96. nap
2010. január 19.
Reggel megyek és kicserélem az ágyneműhuzatokat Hénánál, ugyanis a naccsasszony tegnap reggel elküldött azzal a magyarázattal, szó szerint idézem: „Héna most a konyhában dolgozik, nem a mosókonyhában, és sok dolga van, nem látod Csilla?”, és a sok dolog közben fel sem tudott állni a padról, amin ülve az új idegenvezető csajával beszélgettek. Leegyeztetem vele, hogy akkor holnap reggel nyolckor a mosókonyhában csere.
Ma reggel persze nem volt sehol nyolckor, fél kilencre battyogott át. Minden egyes alkalommal problémázik valamin, most éppen kitárja a karját, és mutatja, hogy nem ad törölközőt, mert nincs, nem látom? Mondom, neki, de van, erre elviharzik, és mégis talál hármat.
A fiúk elindulnak a toronyhoz az ara itatót betonozni. Délelőtt előkészítenek mindent, ami a betonozáshoz szükséges, majd a Carlos által össze-vissza ledobált kerítésoszlopokat lepakolják a megfelelő helyre.
Délelőtt én kimosom a szennyesünket, szokásos „vödörben-kézzel”. András fehér munkáspólójából alig jön ki a kosz, de a végeredmény majdnem olyan, mint a Sebastiana-féle gépi mosás. Itt ha kiteregetjük a ruhákat, folyamatosan figyelni kell, hogy le ne fújja a kötélről a szél (nem ismerik a csipeszt), mert ami a földre kerül, az a karakarák martaléka lesz, és elhurcolják magukkal.
Ebéd után érkeznek a fiúk is, hoztam nekik kaját. Ebéd alatt megjelenik Joao és Olívia is, meglátszik, hogy ki itt a főnök, ők a rizses hús mellé, ketten együtt kapnak egy darab tükörtojást is! Megéri nagyfőnöknek lenni, nem?
Az ebédet követő kis szieszta ma elmarad, mennek vissza a toronyhoz betonozni a fiúk, mert annyira megáradtak a folyók, hogy teljesen kiöntöttek a medrükből, és minden területet elárasztottak. Az utak is lassan teljesen járhatatlanok lesznek, már most is vannak gondok egyes helyeken az átjutással.
Szerencsére kiszállítják az összes rétegelt lemezt, ezzel már nem lesz probléma, ha csak hajóval tudunk közlekedni. Este, mikor megérkeznek, mesélik, hogy csak a torony lábainak betonozásával végeztek, holnapra marad az ara itató és a keselyű etető. A vizet a fazendáról vették, érdemes megnézni, hogy milyen a színe! a Jobb oldali volt az első eresztés, a bal oldali az utolsó. A munkát még nehezítette az is, hogy Carlos-Bolita élő halottat játszott egész nap. Nem akart dolgozni. A vacsoránál, már olyan kipihent volt, mintha nem is dolgozott volna!
Este egyeztetünk Bolitával, hogy holnap reggel hatkor kocsit szerel, nehogy kiessen a kerék, utána pedig folytatódik a munka.
Holnap be kell fejezni a toronynál a betonozási munkákat, mert már csak egy napunk van, hihetetlen sebességgel jön fel a nagy víz.
Ma reggel persze nem volt sehol nyolckor, fél kilencre battyogott át. Minden egyes alkalommal problémázik valamin, most éppen kitárja a karját, és mutatja, hogy nem ad törölközőt, mert nincs, nem látom? Mondom, neki, de van, erre elviharzik, és mégis talál hármat.
A fiúk elindulnak a toronyhoz az ara itatót betonozni. Délelőtt előkészítenek mindent, ami a betonozáshoz szükséges, majd a Carlos által össze-vissza ledobált kerítésoszlopokat lepakolják a megfelelő helyre.
Délelőtt én kimosom a szennyesünket, szokásos „vödörben-kézzel”. András fehér munkáspólójából alig jön ki a kosz, de a végeredmény majdnem olyan, mint a Sebastiana-féle gépi mosás. Itt ha kiteregetjük a ruhákat, folyamatosan figyelni kell, hogy le ne fújja a kötélről a szél (nem ismerik a csipeszt), mert ami a földre kerül, az a karakarák martaléka lesz, és elhurcolják magukkal.
Ebéd után érkeznek a fiúk is, hoztam nekik kaját. Ebéd alatt megjelenik Joao és Olívia is, meglátszik, hogy ki itt a főnök, ők a rizses hús mellé, ketten együtt kapnak egy darab tükörtojást is! Megéri nagyfőnöknek lenni, nem?
Az ebédet követő kis szieszta ma elmarad, mennek vissza a toronyhoz betonozni a fiúk, mert annyira megáradtak a folyók, hogy teljesen kiöntöttek a medrükből, és minden területet elárasztottak. Az utak is lassan teljesen járhatatlanok lesznek, már most is vannak gondok egyes helyeken az átjutással.
Szerencsére kiszállítják az összes rétegelt lemezt, ezzel már nem lesz probléma, ha csak hajóval tudunk közlekedni. Este, mikor megérkeznek, mesélik, hogy csak a torony lábainak betonozásával végeztek, holnapra marad az ara itató és a keselyű etető. A vizet a fazendáról vették, érdemes megnézni, hogy milyen a színe! a Jobb oldali volt az első eresztés, a bal oldali az utolsó. A munkát még nehezítette az is, hogy Carlos-Bolita élő halottat játszott egész nap. Nem akart dolgozni. A vacsoránál, már olyan kipihent volt, mintha nem is dolgozott volna!
Este egyeztetünk Bolitával, hogy holnap reggel hatkor kocsit szerel, nehogy kiessen a kerék, utána pedig folytatódik a munka.
Holnap be kell fejezni a toronynál a betonozási munkákat, mert már csak egy napunk van, hihetetlen sebességgel jön fel a nagy víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése