84. nap
2010. január 7.
A mai nap befejeztük a keselyűs lesek építését, kész van mind az öt. Egyedül a napellenzők nincsenek felszerelve, mert az itteni időjárási körülmények rettenetesen megviselik az osb táblákat, megdagadnak, elferdülnek, emiatt nem lehet a kivágott nútokban húzni és tolni. A konstrukciós hibát ki kell küszöbölnünk.
Délelőtt Pelikán nem érezte jól magát, valószínűleg a tegnapi vacsora miatt, ingajáratban volt a szoba és a wc között. Ez idő alatt Bolita kivitte a toronyhoz és a keselyűs lesekhez a leendő kerítés oszlopait. Persze még véletlenül sem úgy rakta le, és oda, ahova András elmondta neki. Önállósította magát.
Ebéd után Rodrigo átjön caipirinha-t inni, ahhoz képest, hogy csak karácsonykor és újévkor iszik alkoholt, egész jól fogy a rum készletünk. Végül bevallja, hogy távol az asszony, ezért ihat. Valószínűleg holnap is el fogja fogadni. Közben mesél egyfolytában. Mondjuk neki, hogy holnap indulunk Bolíviába, mert lejár a kilencven napunk és szükségünk van a vízumra. Belelkesül és csak mondja, mondja, hogyan kell Corumbá-ban pecsételtetni a buszpályaudvaron lévő rendőrségen, utána kell kimenni a Bolíviai határra, ahol szintén pecsételnek. Vigyázni kell a határőrökkel mert vannak dilihopposak közöttük, meg nem szeretnek dolgozni. Elmondja, hol kell megszállni a túloldalon, ami olcsó, hol és mit ajánl enni, inni, mi mennyibe kerül. Csak kapkodjuk a fejünket.
Délután Pelikán elindul a kerítéskészítő emberekért, meg az új szakácsért, aki a fazendán fog dolgozni. Négyre megy értük. Elindul időben, majd pár perc múlva rádiózik, hogy menjen valaki, mert elszállt az első kerekek összetartása, lement az útról. Szegény kocsi megint majdnem szerzett egy harci sebet, de most megúszta karcolásokkal. Carlos elindul utána a trakival, olyan fél kilométerre a lodge-tól találkozik is Pelikánnal. Megszerelik ideiglenesen a kocsit, és Pelikán el is tud indulni négykor.
Ezalatt mi sikeresen fel tudunk kapcsolódni a netre, és megnézzük, hogy Santa Cruz-ig (700km) eljutni nem lesz elég időnk. Vonattal az út 16-20 óra, csak oda. Egy nap miatt nem tartjuk érdemesnek ezt a sok utazást, és a pénzünket inkább akkor másra költjük el.
Este ismét átnéz Rodrigo, szokásos caipirna-kóstoló, mutatunk neki néhány képet Magyarországról, mesélünk egy kicsit mi is neki.
Este vacsi után érkezik meg Pelikán,már rádióztunk is Olíviának, hogy mi történt, ott van-e m ég, vagy elindult, mert kezdtünk aggódni. A vacsi végére toppan be, leül mellénk és várunk a teavizére, aminek a melegítése több mint fél óráig tart (7 dl). A vizet egy kis termoszban hozták ki, amit csak a házban nyitott ki Pelikán, és akkor derült ki, hogy a ki nem mosott kávés termoszban adták. Ennyit a teázásról.
Változik a holnapi terv, nem megyünk Bolíviába, mert a kerítés-készítőknek ki kell adagolni a munkát, különben nem dolgoznak. Meséli, hogy a szakácsné már Burraco-ban a buszról leszállva vissza akart fordulni, a géniusz. Az is kiderül, hogy még szerencse a szerencsétlenségben, mert ha a délutáni baleset nem történik meg, akkor a hátsó kereket hagyta volna el, ugyanis Carlos elfelejtette ráhúzni rendesen az anyákat. Már csak egy tartotta a kereket…
Délelőtt Pelikán nem érezte jól magát, valószínűleg a tegnapi vacsora miatt, ingajáratban volt a szoba és a wc között. Ez idő alatt Bolita kivitte a toronyhoz és a keselyűs lesekhez a leendő kerítés oszlopait. Persze még véletlenül sem úgy rakta le, és oda, ahova András elmondta neki. Önállósította magát.
Ebéd után Rodrigo átjön caipirinha-t inni, ahhoz képest, hogy csak karácsonykor és újévkor iszik alkoholt, egész jól fogy a rum készletünk. Végül bevallja, hogy távol az asszony, ezért ihat. Valószínűleg holnap is el fogja fogadni. Közben mesél egyfolytában. Mondjuk neki, hogy holnap indulunk Bolíviába, mert lejár a kilencven napunk és szükségünk van a vízumra. Belelkesül és csak mondja, mondja, hogyan kell Corumbá-ban pecsételtetni a buszpályaudvaron lévő rendőrségen, utána kell kimenni a Bolíviai határra, ahol szintén pecsételnek. Vigyázni kell a határőrökkel mert vannak dilihopposak közöttük, meg nem szeretnek dolgozni. Elmondja, hol kell megszállni a túloldalon, ami olcsó, hol és mit ajánl enni, inni, mi mennyibe kerül. Csak kapkodjuk a fejünket.
Délután Pelikán elindul a kerítéskészítő emberekért, meg az új szakácsért, aki a fazendán fog dolgozni. Négyre megy értük. Elindul időben, majd pár perc múlva rádiózik, hogy menjen valaki, mert elszállt az első kerekek összetartása, lement az útról. Szegény kocsi megint majdnem szerzett egy harci sebet, de most megúszta karcolásokkal. Carlos elindul utána a trakival, olyan fél kilométerre a lodge-tól találkozik is Pelikánnal. Megszerelik ideiglenesen a kocsit, és Pelikán el is tud indulni négykor.
Ezalatt mi sikeresen fel tudunk kapcsolódni a netre, és megnézzük, hogy Santa Cruz-ig (700km) eljutni nem lesz elég időnk. Vonattal az út 16-20 óra, csak oda. Egy nap miatt nem tartjuk érdemesnek ezt a sok utazást, és a pénzünket inkább akkor másra költjük el.
Este ismét átnéz Rodrigo, szokásos caipirna-kóstoló, mutatunk neki néhány képet Magyarországról, mesélünk egy kicsit mi is neki.
Este vacsi után érkezik meg Pelikán,már rádióztunk is Olíviának, hogy mi történt, ott van-e m ég, vagy elindult, mert kezdtünk aggódni. A vacsi végére toppan be, leül mellénk és várunk a teavizére, aminek a melegítése több mint fél óráig tart (7 dl). A vizet egy kis termoszban hozták ki, amit csak a házban nyitott ki Pelikán, és akkor derült ki, hogy a ki nem mosott kávés termoszban adták. Ennyit a teázásról.
Változik a holnapi terv, nem megyünk Bolíviába, mert a kerítés-készítőknek ki kell adagolni a munkát, különben nem dolgoznak. Meséli, hogy a szakácsné már Burraco-ban a buszról leszállva vissza akart fordulni, a géniusz. Az is kiderül, hogy még szerencse a szerencsétlenségben, mert ha a délutáni baleset nem történik meg, akkor a hátsó kereket hagyta volna el, ugyanis Carlos elfelejtette ráhúzni rendesen az anyákat. Már csak egy tartotta a kereket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése