80. nap
2010. január 3.
Délelőtt a műhelyben folytatjuk a les építését, míg Pelikánék az erdőben festik és csiszolják a második itatós lest. Carlos visz ki ebédet Pelikánnak, mi pedig, mivel szerszámhiány miatt nem tudjuk folytatni a munkát, vasárnapi lazulunk. Sikerül konferenciabeszélgetést indítanunk a négy szülővel, rekord, másfélórán keresztül megy a konferencia. Bár mi néha leszakadunk, azért tudjuk követni az eseményeket.
András megbeszéli Carlossal, hogy a kistrakival kiviszi a toronyhoz a betonozáshoz szükséges homokot és követ. András fellapátolja a hangárnál, Carlos kiviszi és lelapátolja a toronynál. Az első fuvart még lelkesen nyomja le, mert nagyon nem szeret az itatóknál dolgozni, de mikor András mondja neki, hogy akkor jön a második kör, már mindene fáj, a keze, a válla, a háta, a dereka. Csak úgy hirtelen…
Miután elmegy a második fuvar, kicsit később mi is kocsiba ülünk és kimegyünk a toronyhoz. A lodge melletti folyó vízszintje reggel óta folyamatosan emelkedik, most már tényleg folyószerűségnek (Rio Abobral) lehet nevezni. A Toyota gond nélkül átgázol a 80 centis vízen. Nem csoda, hogy így megemelkedett a vízszint, az utóbbi napokban 120-130mm csapadék hullott. Ma délelőtt 60mm!
A tájban is komoly változások történtek, rengeteg helyen vannak kisebb-nagyobb pocsolyák, a földút is merő víz. A Toyotát csak 4x4-ben merjük használni, nehogy ott ragadjunk valahol. Szerencsére semmi probléma nem történik, visszafelé bátrabbak vagyunk, már terepfokozat nélkül jövünk, Pelikánnal kiegészülve, őt a lesnél vettük fel. Ahol András sikeresen le tudott fotózni egy fán ülő Seriémát.
Este vacsora. Botrányosra sikeredett, annak ellenére, hogy ugyanaz a szakácsnő készítette, aki a vendégeknek főz. Biztos úgy van vele, a munkások a rozsdásszöget is megeszik, miért erőltessem meg magam. András szerint egy szakács, mindig szakács legyen, ha kevésből kell főzni, vagy ha a királynak készíti fejedelmi fogásokat. Hát ő a másfélnapos húsmaradékokból készítette, amit már ebédnél sem ettünk meg, nehogy bajunk legyen. Most beleaprította a vacsiba, elválaszthatatlan részeként az egyetlen fogásnak. Próbáljuk kiturkálni, nem megenni, de nem mindig sikerül. Én feladom, kiöntöm a felét, és inkább müzlit eszek a házban tejjel. Nem csodálom, ha holnapra mindenkinek emésztési problémái lennének…
Hárman elkezdjük nézni a Transformers 2 című filmet, de Andrásnál az egyik drámai résznél elszakadt a cérna, neki túl hollywoodi már a történet. Mi Pelikánnal végignézzük. Andrásnak igaza van, meg a helyszínekkel is van egy kis probléma, de a film látványos, nekem tetszik, ahogy a robotok átváltoznak, végignézzük.
Alvás. Nem esik az eső sem.
András megbeszéli Carlossal, hogy a kistrakival kiviszi a toronyhoz a betonozáshoz szükséges homokot és követ. András fellapátolja a hangárnál, Carlos kiviszi és lelapátolja a toronynál. Az első fuvart még lelkesen nyomja le, mert nagyon nem szeret az itatóknál dolgozni, de mikor András mondja neki, hogy akkor jön a második kör, már mindene fáj, a keze, a válla, a háta, a dereka. Csak úgy hirtelen…
Miután elmegy a második fuvar, kicsit később mi is kocsiba ülünk és kimegyünk a toronyhoz. A lodge melletti folyó vízszintje reggel óta folyamatosan emelkedik, most már tényleg folyószerűségnek (Rio Abobral) lehet nevezni. A Toyota gond nélkül átgázol a 80 centis vízen. Nem csoda, hogy így megemelkedett a vízszint, az utóbbi napokban 120-130mm csapadék hullott. Ma délelőtt 60mm!
A tájban is komoly változások történtek, rengeteg helyen vannak kisebb-nagyobb pocsolyák, a földút is merő víz. A Toyotát csak 4x4-ben merjük használni, nehogy ott ragadjunk valahol. Szerencsére semmi probléma nem történik, visszafelé bátrabbak vagyunk, már terepfokozat nélkül jövünk, Pelikánnal kiegészülve, őt a lesnél vettük fel. Ahol András sikeresen le tudott fotózni egy fán ülő Seriémát.
Este vacsora. Botrányosra sikeredett, annak ellenére, hogy ugyanaz a szakácsnő készítette, aki a vendégeknek főz. Biztos úgy van vele, a munkások a rozsdásszöget is megeszik, miért erőltessem meg magam. András szerint egy szakács, mindig szakács legyen, ha kevésből kell főzni, vagy ha a királynak készíti fejedelmi fogásokat. Hát ő a másfélnapos húsmaradékokból készítette, amit már ebédnél sem ettünk meg, nehogy bajunk legyen. Most beleaprította a vacsiba, elválaszthatatlan részeként az egyetlen fogásnak. Próbáljuk kiturkálni, nem megenni, de nem mindig sikerül. Én feladom, kiöntöm a felét, és inkább müzlit eszek a házban tejjel. Nem csodálom, ha holnapra mindenkinek emésztési problémái lennének…
Hárman elkezdjük nézni a Transformers 2 című filmet, de Andrásnál az egyik drámai résznél elszakadt a cérna, neki túl hollywoodi már a történet. Mi Pelikánnal végignézzük. Andrásnak igaza van, meg a helyszínekkel is van egy kis probléma, de a film látványos, nekem tetszik, ahogy a robotok átváltoznak, végignézzük.
Alvás. Nem esik az eső sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése