Amikor ezt a bejegyzést írom, már voltunk az Atlanti-esőerdőben és Pantanal déli részét is jól megismertük. Még hátra van az Amazonas egy kis darabkája (bár mindenhol azt írják, hogy a Cristalino lodge, benne van a világ 50 legjobb madarászhelyei között, majd kiderül) és Bonitoba szeretnénk eljutni, ha még pénzünk is maradt, akkor Sao Paolo és Curitiba környékén néznénk szét, persze ez Brunától is függ, hogy áll-e még az ajánlata.
Mindenkinek ajánlom Brazíliát a madarak vonatkozásában. Mivel nem vadásznak, így nagyon szelídek a madarak, méterekről lehet figyelgetni őket. Nem madárhegyeket kell elképzelni, itt inkább nagyon változatos a fajösszetétel. Minden tiszteletem az esőerdő/dzsungel fanatikusoknak, főleg akik vezető nélkül nyomják, ott jobban meg kell „harcolni” egy-egy fajért, Pantanalban viszont sokkal egyszerűbb minden. Itt már távcső nélkül is boldogulok, 80-90 faj így is hozható! A lodge területe 4500 hektár, pantanali viszonylatban picinyke terület, de annál értékesebb, egy kis ékszerdoboz. Itt az ajtónkban elkezdődik a természet. A munkások ebédlő asztala maga a paradicsom, 15-25 faj jár az ételmaradékra, de van olyan faj (Chalk-browed Mockingbird), ami kiveszi a rizst az ember kezéből.
A legtöbb fajt egy nap alatt az év első napján láttam 118-t, de 90-100 körül mindig összecsordogált. Itt 3-4 nap alatt 150-200 faj nyugodtan hozható!!!
Nem lehet megunni a jácintkék arákat, szerencsére, az eddig eltöltött három hónap alatt kétszer fordult elő, hogy nem láttam a világ legnagyobb papagáj faját. Az első napokban még nagy csapatokban jártak, 40 feletti ricsajozó ara nem gyenge látvány vagy egyszerre látni a jácintkék és Red and Green arákat…
Meghatározó élmény volt Itatiaiban a kolibri etető, ahol hemzsegtek a kolibrik, szitáltak az arcunk előtt, egyet meg tudtam érinteni és a fülünk mellett húztak el, megmozgatva a hajunkat.
Rió felett az a rengeteg fregattmadár, a szárazföld felett pedig a termikelő keselyűk fekete serege.
Corumbából és Bolíviából ránézni a Paraquay-folyó árterére, ahol 200 jabiru („óriás gólya”) álldogált.
A sort lehetne folytatni, de nem érdemes, inkább el kell jönni ide…
És mindent megnézni!
Mindenkinek ajánlom Brazíliát a madarak vonatkozásában. Mivel nem vadásznak, így nagyon szelídek a madarak, méterekről lehet figyelgetni őket. Nem madárhegyeket kell elképzelni, itt inkább nagyon változatos a fajösszetétel. Minden tiszteletem az esőerdő/dzsungel fanatikusoknak, főleg akik vezető nélkül nyomják, ott jobban meg kell „harcolni” egy-egy fajért, Pantanalban viszont sokkal egyszerűbb minden. Itt már távcső nélkül is boldogulok, 80-90 faj így is hozható! A lodge területe 4500 hektár, pantanali viszonylatban picinyke terület, de annál értékesebb, egy kis ékszerdoboz. Itt az ajtónkban elkezdődik a természet. A munkások ebédlő asztala maga a paradicsom, 15-25 faj jár az ételmaradékra, de van olyan faj (Chalk-browed Mockingbird), ami kiveszi a rizst az ember kezéből.
A legtöbb fajt egy nap alatt az év első napján láttam 118-t, de 90-100 körül mindig összecsordogált. Itt 3-4 nap alatt 150-200 faj nyugodtan hozható!!!
Nem lehet megunni a jácintkék arákat, szerencsére, az eddig eltöltött három hónap alatt kétszer fordult elő, hogy nem láttam a világ legnagyobb papagáj faját. Az első napokban még nagy csapatokban jártak, 40 feletti ricsajozó ara nem gyenge látvány vagy egyszerre látni a jácintkék és Red and Green arákat…
Meghatározó élmény volt Itatiaiban a kolibri etető, ahol hemzsegtek a kolibrik, szitáltak az arcunk előtt, egyet meg tudtam érinteni és a fülünk mellett húztak el, megmozgatva a hajunkat.
Rió felett az a rengeteg fregattmadár, a szárazföld felett pedig a termikelő keselyűk fekete serege.
Corumbából és Bolíviából ránézni a Paraquay-folyó árterére, ahol 200 jabiru („óriás gólya”) álldogált.
A sort lehetne folytatni, de nem érdemes, inkább el kell jönni ide…
És mindent megnézni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése