a bádogot is, és kivágjuk egy részét az ablakoknak és a szellőzőknek.
Kicsit teniszezünk is, illetve András teniszezik, én szerencsétlenkedek a pályán, mivel életemben először fogtam teniszütőt a kezemben. Az első félóra után kiderül, hogy a tenisz nem szerepel a rejtett tehetségeim között. Miután András megelégeli, hogy sokadik alkalommal landol a labda a pályától elég messze (az én ütéseim), abbahagyjuk a harminc fokos melegben, és talpat égető betonon a játékot.
Elkapjuk Kiko-t is, aki hozott nekünk Passo-ból fehér rumot, és kísérletezünk a Caipirinha elkészítésével. Kell hozzá még cukor, víz, jég és lime. Lime fát találtunk a mosoda mellett, úgyhogy próbálkozunk. Elsőre nem igazán jön össze a dolog, végül addig hígítjuk vízzel, hogy limonádé lesz belőle.
Rodrigo csatlakozik hozzánk a vacsi alatt, meséli, hogy láttak a turistákkal valami macskafélét. Szerinte 2-3 hét, és lehet csónakos túrákat is szervezni. Mi már alig várjuk Andrással. Megbeszéljük vele, hogy holnap este átjön, és megtanít bennünket a caipirinha elkészítésére. Miután extra gyorsan belapátolja a vacsiját sorban átül mindegyik asztalhoz, és beszélget a vendégekkel. Hihetetlen érzéke van ehhez a munkához!
Vacsi után Pelikán mozit nyit a szobájában, megnézzük a Gran Torino című filmet, amiben nagyon mocskosul és szlengben beszélnek, de ettől eltekintve jó volt. Hollywood-i és mégis van cselekménye!
Éjjel megint keveset alszok. Sajnos még nem jöttem rá, hogy mi az oka annak, hogy vannak éjszakák, amikor egyáltalán nem tudok aludni, csak dobálom magam az ágyban. Bencének köszönhetően már a matracunk is jó, kemény és kényelmes, a pókok már nem zavarnak, addig, amíg nem jönnek fél méternél közelebb hozzám, a meleg is elviselhető. Nem tudom, mi lehet az oka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése